Életünk folyamán sokféle emberrel találkozunk. Vannak, akik barátokká válnak, vannak, akik útitárssá.

A barátság egyszerű: a barátomat szeretem hibáival, erényeivel együtt. A barátság „szerelem szárnyak nélkül.”

A barátság őszinte. Komoly. Bohókás. Különleges szeretet.

Az útitárs?  Ott van melletted. Akkor, amikor kell. Addig, amíg kell. S dolga végeztével eltűnik. Csendben, felhajtás nélkül. Nem kell odaadnod magadból semmit, mert az útitársad, az te magad vagy: a lelked másik fele, ezért nem kell magyarázkodnod, tudja, mit, s hol zavartál össze: kisimítja az összezavarodott dolgaidat, mosolyog, s már ott sincs.

És vannak szerelmek. Sokféle: Van, amelyik csak megérint, mint pilleszárny, s tovaröppen. Van, amelyik az érzékeidet kavarja fel, s hamar múlik varázsa. Igazi, testet, lelket akaró, felkavaró csak egy van életünk folyamán. Ajándék, mellyel gyöngéden kell bánni. Becse van!

A mai,- fogyassz, míg bele nem döglesz világunkban, a kétszertöbb, ötszörannyi, reklámzabáló, elértéktelenedett, szeretet nélküli világunkban- különleges értéke van a szerelemnek.

Óvni kell. Őrizni, félteni. Harcolni, küzdeni érte, ha kell. Mindennap oda tenni önmagunkból, valamit. Csak úgy, önzetlenül. Ingyen. Naponta építeni, s amit előzőleg elrontottunk, helyrehozni. S nem méricskélve, gőggel elvárni a másiktól a megalázkodást. A szerelem nem megalázkodás.

A szerelem maga az alázat.

A gyerek a beteljesülés. Az újjászületés. Csoda. Ajándék Istentől. Múltad, jelened, jövőd. Ezért olyan fontos a család. Egészséges lelkületű gyermeket csak teljes családban nevelhet az ember. Félszárnyú családban sérül a gyermek. Bármely szülő hiányzik, akár anya, vagy apa, nem alakulhat ki benne az egészséges anya, vagy apakép. Tudom, saját tapasztalásomból, hisz egyedül neveltem fel gyermekeimet. .

Könyvemben a felsoroltakról írok. A szeretetről. A szeretet fontosságáról. A mélyből fakadó hitről. A túlélés technikájáról. Aminek nagyon egyszerű a receptje: hit kell hozzá, és szeretet!

Sajátos, - ahogy barátaim mondják: Kiskatis –szemszögből. Ami néha irritáló, olykor bambaságig türelmes, néha tombolásig heves, de mindenképp „Kiskatis”. Nincsenek benne próféciák, nagy gondolatok. Történeteket írok meg az életemből, amik tanulságosak, szépek, fájdalmasak, de mindenképp emberiek. Szeretettel átitatottak. Akkor is, ha fájdalmas! A szeretet által megszelídülten fájók, vagy gyönyörködtetők. Olvassák olyan szeretettel, amilyen szeretettel írtam.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.