|
Most ne sírj! -3-
Nemes Kiss Kata 2013.08.20. 10:58
Most ne sírj!
Most ne sírj – mondod, és nekem megállíthatatlanul folynak a könnyeim.
Leseprem az asztalról a nem létező morzsákat, s félszemmel figyellek. Olyan helyen jársz, ahová nem tudlak követni.
Messze tekint a szemed, s én már ismerem ezt a nézést. Ezt a csöndet. Édesapa is így búcsúzott, ilyen messzire néző szemekkel, ilyen befelé figyeléssel, és ilyen csendben. Szótalanul, mint ahogy Te teszed. Már mindent elmondtunk egymásnak.
Azt, hogy mennyire szeretsz,mennyire szeretlek. Tudod, hogy üresség marad utánad, s én nem tudom, hogy ezt az űrt mi fogja kitölteni.
Azt hiszem, semmi. Ott marad egy hely a szívemben, ami „csak” fáj. Nagyon fáj.
Egyre több ilyen hely van már a szívemben. Néha nyúlok csak oda, mert ez az emlékek helye, és nagyon fáj. Most megint készülnöm kell, ezt üzened a tekinteteddel. Most újra meg kell eddzem magam, hogy kibírjam az első órákat, napokat, hónapokat, míg a fájdalom kezelhetővé válik. Míg el tudom rejteni a többi közé, a többi kincsem közé, és csak ritkán veszem elő ezeket a fájó emlékeket, mert a búcsúval drágakővé váltok nekem. Kincseimmé, akiket talán nem jól szerettem, míg velem voltatok. De elő-elő veszlek benneteket, drágaköveimet, megsimogatom, fényesítgetem őket,és fényetek örök . Mert örökké ott ragyogtok a szívem mélyén, ti, drága halottaim, az én drága kincseim.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
