Kegyetlenségre csak szeretetlen ember képes.

Mert képtelen szeretni. Elsősorban önmagát. S ha táptalajt kap az önzése, komoly károkat képes okozni.

Bánt. Öncélúan, azért az örömért, amit a bántalmazással szerez meg magának. S gyönyörködik a másik fájdalmában. Kéjeleg, mosolyog, dalol. Boldog, mert bánthatott.

A kegyetlenségnek vannak fokozatai, s a szeretetlen ember ezekkel mesterien bánik, mert

lételeme a fájdalomokozás. Ha nem tud bántani, belebetegszik.

Szülőként a legveszélyesebb, mert a gyermekét nem szereti: Birtokolja. Foggal-körömmel ragaszkodik a tulajdonához. Mert neki nem önálló személyiség a gyermeke, hanem a tulajdona.

Ezért nem engedi felnőni. Kasztrálja: a jellemét, egyéniségét, potenciáját. Akaratlan bábot formál belőle, akivel színházat játszik!

Szívesen hangoztatja, önnön tökéletességét, s ez által piedesztálra állítja önmagát! Az anyaságot, mint áldozati szerepet éli meg. Mártírként!

Ha sűrűn hallod a mondatot: én, és minden mondata az én-nel kezdődik, légy résen! Figyelj nagyon, és készülj fel a legrosszabbra!

Mert ez az ember, ha szembetalálkozik igaz szeretetet adni képes személlyel, akiből ráadásul a fia társa lehet, olyan gyűlölködővé válik, hogy jobb, ha azonnal elmenekülsz a közeléből!

Mert a legkedvesebb játékszere elveszik számára! Nem tud kit manipulálni. S ekkor használni kezdi a lelki bántalmazás eszközeit a betolakodó ellen, akit ő, mint:

Ősellenséget, az első pillanattól gyűlöl. S hatalmas készletekkel rendelkezik a bántás minden formájából.

S te ízelítőt kapsz a pokol legmélyebb bugyraiból! Nem érted, miért szenved. Hisz te szereted őt, mert embertársad, mert anya ő is, mint te! Azon kívül boldogságot adsz annak a személynek, aki neki a legkedvesebb, s mégis, olyan elementáris gyűlölettel találkozol részéről, ami megrémít!

Védtelen vagy, nem érted őt! Meglepődsz. Védekezel, de hiába: a mocsok, amivel beborít, megfullaszt. Nem kapsz levegőt. Menekülnél az iszonyat elől, de nincs hová. Ő mindenhol ott van. Olyan, mint a pusztító kór, nem tudsz elbújni előle.

Aztán megtapasztalod, hogy mégis van menekvés!

Mert van fölöttünk valaki! A mi égi bíránk. Tedd le elé terhed, s a gonoszt legyőzöd biztosan. Ahogy az ördög a tömjénfüstöt nem bírja, a szeretetlen ember sem tud mit kezdeni a szeretettel. Menekül előle, mert az nem róla szól!

Ez nem jelenti azt, hogy nem bánt többet! Igenis, fog! Ez az éltető ereje.

Győzni mégsem képes feletted, mert a szeretet előbb, vagy utóbb győzedelmeskedik a szeretetlenség felett.

Tudod miért?

Mert a hittel élő ember ereje: Isten ereje.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.