Ritkán vezet Szegedre az utam.

Egy alkalommal, a Hősök kapujától sétáltam az Alsóvárosi templom, és kolostor irányába.

Egy szerény márványtábla késztetett megállásra, emlékezésre.

Polcomon, otthon egy munkája lapul: Szeged reneszánsz kori műveltsége.

Szeged Alsóváros egyik paprikatermesztő családjában született, már egyéves korában árvaságra jutott. Özvegy édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta. A gyermek Bálint Sándor hamar kitűnt az iskolában jó tanulmányi eredményeivel.

A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd   magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett, közben egy évig  a pesti egyetemen is tanult. 1930-tól a Néprajzi Intézetben díjtalan gyakornok. 1931-ben óraadó tanár a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben. 1934-től egyetemi magántanárrá habilitálták Solymossy Néprajzi intézetében Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben. Bálint Sándor vállalta az Alföld-kutatást, az Alföld vallási néprajzának kutatását. Mind Solymossy, mind Sík Sándor helyeselte Bálint Sándor néprajzi tárgykörének megválasztását. 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (amiben Demokrata Néppárttá válása után is megmaradt). A KDNP FKGP-vel kötött választási megállapodása alapján az 1945-ös választásokon egyike lett a két országgyűlési mandátumot szerzett (K)DNP-s politikusnak (a másik Eckhardt Sándor volt). Az 1947-es „kékcédulás választásokon” a Demokrata Néppárt országos listájáról jutott mandátumhoz, ezt azonban már nem töltötte ki; 1948-ban visszavonult a politikai szerepléstől, lemondott mandátumáról és kilépett a pártból.

1947–1965-ig egyetemi tanár. 1962-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést. 1966-ban kényszerű nyugdíjba vonult. Annyira erőteljes volt Szegeden a vallás-ellenesség, hogy egyik legjobb barátja, Ortutay Gyula sem tudott többet intézni, mint a kényszer-nyugdíjazás. Nyugdíjasként írta meg fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (1973) és a Szögedi nemzet (1976) című monográfiáit. Főleg a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, Trogmayer Ottó és egyes munkatársak, köztük Juhász Antal, Lele József segítették az ő kutatásait, műveinek közreadását.

A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását. A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban helyeztek el szobrot róla, s az alsóvárosi Ferences templom terén. 2009-ben alakult meg a valláskutatás első hazai kutatóintézete, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola és az SZTE BTK működtetésében.www.gfhf.hu/bsvi

Főbb művei:

• Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938)
• Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942)
• Az esztendő néprajza (Bp., 1942)
• Sacra Hungaria (Kassa, 1943)
• Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944)
• Szegedi szótár (I-II., Bp., 1957)
• Szeged városa (Bp., 1959)
• A szegedi paprika (Bp., 1962)
• A szegedi nép (Bp., 1968)
• Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972)
• Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973)
• Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975)
• Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975)
• A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)
• Ünnepi kalendárium (I-II., Bp., 1977)
• A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981)
• Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983).

Forrás: Wikipédia