Az első bál
Nemes Kiss Kata 2013.10.16. 07:26
Az első bál
A tisztes szegénység nem jelent feltétlenül szomorúságot. A mi házunkat a nevetés, és jókedvű énekszó tette hangossá. Viták is voltak, persze, hiszen négy gyerek nevelése, együttélése nem megy hangoskodás nélkül, de általánosan a jókedv volt jellemző ránk. Édesapám gyönyörűen énekelt, s ha rázendített, mi gyermekek is bekapcsolódtunk, s zengett az udvar a vidám nótaszótól.
Báli szezon volt, s a kis tanyaközpontban is készültek az emberek a vidám mulatságra. Édesapám szeretett volna engem, mint első bálozó leányát elvinni, de ez a szegénységünk miatt meghiúsulni látszott, báli ruha nélkül, elegáns kiegészítők nélkül, pénz hijján. Kicsit szomorú voltam, de elfogadtam a helyzetet, s mint mindig, az olvasásban nyertem vígasztalást. Édesapám szorgalmasan tanította a bécsi keringőt, nap-nap után órákat gyakorolta velem, s én arra gondoltam, vajon hasznát veszem-e egyszer is a tánctudásomnak.
A szobánkban a kettes ágy uralta a teret, az akkori divatnak megfelelően. Felkelés után, a nyitott ablaknál az ágynemű kiszellőztetése után a beágyazás szertartása következett. A pehelytolltól duzzadó párnákat, dunyhákat szépen felstócoltuk az ágyra, simára egyengettük, és az ágyterítőt, a rávaló horgolt csipketerítőt elterítve gyakorlatilag az ágyazás folyamata befejeződött.
Nálunk a csipketerítő alatt gyönyörű, napsárga szaténterítő volt, édesanyám külföldön élő testvére ajándéka.
Eljött a bál napja, s a reggeli ágyazás után keresem az ágyterítőt, és nem találom. Majd belép édesanyám a szobába, karján egy álomszép szatén báli ruhával,
Színe a nyári nap sárgájával versenyt csillogott. A lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől.
Egész éjjel szabott, varrt, hogy nekem báli ruhám legyen. Az ünneplő cipőmre is került rózsadísz, szatén bevonat, s a nyakamra apró sárga rózsasor, fekete bársonyra varrva.
Tudtam, hogy édesanyám nagyon szerette ezt a terítőt, emlékeztem rá, hogy amikor megérkezett a külföldi csomagban, órákig simogatta, gyönyörködött benne, s ahányszor a szobába ment, mindig- boldog mosollyal az arcán –megsimogatta.
Értem, a lányáért, mégis felszabdalta, ruhát varrt belőle, azért, hogy egy este boldog legyek, hogy életem végéig emlékezetes legyen az első bálom!
A nyitótáncot édesapám karjában repültem végig, rengeteg táncpartnerem volt, szép, és emlékezetes este volt, s mégis, a boldogság mellet valami nagyon fájdalmasat éreztem.
Sok- sok évvel később már a franciaágy divatja idején megajándékoztam édesanyám egy szép ágyterítővel. Napsárga színű, szatén anyagból varrattam.
|