Egyúttal Lukács Györgyöt istenítik, akinek életrajzából néhány részlet:

“Lukács György (szül. Löwinger György Bernát, Budapest, 1885. április 13. – Budapest, 1971. június 5.) zsidó származású magyar filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus. A tanácsköztársaság népbiztosa, a második Nagy Imre-kormány minisztere. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. A 20. század egyik nemzetközileg legismertebb és legnagyobb hatású magyar filozófusa.” (írja a wikipedia…)

“Lukács György jogot tanult Budapesten. 1906-ban doktorált Kolozsvárott. 1906–1907-ben Berlinben tanult. 1904-ben Bánóczi Lászlóval, Benedek Marcellel és Hevesi Sándorral megalakította a Thália Társaságot. Alapító tagja volt a Vasárnapi Körnek (Balázs Béla, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly, Ritoók Emma, Tolnay Károly), és a Galilei Körnek is. Publikált a Nyugatban, a Huszadik Században és másutt.

1910-ben jelent meg első könyve, a Lélek és formák címmel. 1911-ig Berlinben, 1912-1917 között Heidelbergben élt. 1917-től részt vett a Vasárnapi Kör és a Szellemi Tudományok Szabadiskolájának munkájában. 1915 őszén nem fegyveres szolgálatba került, 1916-ban fölmentették. A háború megerősítette benne a kapitalizmus elutasítását, a forradalomban látta a kiutat.

1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, április 3-ától a Forradalmi Kormányzótanács népbiztosa, május–júniusban pedig a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt; e tisztségében a tiszafüredi vereség után Poroszlón tizedeléskor nyolc embert főbe lövetett. A bukás után egy ideig bujkált, majd Bécsbe menekült, ahol a bécsi Ideiglenes KB tagja lett. 1920-tól az MKP Bécsben működő Ideiglenes Központi Bizottságának a tagja. 1921-ben Landler Jenővel együtt kilépett a KB-ból. 1921-ben részt vett a Komintern III. kongresszusán Moszkvában. 1924-ben „jobboldali revizionistának” bélyegezték. 1926-tól ismét KB-tag. A Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa lett mint tudományos kutató. 1941. június 29-én az NKVD letartóztatta, majd végén Taskentbe telepítették.”

Fentiekből kitűnik, hogy a patkánylázadáskor igencsak visszataszítóan viselkedett, különösen Poroszlón. Felelősségrevonás nem történt?! Miért nem? Sőt, nézzük a továbbiakat:

“1945 augusztusában érkezett Budapestre. 1949-ben országgyűlési képviselő lett, amelyről 1951-ben lemondott, de 1953-tól ismét képviselő. 1945-től egyetemi tanár. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, majd rendes tagja.

1949–50-ben került sor az ún. Lukács-vitára, aminek középpontjában Lukács demokráciafelfogása állt. A támadások hatására nyilvános önkritikára kényszerült. Visszaemlékezésében Nagy Imrét „programnélkülisége” miatt hibáztatta. 1956 tavaszán előadást tartott a Petőfi Körben. 1956. október 26-án népművelési miniszternek nevezték ki a második Nagy Imre-kormányban. Részt vett az MSZMP Ideiglenes Szervezőbizottságának a munkájában. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd azt november 18-án elhagyta. A szovjet hatóságok letartóztatták, és Romániába vitették. 1957. április 11-én hazatérhetett. 1965-ig belső emigrációban élt, és csak Nyugat-Európában publikált.

1967-től tagja lett az MSZMP-nek, amely a párttagságát viszamenőlegesen ismerte el. 1968-ban a sztálinizmus igazi alternatívájának a „szocialista demokráciát” nevezte.

Lukács György tanítványainak egy csoportja alkotta a 60-as években az úgynevezett budapesti iskolát. Tagjai: Fehér Ferenc (1933 – 1994), Heller Ágnes (1929–), Márkus György (1934–), Vajda Mihály (1935–). Tágabb értelemben véve Almási Miklós (1932–) és Hermann István (1925–1986) is körükbe tartozott.

A budapesti iskola, vagy „Lukács-iskola” tanítványait, akik közé például Kis János, Bence György, Ludassy Mária, Radnóti Sándor tartozik, a publicisztikai zsargon néha „Lukács-óvodának” nevezi.

Lukács egy másik tanítványa, Mészáros István (1930–) marxista filozófus 1956-ban Angliába emigrált.”

Így már érthető Heller Ágnes viselkedése, hiszen “kiváló tanára” volt a gonosz “filozófusasszonynak”…

Természetes, hogy voltak olyan értelmiségiek is, akik kritikákat fogalmaztak meg Lukács Györggyel kapcsolatban:

“Több életrajzíró és filozófus szerint személyes felelősség terheli a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért és több kiemelkedő magyar filozófus (például Hamvas Béla, Kerényi Károly, Prohászka Lajos), valamint író (például Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, illetve az Újholdasok) tönkretételéért, elhallgattatásáért, emigrációba kényszerítéséért vagy a szellemi életből való kiszorításáért; mint ennek a homogenizációs folyamatnak egyik programadója és szellemi útmutatója, és a Párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáinak összeállítója.”

Ha ennyi bűn nem volna elég ahhoz, hogy a szobrát a szoborparkba száműzzék a többi levitézlett komcsi szobra közé, még fokozza a feszültséget, hogy emlékezetét valami furcsa meggondolásból még mindig dédelgetik.

“Budapesten, egykori lakásában működik 1972 óta a Magyar Tudományos Akadémia Lukács Archívuma, melynek elsődleges feladata hagyatékának, levelezésének és könyvtárának, kéziratos és nyomtatott műveinek, valamennyi publikációjának gyűjtése, őrzése, gondozása és feltárása.

Lukács György nevét utca őrzi Budapest III. kerületében a Békásmegyeri lakótelepen és Kecskeméten is.

Szobra Budapest XIII. kerületében, a Szent István parkban található.”

Fentiek alapján úgy érzem, Lukács György személye igencsak méltatlan arra, hogy példaképül szolgáljon! Nem értem, hogy mégis vannak, akiknek fontos ez a gyilkos!

Prohászka Ottokár püspök úr élete és munkássága nem ismeretlen a nemzeti oldal előtt, sőt – ahogy látom – az őt bírálók előtt sem, másként nem acsarkodnának ilyen vehemens módon. Tény, hogy nem kedvelte a magyarság ellen támadókat, így a kommunistákat sem. (sajnos a kommunisták között nagyon sokan voltak már abban az időben is zsidó származásúak, így valószínűleg őket sem zárta a szívébe…) Most aztán próbálnak mindent elkövetni, hogy ne állhasson szobra a kerületben. Megjegyzem, hogy országszerte azért – hála Istennek – találhatunk Prohászka szobrokat (pl. Székesfehérváron).

A lukácsisták, hellerágneskedők figyelmét felhívnám, hogy bölcsebbek volnának, hogyha csendben maradnak, mert az ő idejük lejárt, mégpedig végérvényesen!

Magyarország a Magyaroké és a Magyar Értékeket a Magyarok fogják meghatározni most és mindörökké!

A kommunizmus ma már a világnak csak egy-két pontján vegetál, de hogyha ezt a formációt tartják önmaguk számára megfelelőnek, hát nyugodtan lehet oda áttelepülni, és vihetik a Lukács-szobrot is, ha már egyszer annyira szeretik…

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.