Suzymama karácsonyi menü ajánlata  

Elérkezett a Karácsony, a szeretet ünnepe, amikor boldogan ünnepeljük Jézus Krisztus születését.
Legyen meghitt az ünnep, az egész család boldogságban és egészségben ünnepeljen! Örüljünk, hogy együtt vagyunk!
 Kívánok áldott ünnepet, békés boldog Karácsonyt!
Néhány ötletet küldök szeretettel az  ünnepi asztalra, mert főzni és enni, adni szeretetet jelent.


Szentestére:
                Karácsonyi borkrém leves
Mézes-csípős halfilé, friss zöldségekkel.
                Flódni

25-én :
              Gesztenyekrémleves
 Karácsonyi zöldfűszeres pulykasült
               Diós-félhold

26-án:
           Halleves,halgombóccal
Diós-aszalt gyümölcsös csirkemell őzgerincformában sütve
             Mákos-krémes

 Részletes leírást a konyha oldalon  találtok. Válogassatok kedvetek szerint!

***

Katánk ajánlata

Egy kis érdekesség, karácsony tájékán. 

A Biblia szerint Jézusnak a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Ezek a szerek a korabeli orvoslás alapgyógyszerei voltak. Az évezredek során a medicinában betöltött szerepük változott ugyan, de a mai gyógykezelésben is helyet kapnak.


„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulván, tisztességet tőnek néki: és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirrhát” (Máté Evangéliuma, 2,1-11. vers, Károli Gáspár fordítása).

A Bibliában említett három bölcs az akkor ismert három kontinenst, Európát, Ázsiát és Afrikát képviselte, s a gyermek Jézusnak adott ajándékok jelképes értelmükön túlmutatva egyben a kor fontos dokumentuma is.
Arany 

Az arany porított formában már a Bibliában is említett nyugtatószer. Mózes népe feszültségének oldására használta: Amikor lejött a Sínai-hegyről, meglátta az aranyborjút, amit népe imádott. „Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré, mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival” (Exodus 32,20 – Károli Gáspár fordítása). Az ókori egyiptomiak 5000 évvel ezelőtt fogyasztottak aranyat mentális, testi és spirituális tisztulás céljából. A híres kínai alkimista, Ko Hung (281–361) aranyat tartalmazó életelixírt készített. 
Egy irat, amely Salernóban, a XII. századi híres orvosi iskolában keletkezett, már egy teljes fejezetben elemzi az arany gyógyító hatását, például a lepra megelőzésére. Azon asszonyok számára, akik eszméletvesztésre hajlamosak voltak, aranyforgácsokat, szarvas szegycsontjából készített port és cukrot oldottak fel. Gyomorbántalom vagy melankólia (vagyis az akkori nézőpont szerint a fekete epe túlsúlya), illetve a lép betegsége esetén borban oldottak fel aranyreszeléket, s ezt a beteggel megitatták. Paracelsus, a híres orvos nyomán a középkori Európában elterjedten használták az aranyból készített italokat például végtagfájdalmak kezelésére. Az aurum fulminans nevű port úgy állították elő, hogy sósavat és borkősavat vékony aranylemezre öntöttek, majd a folyadékot papírra locsolva „nemes tűzön” megszárították. Úgy tartották, hogy ez a medicina megizzasztja a beteget, eltávolítja a káros anyagokat, csökkenti a hányingert, gyógyítja a himlőt és a kanyarót. Aranyból és antimonból féreghajtó tinktúrát készítettek, de a nemesfém szemcsepp formájában is használatos volt.
A XIX. században arany-tetrakloriddal szifiliszt, bőrbajokat, tumorokat, arcon és méhnyakon létrejött fekélyeket is kezeltek. Az ammónium-aurátot lázban és „ideggyengeségben” alkalmazták. Az arany orvosi alkalmazását chrysotherapiának nevezték el. Robert Koch fedezte fel, hogy a tuberkulózis kórokozója arany jelenlétében nem életképes. Az 1900-as évek elejére az arany már csak rheuma kezelésében volt használatos, kezdetben a bőr alá, az érintett ízületekhez aranylapocskákat ültettek be. Intravénásan és szájon át szedhető formában ritkán ma is alkalmaznak arany tartalmú gyógyszereket e betegség gyógyításában. Immunrendszert gátló és gyulladásgátló hatása kedvező az arthritiszes betegségekben. Antitumor-aktivitású bizonyos típusú rákos sejtkultúrákban. Az aranyvegyületek mellékhatása bőrviszketés, kiütés, fémes szájíz, hasmenés, májkárosodás, vérzékenység, izgágaság lehet. (A betegek 50%-a számol be ilyen panaszról.) Ezen kívül ma már csak a fogászatban használnak aranyat orvosi célra.
A ma paramedicinálisan alkalmazott, weben elérhető aranykolloidot többek között agyi teljesítményfokozásra, iszákosság, szénhidrátfüggőség, elhízás ellen fogyasztják, de ezen alkalmazások fogyasztása tudományosan nem igazolt.

Tömjén 

A tömjénfa hazája eredetileg Omán világörökségi helyszíne, Dhofar tartomány. Ez a terület az ókor és középkor kereskedelmének kiemelkedő helyszíne volt. A Boswellia nemzetségbôl származó 13 fafaj közül a leginkább a Boswellia sacrát tisztelték. A négy-öt méteres fa kérgét megsértve, a belőle kicsurgó és megszáradó nedvet nevezték tömjénnek (olibanum). A kevésbé értékes fafajok Szomália, Kelet-India erdeiben nőnek. Az ókori Egyiptomban Ámon-Ré napisten előtt füstölőként volt szerepe. Balzsamozáskor azt jelképezte, hogy az elhunyt lelke a mennybe emelkedik. Hérodotosz görög utazó számolt be róla, hogy a Krisztus előtti V. században a babiloni király, Nabukodonozor udvarába adóként a leigázott népek évente 1000 talentum tömjént (körülbelül 50 000 kg-ot) szállítottak. Ugyancsak Hérodotosz szerint „Arábia az egyetlen ország, mely tömjént, mirhát, kassziát és fahéjat is termel”.
A tömjént Asszíria, Görögország és Róma templomaiban is elterjedten használták. A karavánút, amelyen az értékes árut tevékkel szállították, a mai Ománból Jemenen át húzódott, majd a Vörös-tenger mentén tartott tovább észak felé. Az út mentén a Boswellia számos fajával találkoztak, így a tömjénből is többféle minőséget árultak a kereskedők. Alexandriában már az ókorban elterjedten hamisították. 
A keresztény egyház a Kr. u. IV. században a misén kezdte használni a tömjént füstölőként, azt jelképezve, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez. Gyógyszerként sebkezelésre, vérzések elállítására, a bürökmérgezés ellenszereként ajánlották. Póréhagyma levében oldva orrvérzést is gyógyítottak vele. Fülfájás esetén borban oldva fülcseppként használták. Kenőcs formájában az emlő gyulladásaira, szurokkal és ecettel keverve aranyerek, szemölcsök kezelésére rendelték a korabeli orvosok.

tomjen2
A Lorsch kolostorában összeállított orvosságos könyv (Kr. u. 795) memória- és kedélyjavítónak, gutaütésben és epilepsziában is javasolta alkalmazását. Az arab orvoslásban légúti hurutokat, melankóliát gyógyítottak vele, és húgyúti gyulladásokban is hatékonynak találták. A XVII. században Culpeper, a londoni East Enden praktizáló belgyógyász gyomorfekélyt kezelt tömjénnel. A XVIII. század után márcsak gyomorfájdalmak és légzőszervi bajok kezelésére korlátozódott a szerepe.
A mai alternatív orvoslás is használja a tömjént mint gyógyszert. Sikerült azonosítani az olibanum hatóanyagait, az alfa- és béta-boswellinsavat, valamint más savakat. Ezek a gyulladásos folyamatok hatékony szabályozói, ugyanakkor gátolják az antitestképzést. A tömjénnek antibakteriális és közvetlen. gombaölő hatása is van. Állatkísérletes modellekben daganatsejtekkel szembeni kedvező hatását figyelték meg.
Ma a fejlődő országokban elsősorban krónikus gyulladások kezelésére alkalmazzák. Tanulmányok zajlanak a tömjén különböző bőrproblémákban való felhasználhatóságáról. Több esettanulmány is beszámolt tüdőgyulladás jó hatásfokú kezeléséről tömjénből és mirhából készült köptető segítségével. A tömjén mellékhatásai enyhék, a betegek ritkán hányingerről, hasmenésről számolnak be. 

Mirha 

A szomáliai balzsamfa (Commiphora myrrha) mintegy 10 méter magas, törzse alacsony és vastag, színe szürkéssárgás. A kéreg bemetszéséből nyert szirupot, száraz gyantát nevezzük mirhának. Számos vallási kultuszban használták füstölőként, az ókori Egyiptomban balzsamozó kenet része volt. A rómaiak boroshordókat fertőtlenítettek füstjével, vagy a borhoz adták, s így tartósították azt.
A Krisztus előtti V. században sebek, fekélyek, légúti betegségek gyógyítására alkalmazták. Meghűlés, köhögés ellen használták pilula formában. Légúti hurut esetén borban feloldva ajánlották. Ugyancsak borban felforralva gyomor-bél bántalmak, hasmenés ellen rendelte a középkor orvosa. Alsó füstölést a szülés megindítására, a placenta távozásának elősegítésére használtak. A XIX. században is alkalmasnak találták fehérfolyás, gonorrhoea kezelésére. A XX. század első évtizedeiben még számos gyulladás kezelésére ajánlották (gyomor-bél, légúti hurut, anyaméh-, petefészek-, hólyag-, fogínygyulladás). 
Ma is alkalmazzák, és rágcsálókkal végzett kísérletekben szintén ígéretes rákellenes szernek bizonyult. Hatóanyagai antiszeptikus, antioxidáns hatásúak. 
Történelmi szemszögből a napkeleti bölcsek ajándéka nemcsak értékes és királyhoz méltó volt, de olyan házipatikát is jelentett, amellyel a korabeli orvosok a legtöbb betegséget kezelni próbálták. Bár a medicinában betöltött szerepük az évezredek során sokat változott, a mai orvosi gyakorlatban is helyet kaphatnak.

***

Anita ajánlata

Pál apostol: Szeretet himnusz

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”