Ne hidd, hogy boldog leszel a csodapalotában, ha rideg szívvel bámulod az ablakát. Lélekszegényként, darabokra hullva vagy szánalmasan gazdag szegény. Nyargal veled az idő, mint vadkanca a prérin, utolsó vágtád a létet nem érzi, a vég felé haladsz. Egyedül kevés vagy visszafordulni. Igaz szerelmet álmodban adsz, s kapsz, méz helyett az epekesernyét ízleled, nem érted mi ez? Pedig, tudnod kéne, a múlt fizet.
Álmodban koldusként a szeretet kertjében sétálsz, hol lágy szellő simogat. A Hold, csillogó ezüstbársonyával takar be, ha eljön az este. szakad a gőg, és foszlik a harács. Lelked megtépett szárnyait, aranybalzsammal angyalok kenegetik, becézgetnek, tisztítgatnak, gyógyítgatnak, míg lelked szabadon szárnyaló madár nem lesz. A mennyei tükörbe nézve, lelked tiszta fényben tündököl, s átölel a szeretet, tested ragyog a végtelen harmóniában.
Kezdj új életet, hallod Isten szavát, de harcod hiábavaló, nem ismered az akaratot. Kergeted a napokat, hogy zsákod hálával megtöltsd… Júdás ezüstje hamisan csörren, nem hallod, füled süket, hallásra képtelen, te tetted ezt, szemed már csak a sziklát érzékeli…
Kegyetlen játék az életed, lelkedben vihar tépi, szaggatja életed fáját, letörve ágait, megcsonkítva. Mit neked, hogy megölöd a lelked, kit érdekel, csak a pénzed legyen, több, mint másnak. Nincs hazád, néped, gyökered, nemzeted, szánalmas pénzeszsák vagy csupán…
Sötét veremben, lakattal lezárva rejtőzik lelked, rettegsz, hogy ítélet ne érjen. Mit ér az életed, ha bánat a barátod, szívedben szeretet helyett, a rettegés parazsa éget.
Lehet színarany koporsód, zseb rajta nincsen, magaddal semmit nem viszel, márvány sírodon virág nem terem, hivalkodó temetéseden, igaz könny nem kísér, csak néhány pöffeszkedő páva, ki holnap elfeled!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
