A jegyellenőr rémálma voltam
BML 2011.08.28. 14:32
Mottó:
Így szól az ellenőr a buszon:
- Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzés céljából felmutatni!
- Nekem nincs szükségem ilyesmire, én már betöltöttem a hetvenedik életévemet.
- Ezt igazolni is tudja?
- Hogyne! Ha fiatal volnék, már rég fellöktem volna magát, és leugrottam volna a buszról.
(forrás: vwww.vicckiraly.hu)
A magas üzemanyag árak miatt igencsak meggondolom, mikor ülök kocsiba.
Helyet változtatni viszont kell, mert az alapvető életjelenség.
Rövid távolságú helyváltoztatásra ott a két lábam.
Közepes távolságok áthidalására városi közlekedési eszköz szolgál (kocsi kizárva, okát lásd fenn..).
Egyik benzin-hiányos napon ültem a buszon. Valamelyik megállónál négy ellenőrnek látszó emberi lény szállt fel a jármű ajtóin.
A járműnek épp ennyi bejárata van, mindegyikre jutott egy jegyvizsgáló. A kapuzatok záródása után csinos kis kék karszalagot vontak elő zsebeikből, és az utasok jegyeit, bérleteit kérték felmutatni.
*****************
Az eljárás teljesen rendben lévő kellene, hogy legyen, ám ismerve a Közlekedési Vállalat vezetőinek jövedelmét, a nyilvánosságra került sikkasztások irdatlan összegeit, és egybevetve a jegy-bérlet árakat az átlagos állampolgári jövedelmek mértékével, bizony meg tudom érteni a költség kerülők indítékait.
Ma már, (sajnos, hála Istennek) nem kell jegyet váltanom. Bérletet sem.
Fiatalabb koromban, viszont ha fáradt voltam, kimerült, akkor szellemi mélypontom óráiban csodákra voltam képes.
Ez alkalommal egyszerűen nem tudtam hányadika, van. Valamiért azt hittem lejárt a bérletem. Lyukasztottam egy szelvényt.
Mindig tartottam végszükség esetére egy-két érvényesíthető cetlit magamnál, ami jó dolog.
A használt példányokat viszont nem dobtam el, hogy ne szemeteljek, ami csak részben jó dolog.
Szükség esetén elég bonyolult dolog a régi jegyek közül kiválogatni az épp érvényeset.
Pár darab lejárt sárga, vagy kék lyukas fecni mindig akadt a zsebemben.
Ültem a földalattin. Jött a "szerv".
Ez alkalommal tehát, ismétlem: tartalék jegyeim közül lyukasztottam a felszínen, és a frissen liggatottat zsebre gyűrtem.
Én elmerültem egy munkám írásos részletének tanulmányozásában, és igen mogorván néztem a jóembert, aki jegyemet-bérletemet kérte. Kotorásztam a zsebeimben, és azok a szelvények kerültek elő, amik már régebben gyűrődtek ott.
Úgy ahogy voltak átadtam.
A közeg, aki nem is az valójában, mérgesen választotta, megjegyezte, hogy ez nem az ő dolga, és közölte, hogy azok biz' nem érvényesek.
Kérésére én engedelmesen elkezdtem sorolni adataimat, amiket ő jegyzetelni kezdett, bár tudtam, hogy váltottam jegyet.
Én a kilyukasztott érvényes jegyet keresgéltem, míg ő felelősségteljes dolgát végezte. Szerencsére az írás készsége hiányos volt. Lassan ment a munka. És akkor kezembe került a bérletem, amit lejártnak hittem, és a tok alá be volt tolva az érvényes példány. Megkérdeztem, a hónap hányadik napját írjuk?
A több utastárs felől érkező választ követően mosolyogva, barátságos, egyben bocsánatot kérő arccal biccentettem felé.
Felmutattam az aznap még érvényes bérletet.
Dühösen abba akarta hagyni a jegyzőkönyv felvételét.
Én, pedig megkértem, hogy folytassa csak szorgosan, mert a feleslegesen lyukasztott jegyem árát vissza szeretném téríttetni.
Természetesen nem akarta az "eljárást" a felmerült tényváladék szerint folytatni, de a kárörvendően pukkadozva nevető utastársak mellém álltak, és buzdították.
A kialakult vita számára vesztésre állt. Végül elővett egy jegy-tömböt, és átadott egy ép, sértetlen jegyet.
Mérgében a lyukasztott jegyet is nálam hagyta.
Nyaka lilában játszó veres színt öltött, szája széle magas rezgésszámmal rezgett.
Félig eszméletlen volt a méregtől.
Szeme vérben úszott. Már-már megsajnáltam, szélütésétől tartottam, amit azért nem kívántam neki...
Leszállott a következő megállónál. Amikor a szerelvény kihúzott az állomásból, még láttam, hogy a falnak támaszkodva, lerángatta karszalagját.
A hatalmi jelvényt megtaposta, és égnek emelt szemmel "fohászkodott"!
|