Tipi-tapi
Nemes Kiss Kata 2013.10.29. 10:01
Tipi-tapi
Tüneményes szófordulatokat használnak a vakok. A tipi-tapi is ilyen szóhasználat. Mivel az információk legtöbbjét tapintással szerzik meg, a letapogatás szót helyettesítik ezzel a kifejezéssel. Árnyaltabban érzékelteti azt a fajta finom, cirógató, pille könnyű érintést, ahogy a különböző tárgyak formájáról fogalmat szereznek maguknak ezzel a sajátos látásmóddal.
A vakos közösségükön belül természetes a tapintás, egymás között nem probléma, hisz egyformán”látnak” s nem tételeznek fel sandaságot egymásról.
Kisfiamnak a látó iskolában sokat kellett küzdeni a tapogatással járó esetleges kellemetlen helyzetek ellen, hisz a látó közösség nem igazán értette az ő állapotát. Magam is megtapasztaltam, hogy az érintés a legtöbb emberből ösztönös tiltakozást vált ki. Ha szóval nem is, de a testbeszéddel jelzik ezt. Mivel nálunk az érintés a látás helyettesítése, így magam is érintővé váltam, beszéd közben a látó embereket is meg-megérintem. Egy idő után a közeli ismerősök ezt megszokják, de az ismeretlenekkel időnként bajba kerülök, mert félreértik a mozdulatomat. Volt már emiatt kellemetlen helyzetem.
Harmadikos volt fiam, még ekkor én kísértem az iskolába, s az iskola Igazgató nője szólt, hogy szeretne velem beszélni, keressem meg az irodájában.
Négyszemközt kacagva mesélte el, hogy János igazi látó iskolás lett, ugyanis matematika dolgozatírása közben puskázott, bár lebukott a tanár előtt.
A tanár arra figyelt fel az órán dolgozatírás közben, hogy a kisfiam ujjaival a padban tipi-tapizik, majd gépe fölé hajolva ír pár sort, s újra kezdi a matatást. A tanár úr a padba benézve látta, hogy fiam Braille könyve nyitva, s ujjacskáival elolvasva a matematikai szabályokat, papírra veti a kérdésre adandó választ. Természetesen a büntetését megkapta: egy hatalmas egyest az ellenőrzőjébe!
Janám nagyon szégyellte az esetet, sírva fogadta meg nekem, hogy soha többé ilyet nem cselekszik!
Ez az egyetlen eset, amikor csalni próbált. Sem azelőtt, sem az óta nem kaptam rajta hamisságon, hazugságon, s bízom benne, hogy ez így is marad!
|