Elfogadás

Nagyon nehéz volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy gyermekem egy életre fogyatékossá vált. Mindaddig a percig ágáltam ellene, míg felidéződött bennem  az a szörnyű délután, amikor megözvegyültem. Első házasságomnak férjem tragikus,  hirtelen halála vetett véget.

Sokat jártunk kirándulni, s a legutolsó erdei túránk után három hétre kullancscsípés okozta agyvelőgyulladásban meghalt. A tragédia hirtelen következett be: szombat éjjel rosszul lett, hajnalban korházba került, s délután bekövetkezett az agyi katasztrófa. Nem hittem el, hogy agyhalott! Könyörögtem az orvosoknak, mentsék meg az életét, s akkor az egyik orvos azt mondta: ha valami Isteni csoda által életben maradna, egész életében vak lenne!

S akkor én ígéretet tettem! Azt mondtam, hogy élete végéig szeme, ha kell keze, lába leszek, csak éljen! Hétfőn lekapcsolták a férjemet a gépekről.

 Amikor tudatosodott bennem, hogy Istentől olyan feladatot kaptam, amit én kértem magamnak,  én tettem igéretet sírig tartó szolgálatra, attól kezdve könnyebb lett a lelkem. A sorsom nem, de tudatosult bennem, hogyha gyenge, semmi ember lennék, a Jó Isten nem adott volna ekkora emberpróbáló feladatot nekem, mint amit fiam által kaptam tőle.

Erőt merítettem hitemből, anyai szeretetemből, gyermekem mosolyából, s ha döcögősen is, de el kezdtem építeni életünket, töretlen hittel, és bátorsággal. Ha megfáradtam, letettem Istenem elé terhemet, s megpihenve újult erővel tettem dolgomat.

Nem állítom, hogy tökéletes anya vagyok: Követtem el hibákat, s követek el a mai napig, hiszen esendő ember vagyok. De mindenkor a gyermekeim érdekét néztem, s nézem a mai napig, s ha ők elégedettek, akkor elégedett vagyok jómagam is, ha néha lázadozok is sorsom ellen.

Ötven évemen túllépve érzem már a koromat. Mi, fogyatékos gyermekeket nevelő anyák hamarabb öregszünk: szívünk, csontjaink, öregszenek el, csak egy nem öregszik velünk: a lelkünk, mert az a szeretet, amit a fogyatékossággal élő gyermek ad, az a lélek örök fiatalságának a forrása.

Soha egy percig sem éreztem, hogy áldozat, amit cselekszem: teljesen természetes, hogy gyermekeimért mindent, s még azon felül is tegyek. De azt igen, és nagyon sokszor, hogy áldás van a kis családomon.

Kegyelem, és áldás!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.