Manó

Manó, Manócska kisfiam beceneve volt, egészen hat éves koráig. Akkortól az ő kérésére

János, négyszemközt Janika lett. A fejlődését nagyban befolyásolta a betegsége, a félelmetes

rák, az ezzel járó kezelések, és tortúrák.

Értelmes, és okos kisfiú volt, úgy szívta magába a tudást, mint a szivacs a vizet, de hogy

valójában mekkora tudással rendelkezett, nem tudtam felmérni, mert ha kérdeztem, sosem

adott választ, hanem visszakérdezett.

Rengeteget énekelt, verselt, már egészen kicsi korától orgonálni tanult, az egyszer hallott

zenét azonnal visszajátszotta, autodidakta módon. Hetente színházba jártunk, akkor még

működött a legendás gyermekszínház, s az előadások végén rendszeresen szerét ejtettem,

hogy a szereplők ruháját, kinézetét is megnézhesse, azaz letapogathassa. Tárlatokra,

kiállításokra vittem, szóval minden lehetőséget megragadtam, hogy nagyra tárjam a világot

előtte.

Értelme napról napra fejlődött, de komoly

 fenntartásaim voltak : nem beszélgetett. Más volt, mint az átlag, nem igyekezett

kapcsolatot teremteni a környezetével.

Ma már tudom, hogy a helyzeti bizonytalansága végett volt ez így, mert attól kezdve, hogy

tudatosult benne a vakos, és látó világ közötti különbözőség, elkezdett beszélgetni,

idegenekkel, és ismerősökkel egyaránt, és semmi gátlást nem fedeztem fel benne.

Jó kapcsolatteremtési készséggel rendelkezik, olykor nyersen szókimondó, bár már koránál , s állapotánál

fogva árnyaltabban fogalmazza meg véleményét, mondanivalóját.

Vesszőparipám a szép magyar nyelv megtanítása, használata. De: a tudáshoz, az idegen

eredetű kifejezések is hozzá tartoznak, így azokat is tanítottam, természetesen felhíva a

figyelmét, hogy az idegen szavak használatát lehetőleg kerülje, ha lehet, mindig magyar szavakkal  

fejezze ki mondanivalóját.

Talán négy éves lehetett, és megharagudott rám az ebéd végett, ugyanis kelkáposztafőzeléket készítettem. Kiment az ajtó elé, s hallom, nagyon morog.

Utána settenkedtem, s a következőket hallom:

Kritikán aluli ez az anyaterror, s nekem feltétlen abszolválnom kell, mert ez az

anyadiktátor rabigába hajtotta a fejem, olyan szituációt teremt, ahol elnyomott vagyok, de

nem baj, mert egyszer forradalmat teszek, és az lesz a rabszolgalázadás! Rabigába hajtom

édesanyát, és neki kell megenni az összes kelkáposztafőzeléket, meg sárgarémet!(A

sárgaborsó főzeléket hívta így.)

A kacagástól a könnyem kicsordult, de kelkáposzta, és sárgaborsó főzelék az óta nem volt

nálunk. Nehogy rabigába hajtson a fiam, s ilyen szörnyűséges ételeken kelljen sínylődnöm

életem végéig.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.