Szülővé válni

Az anyaság számomra a legcsodálatosabb dolog a világon. Nagyon korán, tizenéves korom végétől érettnek éreztem magam az anyaságra, mégis sokáig kellett várnom rá, s tragédiák sorozatán keresztül jutottam el ehhez a menyei állapothoz. Ám vannak, akik másként válnak szülővé!

Ők azok, akiknek szívükben születik meg gyermekük: az örökbefogadó édesanyák édesapák.

Mert hála Istennek, sokan vannak ők, s egyre többen lesznek, remélem! Minden pici lélek megérdemli, hogy szerető családban nőjön fel, hogy a szülői szeretet egyengesse életét!

Tudom, sokan felhörrennek most, s hangot adnak abbéli véleményüknek, hogy a genetikai adottság, amit magukkal hoznak a szívekben született gyermekek, kiszámíthatatlanná teszi az örökbefogadó, és fogadott jövőjét.

Ez tévhit, amit az ismeretlentől való félelmeink táplálnak, s amik ha lassan is, de idejemúlttá válnak, remélem!

Kétségtelen tény, hogy genetikailag sok mindent magával hoz a születendő gyermek, de az a kis családi közösség, amiben felnő, az határozza meg a gyermek, és szülő kapcsolatát, a gyermek társadalomba való beilleszkedését, ott elfoglalt helyét!

Gondoljunk csak bele: a saját gyermekünkről sem tudjuk, hogy felmenőitől mit örököl? Milyen pozitív, vagy negatív tulajdonságai lesznek? Hajszíne, testalkata, észbeli képességei milyenek lesznek? Senki sem tudhatja! Mégis, bátran vállaljuk az utódnemzést, örömmel szülünk, nevelünk!

Ha magunktól nem sajnáljuk az anyaság, apaság örömét, akkor ne bántsunk másokat azért, mert édesanyákká, édesapákká válnak!

Ezek a szülők ugyanazt a tiszteletet és megbecsülést érdemelik! Ők nem csak szülői feladatból diplomáznak jelesre, hanem önzetlenségből, emberségből is!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.