In Memoriem Flóri.

Úristen! Mit csinált ez az ember! Láttad? Jézusom! Mekkora gólt rúgott!

 A Népstadion lelátójának karéja, tombolt, üvöltözött tapsolt. Csupán néhányan eresztették le az állukat komorsággal. Szép gól volt. – még ha mi kaptuk, akkor is

Flóri! Flóri! Tanár Úr!

 S Ő lassan mosolyogva elindult vissza a kezdőkör felé, Csípőre tett kézzel. Kényelmesen sétálgatva.

 Nem ünnepel. Egy-egy fineszes csel után, vagy egy okosan nem erőből bepasszolt, fejelt gól után. Császár! Császár tapsolta a zöld-fehérben pompázott Fradi lelátó.

Volt a hatvanas éveknek egy Fradija. Lehetett drukkolni a Honvédnak. Vasasnak, Újpesti Dózsának, vagy éppen az MTK.nak. A Fradi az más volt.. Egy tradíció egy szimbólum. Olyan fantasztikus egyéniségekkel, mint: Géczi István Fenyvesi József: Fenyvesi  II Máté: Rákosi Gyuszi: Mátrai Sanyi: Varga Zoltán: Páncsics Miklós: Novák Dezső: Dalnoki Jenő   

A kilences szám egybe forrt az Ő nevével.

 Az Üllői úton „Fradi országban” de még a nagykörúton is nem a hatos, hanem a 9. es villamos járt. Akkor még nem volt divat csillagászati számokat viselni kezdő emberként. A számozás 1. sel kezdődött, és 11. sel fejeződött be egy futballcsapatnál. A kispadosok, tartalékok utána következtek.

Nem a pozíciókért, a mezekért folyt a harc, amiben elsősorban a teljesítmény, játék dominált. Nem volt divat felrugdosni az ellenfél játékosait, hogy megállítsák őket! Egy válogatott mérkőzésre volt, amikor százezer ember is kilátogatott.  Akkoriban azért néztek meg egy kettős rangadót, hogy láthassák. Bene Ferit, Sándor „Csikart” Varga Zolit, vagy Tichy Lajost, Farkas Jancsit. S természetesen   Albert Flórit.

 Ördöngös keverései, cselei. Ahogy cikázott a védő játékosok között kígyózva, jellegzetes egyenesen tartott felsőtesttel, könnyedén. Keze csípőjén volt, ha jól játszott, ha rosszul, ha ünnepelték, akár éppen szidalmazták, vagy éppen indítást várt

. Egyszer megkérdezték tőle. Miért tartod csípőn a kezedet, amikor tudod, hogy a közönséget hergeled vele sokszor? Azt válaszolta. „Az Édesanyám azért szült császármetszéssel, mert a kezemet már akkor is úgy tartottam”

Életében, véletlenül egyszer adatott meg hogy valamiért két kézzel nyúlt, illendően felöltözve. Ami még magyar játékosnak előtte soha nem sikerült! Amikor 1967. ben  átvette az aranylabdát

 A válogatottban focizni címeres mezt húzni, egyenlő volt azzal. Az egykori  ellenfelek egy csapatban játszva a nemzetért küzdöttek, mindent félre téve.

 Én mivel személyes élményem köt hozzá. Albert egyik legkiemelkedőbb játékának az 1966. os Londoni Világbajnokságon a favorit Brazília ellen mutatott teljesítményét tartom. Nem rúgott gólt de a mezőny legjobbja volt. Nekem   a Wembley stadionban aratott 6-3 győzelemmel egyenértékű volt az a 3-1. Magyarország győzelem!

Tisztelettel felsorolom azt a 11 játékost, akik a Magyar csapatot alkották. 1966 július 15.én Liverpoolban. Gelei József: Mátrai Sándor: Káposzta Benő: Mészöly Kálmán: Sipos Ferenc: Szepesi Gusztáv: Mathesz Imre: Rákosi Gyula: Bene Ferenc: Albert Flórián: Farkas János: S természetesen a csodálatos  Szepesi Gyuri bácsi. Aki végig tombolta, őrjöngte a rádióban közvetített mérkőzést, olykor, és többször mámoros elcsukló hangon.

 A földi 90 perc véget ért. Elhangzott a hármas bírói sípszó .A „Császár” csípőre tett kezével levonul a pályáról. Legközelebb már az Égi rangadón játszik. Sajnos az egykori társak közül sokan ott játszanak már csak, vele egy csapatban.

A kezdőkör közepén  áll kilences mezében mely örökre az övé marad, várja a mérkőzés elkezdődését.  Még  Magyar ember marad, aki látta őt futballozni. S még filmszalag őrzi játékát! Nem felejtjük el.

Kedves Flóri engedd  meg, hogy még utoljára szólhassak hozzád.

Köszönjük azt a sok csodálatos cselt, passzt, felejthetetlen meccset, gólt.

Emlékedet megőrizzük tisztelettel, kegyelettel  

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.