A kényszer nagyon összetett dolog. Mindenkinek vannak kötelességei, magával szembeni elvárásai, kialakítva én sémáját, amivel egyéb kötelezettségeinek eleget tesz. Gondoljunk bele, mi mindenre érzünk kényszert. Rá vagyunk kényszerítve a megélhetésünk biztosítására, a családról való gondoskodásra, a munkánk igényes és figyelmes elvégzésére, a határidők betartására, a találkozások pontosságára. Amennyiben az egyén nem ismeri fel az egészséges kényszert, mint kötelességet, bizony a mulasztás, súlyos következményekkel járhat. Ilyen a munkahely elveszítése, a család szétesése, aminek egzisztenciális bukás a végeredménye.

A kötelességérzet leépülését elősegítheti a szenvedélybetegség. Megszűnik az önkontroll, például az alkoholizmusban, vagy a drogok hatására. Ők kilépnek a mindennapok rendszeres kötelesség vállalása alól.

 Nekünk is vannak napi szokásaink, szinte monoton módon hajtjuk végre. Ilyen a reggeli bevásárlás, a kávé melletti újságolvasás, az ebéd utáni szieszta. Mindenkinek más.

 Ha bármelyik elmarad, bennünk is hiányérzet alakul ki.

 Vannak emberek, akiknek kialakulhatnak különböző furcsa szokásai, ez nem jelenti azt, hogy ezek emberek biztosan betegek.

Az orvosi értelemben a beteges kényszer akkor jelentkezik, amikor akaratunktól függetlenül jelentkeznek olyan gondolatok, ami aztán állandóan foglalkoztatja az illetőt. Ezek sem mindig betegesek. Ki nem élte még át, azt az izgalmat, hogy bezárta-e az ajtót, vagy nem hagytam égve a gázt? Tapasztaljuk, ha százszor visszamegyünk, mindig megtettük, de ismét jelentkezik.

A kényszerbetegek ezt sokkal intenzívebben élik meg, nekik ezek a dolgok kötik le a figyelmüket, gondolataikat képtelenek más irányba terelni, képtelenek a kötelességeiket ellátni, napi teendőjüket így elmulasztják.

 Vannak aztán kényszeres cselekvések, ezek úgy jelentkeznek meg, hogy ellenállhatatlan kényszert éreznek bizonyos cselekedetekre, ezt újból és újból megteszik, akkor is, ha tudják, hogy maguknak vagy másoknak ártanak. Mindig szükséget éreznek az ismétlésre.

 Itt azonban legyünk óvatosak, az azonosságot határoljuk el, azoktól a normális cselekedetektől, amit magunk is azonos időben, megteszünk, mert annak elmulasztása hiányérzettel jár, ilyenek a fent említett, ebédutáni pihenések, vagy a kávé melletti újságolvasás.

 Kényszerneurózisról akkor beszélhetünk, ha a beteg egész gondolatmenetét a rendszeresen visszatérő kényszeres cselekedetre serkentő gondolatok töltik be. Nagyon gyakori, példa a beteg a fertőzésektől félelme miatti, állandó kézmosás, vagy a haj kézzel való csavargatása, tépése, de sorolhatnánk. Ezek a cselekedetek akkor is károsak, ha másnak nem ártanak vele, mert állandó ismétlése gátolja abban, hogy ellássa a napi feladatát. Ez a betegség nagyon nehezen kezelhető.

Beszélnünk kell még a kötelességhalmozásról. Az idetartozók mindent elvállalnak, ami útjukba kerül. Rendkívül sok feladattal terhelik meg magukat, mindenhol jelen akarnak lenni, látszani, brillírozni. Az állandó nyüzsgés és túlbuzgóság mögött nagyon gyakoriak a pszichés gondok. Az ilyen ember saját magának próbálja bizonyítani fontosságát, vagy az egész napos lótással, futással bújik ki a súlyos gondok megoldásának felelőssége elől.

A jól felvállalt kötelességeink nem okoznak gondot az egészséges ember számára, mert a túlvállalást megérzi, és tudja, hogy a szervezete pihenésre vágyik. Programjait átszervezi, felbecsüli meddig van tűréshatár.

Sajnos a mai pénzorientált világban nem mindig az egyénen múlik. Ahhoz, hogy egzisztenciáját megtarthassa önmagán kívüli okokból túl, kell vállalnia magát. Néha viszont a nagy nyereség hajtja bele abba a mókuskerékbe, ahonnan egészségesen maradva sokszor nincs kiszállás. Ilyen kórkép jelent meg és egyre gyakoribb, úgy hívják, hogy: "menedzserbetegség". Ennek tünetei sokszor már túl későn jelentkeznek.

 Nem régen történt egy szörnyű gyilkosság. A budai luxus negyedben ölte meg hároméves kislányát és feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg, egy sikeres üzletember, akit mindenki úgy ismert, hogy a legjobban húzó embere a cégnek. Mint az újságokban olvasható volt, fallabdázni járt, és valami hasonló tevékenységgel pihentette magát.

 Jelenleg orvosi megfigyelés alatt áll, elmeállapotának tisztázása céljából.

 Nem diagnosztizálni akarok, ez az orvosok dolga, de elgondolkodtató, hogy milyen szerepe van szörnyű tettében, a túlvállalásnak.