|
Az utolsó csepp, az utolsó ölelés...
2011.06.19. 19:40
AZ UTOLSÓ CSEPP, AZ UTOLSÓ ÖLELÉS
Sziréna hangja hasította ketté a hajnali csendet, aránylag jó ügyelet volt, nem volt nehéz eset. Az orvos felébredt a hangra, furcsa érzés kerítette hatalmába. Empataként szinte mindent megérzett. Kért egy kávét Terezától, együtt megkávéztak beszélgettek, mire az utolsó korgy elfogyott a sziréna távoli hangja vészesen közeledett. A mentőtiszt riasztott, "őzbaleset" két súlyos sérült. Pillanatok alatt összekészítettek mindent, mire a sérültekkel beértek. A nővel kezdtek ő volt kritikus állapotban, pár perc múlva el is veszítették, megkezdték az újraélesztését, ami sikertelennek bizonyult. Nagyon lehangoló az ilyen eset, amikor a halál győzedelmeskedik. felettük. A doktor odalépett a férfihez, pár pillanat múlva, tőle szokatlan hangnemben szólt a nővérhez, szinte kiabálva. - Tereza, hogy hívják a beteget, minden adatát kérem! A nővér megszeppent, soha nem látta, nem hallotta kedvenc orvosát így beszélni, kérését azonnal teljesítette. Nézte az orvost, aki minden adat után egyre sápadtabban állt az eszméletlen beteg fölött. Reanimációs team-t-, és intenzíves konzíliumot kérek, -de azonnal. Nem sokára minden egyben volt, valóban szükség volt rá. A férfit sikeres újraélesztés után az intenzíven helyezték el. Több napos küzdelem után ébresztették a gépilélegeztetésből, mellette Ádám doktor minden nap hosszan időzött. Nem mondott senkinek semmit, nem mert kérdezni senki. Napok múlva lekerült a beteg a doktor osztályára. Az orvos és a beteg nagyon sok időt töltöttek együtt. Tereza jelen volt a búcsúzásnál. egy hosszú kézfogás, utolsó ölelés és "Isten veled, vigyázz magadra" -ne feledd a májfunkciód tartsátok kézben, mert baj lesz belőle. Ezek voltak a búcsúszavak, ami után a beteg, kísérője jelenlétében elhagyta a kórházat. Itt véget is érhetne a történet. Azonban a következő ügyeletben az orvos elmesélte. Egy régi barát volt, aki cserbenhagyta, életveszélyes állapotban az utcán. Abban az időben szinte ikrekként összevoltak nőve, Együtt jártak mindenhova. Azon a délután is együtt kezdtek. Egy téren beszélgettek majd egy közeli étterembe tértek be pizzát enni. Közben iszogattak -együtt csak ketten-, Ádám nem szokott a töményhez, nem sokkal később az utcán feküdt az aszfalton, fázott.... érdekes, de ez a momentum maradt meg az emlékezetében. Másnap reggel a detoxban ébredt, krákogó alkoholisták között. Nem értett semmit, mi történt, hiszen a barátjával volt, akiben mindenkinél jobban bízott, miért a detoxban kötött ki, soha nem kapott erre választ, sem bocsánatot nem kért tőle senki. Arra sem, miért engedte, hogy olyan állapotba kerüljön, miért hagyta az utcán? Örök megválaszolatlan kérdés maradt, felkiáltó jel az életében. Az eset után nem sokkal Ádám zilált családi környezetéből idegen városba egy családtaghoz menekült. A városi kórházban dolgozott a rokon, ahol először beteghordónak, majd műtősfiúnak alkalmazták. Az idős főorvosnak tetszett a fiú szorgalma, a betegekhez való hozzáállása, és a fiú gondolkodása. El is mondta kórházlelkész barátjának, milyen remek segítőt küldött neki az Úr . Valamit tenni kellene, kár lenne, ha a fiú itt leragadna, többre érdemes. Döntöttek, ha vállalja és van kedve, megkezdik az egyetemi előkészítését. hóna lá nyúlnak, segítik, egyengetik az útját. Egy beszélgetés során Ádám elmondta a középiskolában fizika-matek versenyeket nyert. Tehát semmi kétség eltudja végezni. A szót tett követte, hosszú hónapokig tartó előkészítést után sikeres felvételi, majd 5 év szorgalmas tanulás, és orvos lett belőle. Nagyon jó orvos, szerettek vele ügyelni. Némelyek tudni vélték, hogy egy ritka "betegségben" szenved, alkoholallergiája van. Senki nem ismerte ezt kórképet, de mindenki elfogadta. Osztálybulikon ott volt számára a gyerekpezsgő. A különleges beteg, akinek életmentésében aktívan részt vett az a régi barát volt, aki az utcán hagyta. Az utolsó csepp... hányszor ült az ágyánál amikor az utolsó csepp infúzió lefolyt, soha nem várta meg, hogy a nővér kösse át a következő "élet-vizes" palackot, megtette ő maga, Ádám az egykori barát életmentése után, búcsúöleléssel zárta le véglegesen életének legnehezebb. legmegalázóbb korszakát. Az egykori barát most sem kért bocsánatot tőle, de ő megbocsátott, és hálát adott Istennek, hogy megmenthette az életét. Elgondolkodott Isten mindent elrendez, ha akkor nem történik mindaz, lehet, hogy belőle sem lett volna sem orvos, sem boldog ember.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves hölgyeim! Köszönöm szépen! Igazánn aranyosak vagytok! :)