Nemes Nemzetes Vértesszőlössy Bartha Zsuzsanna

Apai nagyanyám,- másoknak csak Zsuzsánna asszonyság- keresztlevelében olvasható így a neve.

Kemény, szigorú székely asszonyság volt, akinek a szeme rándítására a legkonokabb férfinép is vigyázzállásba vágta magát, s csak suttogva, mert a jelenlétében megszólalni.

BackaMadarast elhagyva,  az Anyaországbeli megmaradt kis birtokrészen gazdálkodva sem tört meg, gondozta az otthoni majorságot, szigorúan gazdálkodva, s ha úgy hozta a munka, a földre is kiment nagyapámmal dolgozni, mezítlábasan, mint az ottani parasztasszonyok, és mégsem merte senki elvitatni az ő előjogát, a Nemzetesasszonyi titulusát.

Méltósággal viselt minden sorscsapást, mindent Istentől valónak, s Isten akarata szerint valóként fogadott el, de emberi méltóságában sohasem tört meg.

Akkor sem roppant össze, amikor az erőszakos betagosítás időszaka jött, mikor szovjet mintára mindenkit a tsz-be kényszeríttettek, s a politikai érdekek nyomán tisztára söpörték a padlást az akkori kommunista hatalom csinovjikjai, s az éhhalálra ítélték őket. Nagyapám belehalt a bánatba, ő ezt is túlélte.

Vasárnap, ünneplőbe öltözött. Fehér rékli, fekete pruszlik, ezerráncú bő szoknya, fekete, rogyott szárú, fényesre suvickolt csizma, kendő a fejen, télen az öltözék felett belinerkendő, s ment a templomba. Olyan hétvége, keresztény ünnep nem létezett, hogy ő az istentiszteletet kihagyja! Sőt: az egész családnak kötelező volt a részvétel. Hetven évén már túl volt, mikor vele mentem templomba, s olyan áhítattal, s tiszta hittel imádkozott, és énekelt, ami csak egészen ártatlan gyermekeknél tapasztalható, Példaképem lett hite, Isten felé való elkötelezettsége!

Gyerekként nem éreztem a szeretetét, ritka találkozásaink miatt nem alakulhatott ki közöttünk olyan szeretetteljes, és bensőséges kapcsolat, mint ami anyai nagyanyámmal, de ennek ellenére én nagyon csodáltam őt, az életszeretete miatt, az élettel szembeni hozzáállása végett, hite végett, ami fölülemelte őt az mindennapok alantasságán.

Hosszú életet élt, kilencvenhárom éves korában halt meg.

Nagyanyám temetésén a falu apraja nagyja, mind kinn voltak a temetőben, s nem volt egyetlen ember sem, aki ne hullatott volna könnyet utána.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.