Fehér bot
Nemes Kiss Kata 2013.10.07. 12:37
Fehér bot
A fogyatékos gyermekeket nevelő szülők zárkózottak. Nem szeretnek kaput nyitni a világ felé, jellemzőbb, hogy becsukják azt. Természetes velejárója ennek, hogy gyermekeik fogyatékosságát is takargatják a külvilág felé, mintha szégyellni való volna.
Én másként gondolom, másként is cselekedtem: nyitottan éltünk, és élünk a mai napig.
Az eszközhasználat a vak gyermekeknek pontosan ennek e rejtőzködő életmódnak köszönhetően nehéz, nem szoknak időben a bot használatához, így sok időbe telik, mire az általában kamaszkorban kezdett bothasználat természetessé, és megtanulhatóvá válik.
Lazán beszélek ezekről, a dolgokról, pedig voltak nekem is átzokogott éjszakáim, rosszkedvű nappalaim.
Soha nem engedtem azonban, hogy a mindennapi harcom felőrölje anyaságom, és nem engedtem, hogy a saját önző fájdalmam miatt szükséget szenvedjen a gyermekem.
Jánoskám ötödik éves születésnapjára készültem, és igazából tanácstalan voltam, hogy milyen ajándékot vegyek neki.
S megszületett bennem a gondolat, hogy élete első fehér botját kapja.
Az óvodai pedagógusok véleményét kikértem: nem javasolták, egyetlen okból: nincs az ő méretének megfelelő bot. Hát, nagyból kicsit lehet készíteni, gondoltam, s a tagokból álló botról levettem kettőt, s tökéletes méretű fehér botunk lett.( Méltányolom a speciális intézményben dolgozók munkáját, ennek ellenére sok mindenben nem értettem egyet velük, módszereink, és felfogásunk között óriási a szakadék, s ez a mai napig így van.
A botra visszatérve azért jutottam erre az elhatározásra, mert fiamnak egész életében használnia
kell,- s arra gondoltam, hogy talán természetesebbé válik a használata,- egyben biztonságot, és szabadságot adhatok vele, ha minél korábban kezdjük a fehérbotos életet.
A születésnapi ünnepsége nagyon jól sikerült, sok szép ajándékot kapott, s a gyertya elfújása után ünnepélyes keretek között átadtam az első, ő méretére alakított pici fehér botot, azzal a jelszóval, hogy kisfiam, ti összetartoztok, mint nyalóka, meg a pálcika.
Akkor éjszaka elsírtam szinte az összes könnyem.
|