Anna bizony ez így van, köszönöm.Frézike, évek óta figyelemmel olvasod a szomorú múltunkat, köszönöm az érdeklődést, Magdika, köszönöm, Miki, köszönöm,Ibolyám a kerék forog tovább. Mai értelmiség nagy része az ő gyerekeikből, unokáiból tevődik ki, és ez így megy tovább... Nekik jó volt, és lesz! Köszönöm Zsolt az együttérzést.

Gizus, ha nem tudnám, hogy a Te életed akkor is fájna, de így kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem is.

A legszomorúbb az egészben, hogy akik mindezt az aljasságot elkövették, most kiemelt nyugdíjat élveznek, a leszármazottjaik pedig a parlamentben ülnek.

Hiába kesergi himnusszunk, hogy "Megbünhödte már e nép", úgy látjuk, sosem lesz vége a magyar nép elleni erőszaknak. Valamelyik formája állandóan aratja családunkból, barátaink közül áldozatait.

Nagyon megrázó és megható történet. Gyertyát gyújtok...

Szomorú múltunk! Nagyon sajnálom, akik ezt a rendszert megszenvedték. Én távolabb a várostól nem érzetem ennek hatását szerencsére. De dolgoztunk látástól vakulásig, Ezt a múltat, ahogy tapasztalom, igyekeznek a mai fiatalság előtt eltitkolni. Ma már más problémákkal küzdenek, éheznek rengetegen, nincs munka, nincs megélhetés. A múlt olvasása közben is arra gondolok: Mi magyarok ennyire szerettük egymást? Vagy most legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, mikor ilyeneket éltek meg honfitársaink? Én egyre jobban ledöbbenek, mikor elém kerülnek olyan események, melyeket még a középiskolában sem említettek meg nekünk, vagy az internetes világ előtti időszakban nem is hallottam és nem is olvashattam, mert meg sem jelentek sehol.

Nagyon szomorú szépírás. Köszönjük a z emlékeztetőt Gizuska.

Ezen látszik, hogy íróasztalok mögött milyen ábrándokat lehet papírra vetni, amivel milliók életét keserítik meg. A bankok, az EU ugyanez...