Megígértem, hogy visszatérek a már feldolgozott témákhoz, és megkérdezzük, hogy látják a férfiak. Hallgassuk meg őket, és döntsük el igazuk van-e? Nevek helyett a születési jegyüket írom le a véleményezőknek, talán ebből is levonhatunk néhány tanúságot.
Kezdjük a barátságnál.

-Mi a legfontosabb egy barátságnál nálatok?

Szűz:
-Nem tudok igazán mély barátságokat kialakítani, mert bizalmatlan vagyok. Látom és figyelem a körülöttem lévő barátságokat, és azt tapasztalom, nagyon sok az érdekbarátság. Ha ez nem működik, a barátság lanyhul, majd megszűnik. Ilyenkor az egyik fél mindig jobban sérül.
Bak:
-Nekem sincs barátom, sokan vannak haverok, vagy túl sokat várok egy barátságtól, vagy nem ismerem fel a fontosságát, minden esetre nem is szeretném elkötelezni magam senkinek, és nem szívesen osztanám meg a magánéleti titkaimat másokkal.
Vízöntő:
-Rengeteg barátom van, mind a két nemből. Ez jó, mert ha unom magam, egy telefon, és máris lehet traccspartit szervezni.

-Szerintetek, lehet komoly barátság, ellenkező neműek között?

Vízöntő:
-Igen, így megismerjük egymás gondolatvilágát, és mindig van, aki meghallgat bennünket.

Mi a véleményetek a szingliségről?
Rák:
-Tudatosan felépített családromboló, költekezésre felépített embertípus kialakításának az áldozatai. Általában gyenge embereket találnak meg, akik jól befolyásolhatóak. Módszer: a gyenge emberrel el kell hitetni, hogy erős, és győztes típus, de ez a tulajdonság szunnyad benne, keresse meg a forrást, ahol fejleszteni tudja magát. Szegény bebukik az első önfejlesztő kurzusra, ahonnan mindig vezet lépcső tovább, ameddig pénze tart Közben kivetkőzik a nőies, anyáskodó mivoltából, amire teremtetett. Lesz belőle egy öntudatos, jól terhelhető munkaerő, akinek a karrierépítés a legfontosabb feladata. Itt már szó sem lehet családépítésről, anyaságról, és odaadó feleség szerepének a felvállalásáról. Csak az önmaga megvalósítására való törekvésről. A mának élésről.
Saját maga kizsákmányolása, a rohanó évek és az örökös TOP-on maradás felemészti a fiatalságát, a józan kiábrándulás a negyvenes éveire esik, mikor lecserélik egy –szintén befolyásolható fiatalra. A sokk következménye gyakran, depresszió, függőség, vagy pánikroham. Az elszalasztott lehetőségek nem jönnek vissza, örök magányra ítéltettek. Így maradnak ki az életükből az igazi értékek.
Kos:
-Olyan férfias nők, akik azt hiszik, ha nadrágot húznak, és saját kasszán vannak, már képesek a férfiak energiáját is megszerezni. Nem szeretem az okoskodó nőket, de szeretem a szerény, ringó csípőjű anyaságra termett, figyelmes és gondoskodó lányokat, akik örülnek, ha virágot kapnak. Kapcsolataim kudarcát mindig a túl erős, önálló nőkkel éltem meg. Feleségem igazi anyatípus. Pár hónapos házasok vagyunk, remélem, hamarosan gyarapodik a családunk.

Család, eljutottunk a legfontosabb témához. Nézzük ki, mit gondol erről?

Ikrek:
Szüleim elváltak, korán önálló lettem. Édesanyám rengeteget dolgozott, alig beszéltünk. A gyorsan jött önállóság a kollégiumban jól jött. Még mások nyavalyogtak az első napokban, én már otthonra találtam. Szeretem a szabadságom. Egyelőre nem gondolkodom komoly kapcsolaton, lehet, hogy azért, mert én viszont szeretem, ha egy nő erős, és önellátó. Nem vagyok elkötelezhető. Családalapításhoz nem értem még be. Huszonkilenc éves vagyok, nincsenek nagy szerelmek, nagy búcsúzások. Jó ez így nekem. Család modellszámomra, mindenki tartsa meg a szabadságát, csak akkor kell összeköltözni, ha közbe jön egy nem várt gyerek, és megtartják. Ma nem lehet arra számítani, sem elvárni, hogy örökké tartson egy kapcsolat.
Skorpió:
Feleségem családjánál kezdtük a közös életünket. Kislányunk oda született. A házban egy külön szobánk volt, ahova aludni jártunk. Nem volt saját életünk. Akkoriban ez engem nagyon zavart. Szerettem az anyósékat, de néha sok volt a beszélgetésből. Úgy éreztem, nem tudok beilleszkedni, nem vagyok sokbeszédű, ezért inkább hallgattam Egyre több munkát vállaltam, hogy jussunk egyről, a kettőre és alakítsunk saját otthont magunknak. Meg lett az eredménye. Szülői segítséggel, és hitelekkel megvettük a lakást. Volt nagy öröm, mikor beköltöztünk, nappali, háló, dolgozó- és gyerekszoba, mint egy álom. Éldegéltünk szépen, megszületett a második kislányunk. Az én régen cserfes kislányom egyre szótlanabb lett. A hétvégeken hallottuk csak kacarászni, és beszélgetni, mikor az öreganyjával volt. Jól elvolt napjában a szobájában, saját tévéjét nézte. A dolgozószobából is gyerekszoba lett, a kicsi lányunk ott kapott helyet. Elégedettek voltunk. Szegényesen, de kényelmesen éltünk. A nagyobb kislány, ahogy múltak az évek egyre visszahúzódóbb lett, anyósom halála után, alig jött ki a szobájából, kezében mindig könyvet tartott, olvasgatott. Az osztályukba új kisdiák érkezett, hamar összebarátkoztak. Barátnőjének sok testvére van, az első látogatás óta, állandóan náluk akart lenni. Mikor hazajött, sokat mesélt róluk. Egyik alkalommal, szomorúan a szemünkbe mondta, hogy milyen jó Emesének, mert soha nem magányos, együtt vannak, és mindenről beszélgetnek, nekik nincsen külön szobájuk, tévével, velük foglalkoznak a szüleik, és bevonják őket a mindennapokba. Nagy asztalt ülnek körül, és nem kell felállni, ha befejték az ebédet, még sokáig együtt maradhatnak, éppen úgy, mint a nagyinál voltunk valamikor.
Akkor esett le a tantusz, amikor az én nyolcéves lányom rámutatott, mit vettünk el tőle a különszobába költöztetéssel, az életünkből zártuk ki egymást a gyerekekkel.
Döntöttünk, a két lány egy szobába költözik a nappali mellé, aminek az ajtaja mindig nyitva van, a kisebbik szobájából ebédlőt alakítunk ki, nagy asztallal, a zsebkendőnyi konyhához közel, és bevezetjük a hétköznapi közös vacsorát is.
Ennek egy éve, azóta megváltozott az életünk. Késő estig együtt vagyunk, jókat beszélgetünk, néha társasjátékozunk. A lányok kérdéseikre nem győzünk válaszolni, azt hiszem most lettünk igazi család, a nagy asztal körül örökké zajlik az élet. Sokszor vendégeskedik nálunk Emese, és itt is otthon érzi magát.
Ennyi kellett csupán, hogy boldogabbak legyünk. Ha kicsit engedhetünk a nadrágszíjon, talán a lányok kapnak majd egy kistestvért. Elég nagy az asztal, elférünk majd körülötte.

Ezen a délután is tanultunk valamit, a legfontosabbat, milyen kis dolgok tehetnek boldoggá egy családot, csak figyelnünk kell egymásra, mert vannak dolgok, amelyeket nem lehet pénzért megvásárolni, magunkból kell adnun