Drága Gizus! Köszönöm ezt az összefoglalót.. Még mindig a temetés hatása alatt vagyok.

.Hiszem, hogy  most  Ő a lehető legjobb helyen van..Itt már nincs fájdalom és könnyek. Remélem így van..

Antit évekkel ezelőtt egy másik oldalon ismertem meg. Nyugodt, megfontolt ember benyomását keltette. Hozzászólásaiban stabil világlátást lehetett  kiismerni. Egyszer valami megváltozott... Ismeretlenül a gondterhes, aggódó embert ismertem fel benne ebben az időben. Kevesen tudták, hogy imádott feleségét ápolja, kinek egyre jobban fogyott az útja...

Jött a gyászjelentés. Maróan fájó. Egy darabig csend vette körül, később jelentkezett. Nem tudom a gyászmunkában meddig jutott, azt hiszem nem sokáig...

Barátai között érezte jól magát ott a másik közösségi oldalon. Sokan bírálták világnézete és őszintesége miatt. Hitt Istenben, ezt is bűneként könyvelték el egyesek. Nem volt  "egyik oldal" elkötelezettje sem, de nemzetben gondolkodott. Ritkán politizált, biciklijéről, túráiról, és az életét kísérő sakkról írt. Figyelt másokra, az önzést nem ismerte. Mindenkit megtisztelt azzal, hogy olvasta az írásait, és véleményezte azt. Kritikái, dicséretei egyaránt építő jellegűek voltak. Az újaknak segítséget nyújtott. Sokan indultak el a védőszárnya alatt, és jutottak a magasba általa. Nem a saját útját építette, hanem a másokét...

Ez  vörös posztó volt egyesek szemében. Rászabadultak a vörös ördögök. Talán akkor védekezésképpen néha maga is támadott.

Ebben az időben ajánlottam fel, jöjjön hozzánk a nyugalom szigetére. Emlékszem, azt mondta...

"Tudod Gizus szeretlek és tisztellek, de hűséges típus vagyok, sok barátom van odaát, nem hagyhatom őket cserben, ugye nem haragszol, és megérted..."

Alig telt egy hónap, amikor meghívót kért. Azóta a Tárogató család passzív tagjaként nálunk is jelen volt.  Esténként átjött vendégségbe, beköszönt, olvasott...

Utolsó leheletéig hű maradt a barátaihoz, ellenségeihez.

Súlyos betegségéről a háttérben többször beszéltünk. Nagyon bízott a gyógyulásában, vagy csak minket erősített, nem tudom.

Felhívást intézett egy barát vagy ismerős nevében távozása előtt azon az oldalon, két cica elhelyezésére. Senki nem tudta az első pillanatban, hogy róla van szó. Mielőtt szeretett Juliskához indult volna, a nagy találkozásra, cicáinak gondos gazdát keresett.

Ilyen embernek ismertem meg. Emlékét így őrzöm meg, igaz és őszinte barátként.

Ragyogj egy fényes csillagként, és vigyázz Ránk!