Ugyi-bugyi

Kisfiam, János, - ekkor még Manócska – a vakok óvodájába járt - délelőttönként. Nem örültem ennek a megoldásnak, de az akkori oktatási rendszerben csak a szegregált nevelés volt az elfogadott, és törvényes.

Élénk képzeletű, érzékeny, okos kisfiú volt, jóval többet tudott társainál. A hivatalos rendszert kijátszva egy tündéri ismerősnek köszönhetően- sub rosa- látó közösségbe jártunk minden délután.

A liberális neveléssel járó lazaságokat mindig elutasítottam magamtól, úgy neveltem, ahogy engem neveltek: keresztény, és magyar. Ez volt az alapelv.

Nem jól képzett vakot akartam, hanem egy gondolkodni tudó, értelmes életet, élő polgárt szerettem volna nevelni, Alapul ehhez bizony minden adott volt, Weöres Sándor, Gazdag Erzsi, Petőfi Sándor, Szentmihályi Szabó Péter, hogy csak néhányat említsek, a magyar népmesék, a különböző gyermekeknek szóló minőségi zenei kazetták, többek között a Grillus Vilmosék által fémjelzett nagyon szép verses, zenés feldolgozások.

Utóbbiakat bárhol lehetett énekelni, könnyen megtanulhatóak voltak.

Zavart az a tény, hogy a vakok óvodájába, ahányszor a gyermekemért mentem, a kisfiam mindig egyedül ült, elkülönülve a többi gyerektől, s vagy hintázott, vagy nyomta a szemét. Jellegzetes vakos szokás, amit a fiam akkor tett, ha unatkozott. Az óvónője mindig azzal mentette magát, hogy: Ó, a Jánoska már rég megoldotta a feladatát! Most pihen! Látó közösségben sohasem láttam unatkozni. Igaz, az ott vele foglalkozó pedagógus, ha látta, hogy hamarabb elvégezte a feladatát, mint a többi gyerek, újabb munkát adott Manócskának.

Ennek köszönhetően Fiacskám a látó óvodáját nagyon szerette, a vakok ovodájába  pedig mindig morgással mentünk, folyamatosan ágált ellene.

Egyik nap iszonyatos hangzavarra léptem be a vakok óvodájában a fiam termébe: valami értelmetlen disszonáns zene ment, zagyva szöveggel, (innen a cím, valahogy így hangzott: Ugyi-bugyi jasper) s rákérdeztem az óvónőre: Mondja, Éva, mi ez a förmedvény?

Közölte, mivel az óvodának nincs pénze zenei anyagra, ezért az óvodában a gyermekek által behozott zenéket hallgatják.

Fellelkesültem, s másnap rengeteg értékes, érthető, tanító, nevelő mesét, és zenét vittem magammal, s felajánlottam az óvoda részére.

Hát, nem arattam osztatlan sikert az ötletemmel.

Később,- amikor fiamat kihoztam integrált oktatásba,- értettem meg: a szegregált oktatás lényege nem az önálló gondolkodásra, a szépre, jóra való nevelésről szól: ad egy nagyon minimális szintű alaptudást, de annyit nem, hogy azzal a fogyatékos a társadalom hasznos, és értékes tagja lehessen. Az okos, a jól képzett embert nem lehet eldugni, az kiáll a világ elé, megmutatni magát. Az akkor elfogadott rend szerint pedig ők a társadalom páriái voltak. Tajgetoszra vitték őket, ahonnan álszeméremből nem taszították le valamennyiüket, csak eltagadták létüket.

Minden szülő a legjobbat szeretné kihozni gyermekéből. Én anyaként, felelősen gondolkodni képes felnőttként többet, s főleg minőségileg jobbat szántam a gyermekemnek.

Emiatt sok konfliktusom volt a Vakok Iskolájában, mert nem fogadták el, hogy a szülő talán jobban tudhat valamit. Alapvetően sokszor megkérdőjelezték a gyermekemhez való jogom, azaz a döntési jogom.

Sok dologban nem értettünk egyet, de soha nem hátráltam meg. Az idő engem igazolt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.