|
Utcaképek
Nemes Kiss Kata 2013.10.22. 07:04
Utcaképek
Édes anyanyelvünk
Reggel, hét óra. Munkába indulók tömege a buszmegállóban.
Unott, közönyös arcok, mosoly véletlenül sem fénylik egyetlen arcon sem. Hömpölyög a szürke massza.
Három gyermek jön velem szemben, nyolc-tíz éves formák, középen egy kisebb.
A kicsinek lóg a cipőfűzője. Megszólítom:
- Kicsikém! Kösd meg a cipőfűződ, mert elbotolhatsz benne!
- A gyermek megáll velem szemben, kerekre tágult szemmel néz.
- Az egyik nagyobbacska ráförmed: Kösd má be a cipőd, te köcsög!
Áldott kenyér
Kora reggel, indul a flúgos futam. A fiam szalonnát kér, azaz mégsem, kakaót, de inkább teát, lányom szokás szerint nem kér kakaót, gyümölcsöt, szalámit, kekszet, szóval, semmi sem kell. Dühöngök: manna, az kéne? Igen, mannát kérünk, skandálják kórusban. Kiborulok, kenyér a szemétben landol, sapka, sál, kabát fel, indulunk. Lányom óvodába, fiam iskolába, s megkönnyebbült lélekkel dolgozni indulok.
Van időm, sétálok, nézelődöm.
Regenerálódom.
A lakótelepi kukánál tarka szoknyás asszony, vállán batyu.
Lábaiba kapaszkodva koszlott ruhás rajkó.
Az asszony kotorászik a kukában.
Egyszer csak odahajol a gyermekhez, kezében egy darab kenyér.
A gyermek ruhájába törli, majd boldogságtól sugárzó arccal enni kezdi.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
