Negyven éve elmúlt, hogy Nagykanizsán élek, mégsem tanultam meg a répafőzést. Igaz enni szoktam, amit mások főznek. A pálmát Marika viszi el nálam, aki szakács volt az iskolában, ahol a férjem tanárként dolgozott, és évekig onnan hordtuk az ebédet. Sokat tanultam tőle.
Nemrégen ismét megrendezték a Miklósfai répafőző versenyt.

http://kanizsahir.hu/kanizsahir/web/?id=2854

Olvasva az eseményről eszembe jutott, ideje lenne megtanulnom ezt a helyi specialitást. Nem is tétlenkedtem, felhívtam Marikát. Elmondta a receptet, de valamit félreértettem, és bizony a végeredmény köszönőviszonyban sem volt azzal, amit Ő készített az iskolában. Nem volt annak más, csak paradicsomos íze.
De! Nem hagyott nyugodni a répa, egyre jobban ettem volna. Aztán gondoltam egy nagyot újítok. Megfőzöm, ahogy én gondolom, paradicsom nélkül. Hát mit mondjak, olyan jót ettünk belőle, és annyit, hogy eldőltünk tőle, mint a zsák…
Holnap is azt esszük, mert ugye nagy a lábas, és sok a belevaló.
3 nagy fej vöröshagymát megpirítottam, enyhén megsóztam. Az 1 kiló oldalast jó vizesen betetettem, megszórtam törött borssal, összedinszteltem. Mikor visszasült a zsírjára felöntöttem másfél liter forró vízzel, újra sóztam, 3-4 babérlevelet dobtam hozzá,  1 zöldpaprikát karikára vágtam a tetejére, 3 gerezd fokhagymát daraboltam hozzá, és leborítva „ villa puhára” főztem. (Nálam ez azt jelenti, hogy már könnyen bele megy a villa, de még nem elég puha, olyan ¾-ig van készen). Ekkor beletettem a savanyú répát, amit nem mostam ki, az eredeti tormás savanyúságát meghagytam, és készre főztem. Kevés paprikás rántással, besűrítettem. Mivel ez egytál étel, vigyázzunk, ne legyen sűrű. Aki szereti, tehet bele tejfölt, mi tejföl nélkül fogyasztjuk.
Kenyérrel, pogácsával, stanglival szoktuk enni.
Jó étvágyat kívánok!

képek: saját fotók

a répáról >>>