Mi lesz, a gyermekeinkkel...

Gyermekeink személyisége, építi a jövő társadalmi pillérét, mondták ezt a régiek, és mondjuk, mi, a maiak. Amikor, tegnap este olvastam az alábbi cikket, nagyon elgondolkodtam.

Saját véleményem szerint, sok gyermeknek a fogantatás pillanatában eldől a sorsa, személyiségének alakítása. Lehet, ez furcsán hangzik tőlem, mivel ellent mond a pszichológiában tanultaknak. Mégis állítom, az esély a legfontosabb.
 

Első példa:

Adva van egy szülőpáros, jó anyagi körülményekkel. A terhesség megállapításától, lehetősége van több irányú gondozásra. Természetesen, fogadott orvos, és egyre többször hallani, ezzel egy időben a kismama mellett megjelenik a dula, akit az orvosa ajánl. Az orvos, és a dula összedolgoznak, így napi szinten biztosítják a leendő anyuka felügyeletét, gondozását, lelki támogatását.
Mivel anyagi körülményei rendezettek, odafigyeléssel táplálkozik, az állapotához szükséges vitaminokat megtudja, vásárolni, nem hajszolj magát, fizikai szükségletének megfelelő munkát végez, igénybe veszi, a kismama tornát. Várandósága stressz mentesen, optimális körülmények között telik. A szülés is nyugodt körülmények között zajlik, jelen van az orvos, a szülésznő és a dula. Gyermekágyas időszakban pedig, már ott tevékenykedik a bébicsősz, akit általában a dula, vagy az ismeretségi köre ajánl. Tehát minden megadatik a baba és a mama körül. Később jön, a gyermek számára, az alapítványi, vagy egyházi óvoda. Egészséges fejlődése érdekében megkezdheti a mozgáskultúrával való ismerkedést, majd belép a zenetanulás, és következnek a legjobb iskolák. Ugye látjuk, valószínű, ebből a gyerekből, bármilyen adottsággal születik, értelmiségi lesz, személyiségétől függetlenül. Soha nem lesznek anyagi gondjai, mint ahogy a gyermekkori nélkülözést sem kell neki megismerni.
 

Második példa:

 A fogantatáskor, a tervezett gyermek esetén is beépül a félelem. Mi lesz a munkahellyel, visszatérhet-e majd az anya a szülés után. Elég stabil, a család költségvetése, a gyerek neveléséhez? Ki tudják szorítani a fogadott orvos honoráriumát? Duláról szó sincs, sokan, nem is ismerik a fogalmat, hát még a szolgálatot. Vitaminokra, korszerű táplálkozásra, kismama tornára nem túl sokan gondolhatnak. Születés után, a gyerekágyas idő is lerövidülni látszik, mert lehet, hogy a nagymamák még dolgoznak /ha szerencsések, és van munkahelyük/, tehát marad a rövid pihenés, a kismama egyre fáradtabb, az apuka egyre idegesebb, mivel egyedüli segítségként van jelen. Aztán belép a rettegés, mégis, mi lesz, ha a munkáltató, ígérete ellenére, nem veszi vissza a mamát, tartalékkal nem rendelkeznek, egy keresetből, fizetik a hiteleket. A felelősség megnőtt, a helyzet állandó stresszt generál, mi mindkét szülőt elbizonytalanítja.
Jön az óvoda Jaj! Csak meg ne betegedjen a gyerek, mert nem mehet táppénzre, a munkáltató ezt nem nézi jó szemmel, ha mégis megteszi, hamar az utcán találja magát. Bébiszittert nem tud fogadni, marad a fizetés nélküli szabadság, amíg teheti. Ha nincs szerencséjük, szegény gyerek nem bírja a közösséget, lehet, hogy hamarosan munkanélkülivé válik. A férj, a munka és a fusi mellett egyre türelmetlenebb, megindulnak a konfliktusok, veszekedések, minek sok esetben válás a vége.
Általában az anyánál marad a gyerek, aki kénytelen egyedül, bármilyen munkát elvállalni. Mikor a gyerek beteg, megkéri a szomszédasszonyt, nézzen rá, adja be a gyógyszerét. A munkájára nehezen figyel, nem elég, hogy azon kell gondolkodnia, letelik a határidő, és miből fizeti be a csekket, hanem azon is mi van a betegen otthon hagyott gyermekével. Az iskolás évek, abban az állami iskolában, amit még nem zártak be. Az anyuka a tanulásban sokszor időhiánya miatt nem tud segíteni. Az iskola pedig, mint a cikkből látjuk, nem a kultúra háza, hanem szolgáltatás.
Szórakozás, a tévé, demoralizáló, kibeszélő műsorok, igazi magyar valóvilág.
Pályaválasztás: elit iskoláról szó sem lehet, hiába tehetséges a gyerek, nincs, aki finanszírozza. Pályakezdés: munkanélküliség.  
Meglódul a mókuskerék, amiből, ennek a rétegnek, nincs kiszállás…
Ez az én véleményem volt, de nézzük, hogyan látják mások.
www.mok.hu
„Önző, puhány felnőttek lesznek gyerekeinkből
Gyermekek uralta világban élünk – állapítja meg egy nemrég magyarul is megjelent amerikai tanulmány szerzője. Eszerint a felnőttek már csupán statiszták a gyermeki lélek kibontakoztatásához, ám az így felnövő nemzedékek puhányok, önzők és sérülékenyek lesznek. Itthon a téma még a szakértőket is megosztja.
Egy amerikai nyugalmazott egyetemi oktató, Joseph Epstein szerint a szülők alig többek a gyerekek útját egyengető szolgáknál, Amerika pedig gyerekuralom alatt él.
Tévedés azt gondolni, hogy a gyerekeknek csak mostanában lettek jogai. Normális körülmények között ezek a szülőknél és a pedagógusoknál vannak a felnőtté válásig – állítja Villányi Lenke gyermekpszichológus. A felnőtté válási folyamatnak természetesen része, hogy a gyermek meghoz bizonyos számú döntést, az életkorával e döntések következményei egyre nagyobbak lesznek, – de nem szabad a fiatalokat, pláne a gyermekeket idő előtt túlvállaltatni, túlterhelni.
A szakember szerint általánosságban beszélhetünk ma a szülői felelősség gyengüléséről, amit azzal a hamis érveléssel támasztanak alá, hogy nem akarják az akaratukat a gyerekre erőltetni. „Ha egy szülőnek csak akarata van, ne is tegye, de ha van meggyőződése arról, hogy mi a jó, akkor azt próbálja elfogadtatni a gyerekével, az ő érdekében” – mondja a pszichológus. A szülő iránt érzett szeretet okán ugyanis a gyermek szeretné tudni, mi a szülő elképzelése, és igyekszik is alkalmazkodni hozzá.
A gyerek szempontja vagy kívnsága az első?
Másfelől nézve, Villányi Lenke szerint, a társadalom csak a retorika, a szavak szintjén gyermekközpontú. A szakértő kifejtette, hogy az egészségügyi ellátás beszűkült, jelentős a gyermekszegénység, csökken a házasságkötések száma, hanyatlik a családtagok egymás iránti hosszú távú elköteleződése. Pedig a gyermeknek valódi, alapvető joga lenne várt gyerekként teljes családba születni és ott felnőni.
A gyermekpszichológus pontosítja azokat a tanári véleményeket, melyek szerint ma az iskolában minden túlzottan a gyermekek szempontjainak rendelődik alá; szerinte ugyanis nem a gyermek szempontjait, hanem a kívánságait igyekszik kiszolgálni a közoktatás.
Alkalmazkodjanak a pedagógusok?
Némileg másként látja a helyzetet Hámori Veronika, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatónője, aki ambivalens érzéssel fogadja az iskolai agresszióról, a gyermeki jogok „túlzott mértékéről” és a kezelhetetlen gyerekekről szóló híreket. Ahogyan azt is, ha arról hallja panaszkodni a kollégáit, hogy az iskola szolgáltató jellegének erősödése miatt növekszik a tanárok kiszolgáltatottsága.
Az igazgatónő szerint kár visszasírni az akár csak egy évtizeddel ezelőtti időket, hiszen az iskola megszűnt elsődleges ismeret- és kultúraközvetítő lenni. Szolgáltató intézmény lett, amely a társadalom elvárásait köteles teljesíteni. Hámori Veronika úgy látja: elengedhetetlen a pedagógustársadalom megújulása, de a szülőkkel való együttműködéshez szükséges ismeretek elsajátítása is. Úgy véli: ha a tanárok elsajátítják a „kompetencia-alapú tanítást”, a gyerekek többségét maguk mellé állíthatják az iskolai munkában.
A jogból nem árthat meg a sok
Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – aki egyben a gyermeki jogok képviseletét is ellátja − egyáltalán nem osztja azok nézeteit, akik szerint a kiterjedt gyermekjogok miatt gyerekuralmú társadalomban élnénk. A diákok tanárokkal szembeni erőszakos fellépését nem a gyermekjogoknak, hanem a diákok deviáns magatartásának tudja be. Az ombudsman még rá is erősítene: a mostaninál sokkal erőteljesebben tudatosítaná a gyerekjogokat magukban a fiatalokban, illetve a felnőtt társadalomban is.
Továbbra is „virulnak" ugyanis a gyermekekkel szembeni „klasszikus" visszaélési formák: a családon belüli bántalmazás vagy a szexuális zaklatás – érvel az ombudsman.
A rendőrségi statisztika alátámasztja Szabó Máté álláspontját: a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma megháromszorozódott 2003 és 2007 között, ötezer körüliről tavaly már tizenötezer fölé ugrott az elkövetési szám. Néhány jellemző típus: kiskorú veszélyeztetését 1785, tiltott pornográf felvétel készítését 9934, megrontás bűntettét 166 esetben állapította meg tavaly a hatóság.
Csúcsra törő ifjúság
A szakértők egy tekintélyes része egyetért abban, hogy a felnőttkori beilleszkedési nehézségek, személyiségzavarok fontos kiváltó oka a személyiség túlzott felértékelődése, ami pedig jobbára a felnőtt világ visszajelzéseire vezethető vissza a gyermek- és serdülőévekben. A túlzott féltést, az egészséges terhelés hiányát, a kudarcoktól való messzemenő és túlzó kíméletet említik leggyakrabban a fiatalok személyiségét eltorzító tényezők között.
A társadalom szegmensei közül legmarkánsabban a munkaerőpiac jelzi a fiatalok jellemének változását; igaz, ritkán jelöli meg e változás lehetséges okait. A Mind-Diák Szövetkezet üzletfejlesztési vezetője, Schneider Ildikó szerint tagjaik annyiban térnek el a diákság többségétől, hogy az átlagnál nagyobb felelősséget vállalnak saját jövőjük iránt. Már a tanulmányi éveik alatt rendszeresen munkát vállalnak, törekszenek tapasztalatok megszerzésére, és nem várják el, hogy csak a szüleik és a köz támogatásából járhassanak egyetemre, főiskolára.
Az azonban a szakmai vezető tapasztalatai szerint szembetűnő, hogy 2004-hez képest hetven százalékkal csökkent e tudatos fiatal, öngondoskodásra törekvő réteg aránya a diákságon belül.
Irreális elvárások
Az első munkahelyes fiataloknál jellemző a nehezebb beilleszkedés – hangsúlyozta Schneider Ildikó. Véleménye szerint a diplomába befektetett energia megtérülését azonnal szeretnék, s a piac szemszögéből nézve irreálisan magasak fizetési-bérezési elvárásaik. Nehezen látják be, hogy az egyetemről hozott tudás nem azonos a piac elvárásaival, hogy be kell illeszkedniük a munkahelyi rutinba, meg kell tanulniuk a munka világának sajátos igényeit, és ez időbe telik.
A szakértő szerint másfél évtizede még teljesen más volt a helyzet: akkor egy friss diplomás számára természetes volt, hogy kezdetben egyszerűbb feladatokat osztanak rá, vagy az, hogy a szabadidejük egy részét feláldozzák a munkahelyi előmenetel érdekében. A korábbi nemzedékek türelmesebben várták ki azt is, hogy idővel egyre több és bonyolultabb feladatokat bízzanak rájuk, ami fokozatosan tükröződött az anyagi és egyéb természetű megbecsülésükben.
Mihez van jogod, ha gyermek vagy?
A felnőttek bármilyen kapcsolatba kerülnek veled, azt kell tenniük, ami számodra a legjobb.
Tilos elrabolni téged, de ha mégis megtörténik, az államnak kötelessége minden erőfeszítést megtenni azért, hogy kiszabadítsanak.
Bármikor, ha egy felnőtt téged is érintő kérdésben dönt, jogod van ahhoz, hogy kifejezd véleményedet, és azt a felnőtteknek figyelembe kell venniük.
Jogod van ahhoz, hogy azt gondold, amit akarsz, és ahhoz a valláshoz csatlakozz, amelyikhez akarsz. Szüleidnek segíteniük kell abban, hogy megtanuld, mi a különbség jó és rossz között.
Az oktatás célja, hogy fejlessze a személyiségedet, hogy szellemi és fizikai képességeid kiteljesedhessenek. Az oktatás felkészít arra, hogy békésen, felelősségteljesen élj egy szabad társadalomban, hogy megértsd mások jogait és tiszteld a környezetedet. (Forrás: Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának gyermekjogi honlapja)
Pintér Attila
fn.hu
(2008.07.21. 10:40)” eddig az idézet.
Most ezt elolvasva, biztos vagyok benne, hogy minden felelősséget érző szülő elgondolkodik majd. Mennyire felelős ennek a helyzetnek a kialakulásában. Azt tudjuk a pszichológiából, hogyan befolyásolja személyiségünket, életünk vezetését, a szülői minta. De! Kérdem én, mit nyújthat az a szülő, aki egyedül neveli gyermekét, gyermekeit, naponta másfél, vagy két műszakot nyom le, azért, hogy kifizesse a rezsit, és a megélhetést biztosítani tudja, a sokszor bizonytalan munkahelyen. Az állandó feszültségben és időhiányában, hogyan lenne képes, naponta több órát, csak a gyermekeinek lelkének építésére. Aztán, ott van az iskola, megfélemlített pedagógusokkal, a gyerek részéről, a szülő részéről, majd tekintélyüket megtépázott, közoktatási törvényektől, ami a gyerekjogokat, már olyan „magasra” fejlesztette, hogy a tanár, 18 éven felüli diák szüleinek, csak a diák beleegyezésével adhat felvilágosítást, annak tanulmányi eredményéről. Ha pedig, a gyerek/felnőtt kábítószert fogyaszt, a tanárnak szemet kell hunyni, nem értesítheti a szülőt, mert sérti a tanuló személyiségi jogait, tehát törvénytelenséget követ el, amit büntet a BTK. per esetén, a tanár az utcán találja magát, mert ugye természetes, büntetett előélettel még sem taníthatja a jövő generációját.
Érdekes, körül néztünk, a politikusok hol taníttatják gyermekeiket? Nagyon sokan, egyházi iskolákban, ahol nem az általuk preferált oktatási erkölcsi norma érvényesül, hanem teljesen, más etikai elvárásokkal, erős személyiséget „teremtenek”, a léleképítő hittel, melynek ereje, megerősít, sziklát teremt. Sziklából nem lehet bábut gyúrni, és ezt ők, nagyon jól tudják.