Kép: Google képek sorozat képeiből

Játszmák

Harminckét évesen egy holding vezérigazgatójának lenni nem semmi! Erre már az apja is büszke lehetne, de az öreg nem az.

Leopold pedig senki másnak nem akar bizonyítani, csak az apjának, mert annyi kudarc, félbehagyott tanulmány, sport és művészeti tevékenység után végre sikeres, irányít egy holdingot, melyhez huszonhat gazdasági  társaság tartozik, közöttük a legnagyobb egy többmilliárdos cég, melyet sikerül Ezrának az utolsó pillanatban megvenni, némi politikai nyomás hatására, és persze, vannak kisebbek is, melyek más tevékenységet nem folytatnak, csak az eszközök tulajdonlása és hasznosítása a cél.

Leopoldnak megfordul a fejében, hogy a teremgarázsban nem kellene ott maradnia a neje parkolóhelyén, mert Vandának az ő helyére kellene beállnia és ott bizony nagy valószínűséggel meghúzza a kocsiját, mert a parkolás nem tartozik kedvese kedvenc tevékenysége közé. Igaz, megérné, ha meghúzná a szomszédos Lexust, és Halmai feje tűzpiros lenne a méregtől, amikor becsöngetne hozzájuk, s már a bejárati ajtóban elkezdene ordítani.

Tölt magának egy pohár hideg kristályvizet. Még fél órája van és indulnia kell az apja elé a pályaudvarra.  Végre rászánja magát, hogy meglátogassa, ne csak mindig a húgához menjen, igaz, ott vannak unokák is, rögtön három is, akik nyúzzák az öreget, egyikkel vasutazik, a másikkal babázik, a harmadik még éppen csak felül az ágyában és vigyorog a két alsó kis fogát villantva. Neki is kellene már egy gyerek, de Vanda még nem akar szülni, mert fut vele a szekér, sokat keres, alig kevesebbet nála. Hiába, nehéz versenyezni egy jól menő brókerrel, de Leopoldnak jó érzéke van a pénzhez, az adózatlan, feketejövedelemből neki is csurran-cseppen.

Szép ez a lakás, új építésű, százhatvan négyzetméteres, pazar a berendezése, s minden kényelemmel felszerelt.

Mit mondjon az apjának, azt, hogy a sikerhez szerencse is kell?

Huszonnyolc éves koráig számítógépes rendszereket gyárt és telepít, mígnem jelentkezik egy pályázati kiírásra, melyen Ezra kiválasztja. Az új, jól menő cégének a rendszerét kell átdolgoznia, oly módon, hogy akár minden egyes munkatárs gépébe be lehessen tekinteni az arra illetékes embernek. Akkora pénzt ígér Leopoldnak, hogy gondolkodás nélkül elvállalja a munkát, s egyedül végzi még a kábelezést is.

Véletlenül a leolvasásra alkalmassá tett számítógép Ezra titkárságára kerül, és Leopold sokat sertepertél a titkárnő körül. Annyira élvezi, hogy mindenkiről mindent kideríthet, hogy a titkárnő gépét is ráköti a rendszerre. Gyűjti az információkat, nem csak a beosztottakról, de a cégvezetőkről is és szép kis paksamétát szállít negyedévente Ezrának, miközben körvonalazódik előtte a cégbirodalom teljes tevékenysége, a legális és az illegális is, az adózás és az adó eltitkolás, a vagyonutaztatás egyik cégből a másikba.

Lassan Ezra jobb kezének tekintik, s az alkalmatlan cégvezetők igyekeznek a kedvébe járni, mert rajta keresztül akarnak jó pontokat elérni a tulajnál. Közben fecsegnek egymásról, nagyon érdekes dolgokat, melyeket csak tárolni kellett és kiegészíteni.

Három évébe kerül, hogy Ezra meggyőződjön arról, hogy ő a legmegbízhatóbb munkatársa. Megfizeti ugyan, de nem kap hatalmat, marad tanácsadói minőségben.

Az öreggel megitat majd vagy két pohár whiskyt, mert szereti a papa, de nem engedheti meg magának. Segítené anyagilag, de büszke az öreg, nyakas kun, nem tud vele boldogulni.

Azzal persze nem dicsekszik el neki, hogy a jelenlegi beosztását részben a munkájának köszönheti, részben meg annak, hogy virágnyelven tudtára adta a tulajnak, hogy minden piszkos ügyét ismeri.

Éppen arra az időre esett a célozgatása, amikor Ezra már nem akar dolgozni, benne van a legvagyonosabb tíz magyar ember között. Kötnek egy egyezséget, hogy minden információt megkap, amire szüksége lehet és egy év közös munka után ő lesz a holding vezérigazgatója, de egyetlen célzást sem tehet, még gondolatban sem, Ezra ügyes-bajos dolgairól.

Mindketten tartják a szavukat.

Ezra egyszerűen megadja a paramétereket Leopoldnak, hogy a következő évben mennyi adózás utáni nyereséget tegyen az asztalára, és mennyi adózatlant, s a továbbiakban nem foglalkozik semmivel. Persze, ez nem igaz, mert főkonzul és a harmadik feleségével utazgat a világban, élvezi a vagyonát és a pénz adta hatalmát. A gyerekeinek, de még az ük-ük unokáinak is biztosított a jövője. Külhoni magyarként névházasság révén kerül Magyarországra, szerény, szépreményű ifjú mérnökként. Jókor van jó helyen és a privatizáció során hitelre megveszi az első cégét, támogatja az egyik pártot, amelytől kap is zsíros megbízásokat, és építgeti a cégbirodalmát. Bele-belekap a politikába is, de az nem megy neki, mert akkora árat szabnak neki, melyet nem tud és nem is akar megfizetni. Megelégszik a hivatalos évi egymilliárd haszonnal, a többi százmillió csak hab a tortán.

Leopold kísértést érez, hogy meghúzza a szomszéd kocsiját, elvégre neki céges kocsija van, jó biztosítással, nem számít a javítási költség. Mégis elveti a gondolatot, mert apja rossz szemmel nézné, ha Halmai balhézni kezdene.

Tiszta a pályaudvar, mégis úgy érzi, hogy bepiszkolódik a siető, nem túl jól öltözött utasok között. Hiába tudja, hogy a szegénység nem egy ragályos betegség, igyekszik mindenkit elkerülni és semmihez sem hozzáérni.

Közben felhívja Vanda, hogy benn kell maradnia, legalább még egy órát, mi lenne, ha az étteremben találkoznának? Semmi gond, Leopoldnak is jobb így, egyenesen odamennek a papával.

Még tíz perc, mire beér a vonat. Szívesen rágyújtana, persze, itt is tilos a dohányzás, amely bosszantja. A hatemeletes székházban is csak az udvaron kijelölt helyen lehet dohányozni, kivéve neki és Konornak, az egyetlen jól menő részvénytársaságuk vezérigazgatójának, mert ők ketten kimehetnek az erkélyükre füstölögni. Mind a huszonhat gazdasági társaságnak ez a székház központja. Középfolyosós az épület, az egyes cégek irodáinak folyosóit lezárják, és csak névre szóló elektronikus kártyával lehet közlekedni az épületben, amelyet beprogramoznak, hogy az illető hová juthat be és hová nem.

Ezrán és Leopoldon kívül kizárólag Andor, a rendészet főnöke rendelkezik azzal a kártyával, mellyel az irodaház legeldugottabb részébe is bármikor bejuthat. A központi számítógép szerverén tárolják az ajtónyitásokat, és ott lekövethető, ki merre jár, melyet persze, időnként – Ezra vagy Leopold előzetes írásbeli engedélyével - az arra kijelölt személy meg is nézhet.

Papa természetesen az első kocsiból száll le, onnan kevesebbet kell gyalogolnia, mert fájnak a lábai, ráadásul az asszony kisebb bőröndnyi házikolbászt, füstölt csülköt, meg szalonnát is küld vele Leopoldnak, ha már nincs ideje hazamenni a disznóölésre.

Alig ér a fia válláig, nőtt ez a gyerek, vagy maga ment össze, már nincs jelentősége. Kikapja kezéből a két csomagot és navigálja a parkolóba. Persze, biztosan kocsival van. Magyarázkodik Leopold, nem is igen érti, hogy Vanda miért nincs vele, meg hol is találkoznak a feleségével, csak bámulja a pesti csúcsforgalmat, mintha mindenkinek sürgős dolga lenne. Tömeg várakozik a villamosra, minden sáv tele autóval, az biztos, hogy nem bírna itt élni, ebben az állandó nyüzsgésben. A lánya is városban lakik, Miskolcon, az mégis élhetőbb település, főleg a kertvárosi rész. Az unokái élvezik a parányi kertet. Leopoldnak is ideje lenne gondoskodni a családbővítésről, mert telik az idő.

-          Apa, keresek egy parkolóhelyet, ma étteremben vacsorázunk.

-          Ugyan, kisfiam, ne költsétek a pénzeteket, hoztam hazait, abból is ehetnénk, ha nem volt időtök vásárolni.

-          Nem, nem, szó sem lehet róla! Így terveztük Vandával, hogy elviszünk egy jó étterembe.

Restelkedik az öreg, jó, hogy az asszony ráerőlteti az öltönyt, tudod, milyen kényes a menyed a megjelenésre, címszóval, de a mandzsettás inget már végképp nem veszi fel, inkább a kényelmes sötétkék garbóba bújik, az megy a szürke öltönyéhez.

Elegáns az étterem, a pincérek hajlongnak, igyekeznek a kedvükben járni és Vanda érkezéig iszogatnak.

-          Nem vezethetsz, fiam, ha iszol!

-          Apa, nem én vezetek hazafelé. Jó, hogy mondod, szólok a pincérnek, hogy rendelje meg a sofőrt, aki hazavisz bennünket kocsival együtt. Gondolom, úgy tíz órakor elindulhatunk.

-          Ha engem kérdezel, már nyolckor is. Hosszú volt az utazás, azzal a két csomaggal, meg a kétszeri átszállással.

-          Fogadjunk, hogy anya megint felküldte veled a fél háztartást.

-          Hát, ha a felét nem is, de a negyedét, az biztos.

A negyedik whiskynél papa nagyon mosolyog, ez már neki is sok, pedig otthon ennél erősebbet iszik, ötvenkét fokos törkölyt, csak abból kevesebbet.

Leopold boldog, hogy végre kettesben iszogathatnak. Előételt rendel a pincértől, valamivel fel kell itatni az alkoholt.

Megérkezik Vanda, két cuppanós puszit ad apósának, akit nagyon kedvel, mert igazi, tiszta szívű a kisöreg.

Megérkezik az előétel, az asszonynak is percek alatt kihozzák, megkezdődik a vacsora. Papa kedélyesen mesélget, s közben egymás után tünteti el a nagy tányéron, elegánsan szervírozott alig néhány falatnyi ételt.

Nyolc órakor megcsörren Leopold telefonja, Andor keresi, a lehető legrosszabbkor, de muszáj felvennie. Elsápad, be kell mennie az irodába, valaki megpiszkálta az irodája bejárati ajtajának a zárját.

-          Sajnálom, papa, el kell mennem. Vanda, fizetek és menjetek haza, átrakjuk a kocsidba papa csomagjait és majd igyekszem haza.

-          De, kisfiam, így nem vezethetsz!

-          Szólok, hogy jöjjön a sofőr és tíz percen belül mehetünk.

Papa meglepetten látja, amint a három vacsoráért húszezer forintot fizet a fia. Nekik ennyi jut kétheti élelemre. Szórja a gyerek a pénzt, jól jönne még az!

Odakinn közben nagy pelyhekben esni kezd a hó, fehérbe burkol mindent, amit csak ér.

A szolgáltató húsz év körüli egyetemista fiút küld sofőrnek, aki készségesen átpakolja a csomagokat Vanda kocsijába és repülőrajttal indul a székházhoz.

-          Melyik hídon menjek át Budára? Csak azért kérdezem, mert a híd mindig kritikus hely. Mármint a forgalom szempontjából.

Leopoldot egyáltalán nem érdekli, csak minél előbb érjenek oda.

A portás azonnal beengedi a parkolóba, kifizeti a sofőrt és útnak indítja, de jómaga még elintéz egy telefont.

Izgatott a két portás, a monitorok nem mutatnak semmi rendellenest. Szólnak Andornak, aki egy percen belül megérkezik, és együtt mennek fel Leopold irodájába.

-          Szóljak a rendőrségnek? Vagy először megnézzük a szerveren lévő felvételeket?

-          Nem, előbb körülnézek. Hogyan vettétek észre?

-          A takarítónő nem tudta kinyitni a szobád ajtaját, szólt a portásoknak, ők meg nekem és ennyi.

-          Rendben.

A folyosó ajtaja automatikusan nyílik, amint érzékeli a kártyaolvasója a belépők műanyag plasztikkártyájában lévő chipet. A titkárság ajtaja nyitva, ijedtében a takarítónő hagyta úgy, ám az abból nyíló iroda párnázott ajtajának zárján karcolások láthatók. Leopold előveszi a kulcsát és egy pillanat alatt kinyitja.

Az irodában látszólag minden úgy van, ahogyan azt délután négykor hagyta. Előveszi a mobilját és lefotózza a látványt, külön az íróasztalán lévő aktacsomagot. Mintha kilógna kissé a létszámgazdálkodás, bérgazdálkodás feliratú dosszié, bár az is lehet, pusztán a szeme csalja meg.

-          Éppen apámmal vacsoráztunk, amikor hívtál. Igyunk egy kávét, ránk fér.

-          Rendben, azonnal készítem.

Tudja Andor, hogy főnöke ez idő alatt kapcsolja be a számítógépét, gondosan beütögeti a kódokat, amellyel lekérdezhető beléptetés és megnézhető a filmfelvétel. Mindössze négyórányit kell átnézni, az nem olyan sok. Korábban rendőrkapitányként gyűjtögetett tapasztalatait most jól kamatoztatja, a kapcsolataival együtt. Azért, mert nyugdíjas, még nem hülye. Itt az idő, hogy érzékeltesse Leopolddal a cégcsoportról gyűjtött sokrétű tapasztalatát. Élvezi a zavarosban való halászatot, mert izgalmas, hogy mi akad a horogra, sneci vagy termetes harcsa, meg a kettő közötti halacskák között is sok az éhes ragadozó.

A kávé illata betölti a titkárságot. Andor tálcára teszi a két csészét, a tejszínes flakonnal együtt, cukor nem kell, a nélkül isszák mindketten.

Leopold számítógépének képernyőjén villog egy kis lámpácska, szóval talált valami érdekeset a barátja. Szerencsére fél éve egy második biztonsági rendszert építenek ki közösen, amely barátja számítógépének szerverére küldi az adatokat.

Papa fél órát beszélget a menyével, majd nyugalomba vonul, mert kicsit megártott  neki az ital. Az ételek megülik a gyomrát, és ez a kettő kellemetlenség együttesen csak úgy múlik el, ha nyugalomba helyezi magát.  A vendégszobához parányi fürdőszoba is tartozik, és egy teli bárszekrény is, tisztára olyan, mint egy szálloda.

Vanda sóvárgó szemmel nézi az anyósa pakolta finomságokat, és fogyókúra ide, reform konyha oda, állva megeszik egy negyed kiló disznósajtot, csak úgy, kenyér nélkül. Mert az olyan finom! Falja a hideg, zsíros falatokat. Ebben van fül is, jaj, azt nagyon szereti. Tulajdonképpen igaza van az apósának, szülni kellene egy gyereket, akkor már végre ehetne mindent, ráfoghatná, hogy szoptatás mellett nem lehet fogyókúrázni. Leopolddal nem lehet erről beszélni, mert állandóan utazni akar, élni az életet, ha csak lehet, a napos oldalon járva, jó kocsik, finom ételek, drága, márkás ruhák, ebbe nem fér bele egy sírós csecsemő.

Hú, nagyon megüli a gyomrát a disznósajt! Kinyitja az ablakot, és a hűtőszekrényben savanyúság után kutat, hátha talál, ám erre kevés az esélye. Jobb híján citromos vizet iszik, az meg összeveszik az étteremben fogyasztott borral, tesz egy kerülőt Vanda gyomrában és gyorsan visszafordul, hogy sugárban hozza magával, amit csak talál.

A furcsa hangok miatt papa megáll egy pillanatra az étkező ajtajában, s amint felfogja, hogy mi történik, szaporázza lépteit a konyhába. Flanel pizsamában, fürdőköpenyben, filc papucsban nem egy daliás látvány, de kit érdekel, ha bajban van a menye.

-          Mi történt, kislányom? Bántja a kicsi a nagyot?

Vanda nyúzott tekintettel figyeli az öreget, aki leülteti egy távolabbi székre és elkezd utána takarítani, majd kinyitja az ablakot, hogy kimenjen a kellemetlen szag, gyorsan vizet forral, hogy keserű teával itathassa, és magának is tölt egy csészényit a forró, keserű italból.

-          Nagyon köszönöm, papa, nem tudom, mi történt.

-          Mondom, bántja a kicsi a nagyot!

-          Dehogyis – pirul az asszony, bár egy pillanatra neki is megfordul a fejében ez a lehetőség, hiszen több mint egy hónapja szünetet tart az antibébi tablettával. – Bevallom, megettem a disznósajtból egy nagydarabot, ráadásul kenyér nélkül.

-          Nem, nem, nem, Vanda! Mondhatsz nekem, amit akarsz, látom, amit látok! A feleségemnek is ilyen halvány karikák voltak a szeme alatt, amikor várandós volt a gyerekekkel. Idd a teát, kislányom, nehogy kiszáradj a hányás miatt.

Vanda hálás a papának, aki oly természetességgel szemléli a világot, amelyre ő már régen nem képes.  Lassan tizenegy óra, valójában aludnia kellene, mert nehéz napja lesz.

-          Gyakran előfordul, hogy Leopoldnak éjszaka is be kell mennie a munkahelyére?

-          Á, dehogy, papa! Inkább hazahozza a munkát. Általában én érek haza későn. Tessék nézni, elállt a hóesés!

Az öreg is ablak felé fordul.

-          Jöhetne már az a gyerek!

-          Megjöttem, papa! Szervusztok! Még fenn vagytok? Csak nem engem vártok?

Leopold könnyednek hitt hangjából papa kiérez némi rezonanciát, mint gyerekkorában, ha valami rossz történik vele és palástolni akarja.

-          Hagylak beszélgetni benneteket, elmegyek, lefekszem. Jó éjt, papa!

-          Jó éjszakát, kislányom!

Nyúzott a fia, bizonyára sokat dolgozik, sokat is keres, de az egészségnél nincs fontosabb.

-          Baj van, fiam? – kérdi, bár tudja, hogy úgysem mondja el a gyerek.

-          Nincs, papa, nincs baj. Iszunk egy pohárral lefekvés előtt?

-          Ihatunk, fiam.

-          Mindjárt hozom.

Papát nem lehet átejteni, tudja jól, de mit mondjon neki? A nappaliban lévő bárszekrényből elővesz egy bontatlan üveg whiskyt.

Hogyan is fogalmaz Andor? Ahol kettőnek jut, jut ott háromnak is.

De nem jut, Andor. Én nem Ezra vagyok. Reggelre az ismeretlen tettes elleni feljelentés már a barátom asztalán lesz, a BRFK-n, a mikrofilmmel együtt, melyen éppen az irodai széfem próbálod felnyitni. Többé nem lesz helyed a szakmádban.

-          Elaludtál? – áll meg a háta mögött az apja.

-          Dehogy, papa, csak megpróbáltam a legjobb italt kiválasztani. Jobb, ha itt ülünk le, nagyon kihűlt a konyha.

-          Már becsuktam az ablakot.

-          Hozok jégkockát.

-          Majd én hozok – szól közbe a betoppanó Vanda, fülig érő szájjal.

-          Csatlakozol hozzánk?

-          Igen és nem. Iszom veletek, csak üdítőt. Terhes vagyok!

-          Mondtam én!  - kiált fel az öreg.

Leopold először fel sem fogja, mit mond a felesége, hogy utána annál jobban örüljön.

Éppen koccintanak, amikor az egyik külvárosi kerület családi házában Andor pontot tesz a NAV-nak címzett levél végére, melyben  ismeretlen bejelentőként  a holdig adózatlan jövedelmi forrásairól ad részletes tájékoztatást.

 

2013. február