Nem biztos, hogy minden felnőttnek van gyereke, de az biztos, hogy minden felnőtt volt gyerek, ezért tudnia kell mindenkinek, hogy egy szülőnek első a gyereke.

Kata belekóstol a kávéjába, közben le sem veszi szemét a szőke, vékony, harmincnak kinéző, negyvenkét éves kolléganőjéről, aki mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő. Kiszaladtak ebédelni a közeli plázába, s miután a főnök ma vidéken van, kicsit hosszabbra tervezik a beszélgetést. A szendvicset már megették, drága, de nem laktat, nem is hizlal, inkább a helyet kell megfizetni az árában, mintsem az összetevőit. Jobb itt, mint a szomszédos irodaház éttermében ebédelni, itt nincs ételszag és a munkatársaik sem tehetnek rájuk megjegyzést, miért is sutyorognak oly sokáig az üres tányérjuk felett.

-          Nézd, Bejke, felnőtt módjára kell döntened, hogy Konrád mellett maradsz, vagy összeszeded a holmidat és visszamész a szüleidhez lakni, esetleg bérelsz egy kisebb lakást és csak álmodozhatsz arról, hogy hamarosan új párt találsz magadnak.

-          Hidd el, tisztában vagyok a helyzetemmel.

-          Nem hiszem.

Lassan kihűl a kávé, és egy órája rágják a gittet, ragozzák a semmit, mert az bizony rég elvesztette minden ízét az elmúlt hetek alatt. Ízekre szedték a szituációt, végig gombolyították a megoldás lehetséges szálait, de nem haladtak egy tapodtat sem, mert Bejke képtelen elfogadni a valós tényeket, és belátni, hogy szürreális álmai sohasem valósulhatnak meg, ráadásul képtelen szembenézni a saját hiátusaival.

Másfél hónapja munkaidő után, Bejke kocsival hazaviszi Katát, nem számít, hogy a város másik végén lakik, csakhogy beszélgethessen vele a gondjairól. A gesztenyebarna hajú, középmagas, molett fiatalasszony, eleinte örül, hogy fél órával hamarabb hazaér, mintha busszal közlekedne, s így a vacsora már ott sül-fő a gáztűzhelyen, mire a gyerekei hazaérnek az iskolából, s a legkisebbel, a másodikos Zsomborral, nyugodtan leülhet tanulni, és mire a leckével végeznek, már csak az asztalt kell megteríteni a családi közös estebédhez.

Kata érvei a falra hányt borsó módjára leperegnek Bejkéről, de nem is ez a gondja, hanem az, hogy egy centivel sem jutnak közelebb az optimális megoldáshoz, ráadásul kolléganője naponta újabbnál újabb történetet zúdít a nyakába, melytől maga is nyugtalan és türelmetlen lesz. Már a férje is szóvá tette.  Ez nem mehet így tovább.

-           Nem akarok mondásokat citálni, mint például nincsen rózsa tövis nélkül. Tudom, hogy nagyon szereted Konrádot, legszívesebben az év háromszázhatvanöt napját vele kettesben töltenéd, ha lehetne. Soha egy pillanatig se titkolta, hogy elvált és három kiskorú gyerek édesapja, ahogyan azt sem hallgatta el, hogy a gyerekek egy hetet nála, egy hetet az anyjuknál töltenek. Már az odaköltözésedkor tudtad, hogy tenmagaddal együtt egy ötfős család gondjait veszed a válladra, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Most kellene rágyújtani! Bejke rezzenéstelen arcát látván már tudja, hogy ismét borsót dobál a falra. De szemenként. Ha belekezdett, akkor be is fejezi.

-          Nekünk is három gyerekünk van, hidd el, tudom, miről beszélek. Reggel hatkor már készíted a reggelit és csomagolod az uzsonnákat. Szerencsém van, mert a kicsit elviszik a nagyok az iskolába és délután haza is hozzák.  Egész nap dolgozol, majd rohanás haza, közben beszaladsz a közértbe, mert mindig kell valami apróság. Otthon elkészíted a vacsorát. Tudod, hogy nálunk mindig meleg vacsora van, mert nem tudjuk anyagilag finanszírozni a meglehetősen drága felvágottakat, ráadásul mindegyik mást szeret.  A két kamasz fiam percek alatt képes eltüntetni fejenként három tányér gulyáslevest, majd lenyomtatják egy halom túrós csuszával, és fél óra múlva nassolnak még egy kis gyümölcsöt is. A kicsivel még tanulni is kell, és miután lefekszik, és elmosogattál, tíz óráig rendszerint akad még tennivalód. Vagy vasalni kell, vagy felvarrni a leszakadt gombokat, vagy összeszedni a négy férfiember szétdobált holmiját, és az sem árt, ha más naponta végigszaladsz a lakáson a porszívóval. A mosással van a legkevesebb gondod, mert a mosógép magától mos és szárít is. Egyedül a bevásárlást bízhatod rájuk, de tudnod kell, hogy még a férjed is gyakran elcsábul, és képes a fiainak abszolút felesleges, és zokszó nélkül nélkülözhető holmikat megvenni.  Kerül, amibe kerül. A mi családi költségvetésünk elég feszes, ennek ellenére kell tartalék konyhapénzemnek lenni a nem várt kiadásokra. Persze, nálatok ez nem probléma, hiszen Konrád jól menő vállalkozó, és középvezetőként neked sem kevés a fizetésed.

Jól esne Katának egy pohár kristályvíz, de arra most nem akar háromszáz forintot kidobni.  Lopva az órájára néz, lassan indulniuk kell.

-          Neked mindent észbe kell tartanod, hogy kinek mikor mire lesz szüksége, éppen melyik családtagodnak kell a lelkét ápolnod, és vigyázni arra, hogy a gyerekek felé egységes nevelési elveket mutassatok, még akkor is, ha a férjed esetenkénti döntésével nem értenél egyet, vagy ő a tiéddel.  Nálunk ez így megy, és azt hiszem, tulajdonképpen jól megvagyunk. Ideje visszamennünk. Ja, igen, majdnem elfelejtettem, hogy ma nem megyek haza, ötkor lesz Balázs szülői értekezlete.

Bosszankodik Bejke. Neki nincs szüksége arra, hogy a főnök titkárnője kioktassa családismeretből. Nagyon jól tudja, hogy még a mai napig is a szülei egyetlen kicsi leánykája, és ha hazaköltözne, ismét gyerekként kezelnék.

Nő akar lenni, aki szeret, és akit szeretnek, aki kényeztet, és akit kényeztetnek. Nincs is semmi gond Konráddal, megkap mindent, amit csak nő megkaphat egy férfitől. Csak…

Csakhogy Konrád szívében nem az első helyen áll, hanem a negyediken, mert az első három hely a gyerekeké. Vetekedni kényszerül velük az apjuk figyelméért, pedig tőle telhetően mindent megtesz, hogy a három leány jól érezze magát. Felfoghatatlan, miért nem értékelik a gyerekek, hogy egyáltalán fakanalat vesz a kezébe. Panaszkodnak az apjuknak a sivár az étlap miatt, mert vagy húsleves, vagy pörkölt, vagy rántott hús szerepel rajta, sehol egy főzelék, fasírt, gyümölcsleves, palacsinta, kakaós piskóta, túrós csusza, tojásos leves, smarni.   A két utcával lentebbi pizzériában már ismerik Bejke csábítóan búgó hangját, hiszen szinte minden másnap hallják, amint feladja a rendelését, mindig ugyanazt a három nagyot kéri.  

Hiába, képtelen a lányokkal normális viszonyt kialakítani, mert a kamasz magával van elfoglalva, a két kisebb pedig összefog ellene. Minek lehetne másnak nevezni, hogy kiengedték a kalitkából a papagáját, miután engedte, hogy a három tengeri malacuk átbújjon a kerítés alatt a szomszédhoz, hátha megfogja őket a kutya, de nem volt szerencséje, mert időben hazaértek a gyerekek, a Labrador meg inkább játszott a kis jószágokkal, mintsem, hogy bántotta volna őket.

A kicsi sírva panaszkodott az apjának, hogy elfelejtette Bejke kimosni a tornafelszerelését és csak az iskolában derült ki a turpisság. Nem felejtette el, egyszerűen nem akarta még egyszer beindítani a mosógépet, így is minden szabad helyen száradó ruha lóg.  Az is baj, ha rájuk szól, hogy ne a közös nappaliban nézzék a plazmatévét, hanem a saját szobáikban, ott is van mind a háromban televízió.

Érthetetlen, ha Konrád tíz óra körül hazaér a munkából, akkor is először benéz mindegyik gyerekhez és beszélget velük egy negyedórát, majd tusol, vacsorázik és tizenegykor alszik, mint a bunda. Reggel fél ötkor kel, felébreszti Bejkét, szeretkeznek, majd összeszedi magát és fél hétkor már viszi a gyerekeket az iskolába, anélkül, hogy vele beszélné meg a napi teendőket.

Bezzeg a gyerekek anyjával, a volt feleségével, naponta többször beszél telefonon, mindenféle piszlicsáré ügyekben. Annak ellenére, hogy kizárólag a gyerekekre szorítkoznak a beszélgetéseik, rendszeresen megváltozik Konrád hangja, lágy lesz és kedves, mint a reggeli szeretkezéseik idején.

Megengedhetetlen, hogy ne menjen velük, amikor átviszik az anyjukhoz a lányokat, holott összeszorul a szíve, amikor az anyjuk után annak élettársát is átölelik, és ugyanolyan puszit adnak neki is.  Összeszorított foggal elviseli, mert a következő hét maga a paradicsom. Kettesben vannak, és ilyenkor nem fecsérli az időt a házi munkákra, plázázik, vásárolgat, fodrászhoz, kozmetikushoz és műkörmöshöz jár. A fizetéséből alig költ, ezeket is a Konrádtól kapott háztartási költségeken spórolja meg, így vesz egy garzont, melyről rajta kívül senki sem tud, még a szülei sem. A négymilliós bankhitel törlesztése nem okoz gondot Bejkének, még az is lehet, hogy lecseréli a kocsiját is. Vagy lecserélteti Konráddal.

Hogy is van a reklám szlogen?

„ Mert azt megérdemli!”

Hazaér, beáll az ikergarázs jobbik felébe és az jár a fejében, amit Kata mondott neki délben, a beszélgetésük elején.

-          Nézd, Bejke, felnőtt módjára kell döntened, hogy Konrád mellett maradsz, vagy összeszeded a holmidat és visszamész a szüleidhez lakni, esetleg bérelsz egy kisebb lakást és csak álmodozhatsz arról, hogy hamarosan új párt találsz magadnak.

Megnézi az arcát a visszapillantó tükörben. Nap végére, közelről már látni, hogy hamvassága sem a régi.

Nem, nem akar innen sehová költözni, hiába van önálló lakása, már nem bírná ki egyedül egyetlen napig sem. Hosszan álmodozni arról, hogy ismét rátalál egy jóképű férfi, biztos egzisztenciával, stabil anyagi hátérrel.

Konrádnak szüksége van rá, valakinek gondoskodni kell a gyerekeiről, amíg dolgozik.

Megvan a megoldás!

Hajrá Bejke, biztatja magát. Kipattan a kocsiból és gyorsan felszalad a lépcsőn a lakásba.

Megkeresi a bőröndöket és módszeresen elkezdi pakolni a ruháit és mindazokat, melyeket három év alatt ajándékba kapott Konrádtól.  Azon kicsit gondolkodik, hogy vigye a plazmatévét, vagy hagyja ott, mert tulajdonképpen azt nem neki, hanem miatta vette a párja.

Csengetnek. Nem vár senkit. Kiles az ablakon és Konrád szülei most szállnak ki a kocsiból. Talán így még jobb lesz.

Anyósa ledöbben a négy nagy teletömött bőrönd láttán.

-          Utaztok valahová? Konrád nem is említette.

-          Nem, én költözöm el.

-          No, de Bejke? Mi történt tegnap óta?

-          Semmi, papa, igazán nem történt semmi.

Nem akar magyarázkodni, és faarccal főzi a kávét a vendégeknek, hozza az üdítőt, bekapcsolja a plazma televíziót, hogy inkább azt nézzék, mint őt faggassák.

Betoppan Konrád, és máris érthető anyósék ittléte, mert már az ajtón belépve elkezdi mondani, hogy melyik étteremben foglalt asztalt a közös vacsorához.

-          Ügyes vagy Bejke, hogy végre összeszedted a régi, nem használt ruhaneműket, majd holnap beviszem a gyűjtőhelyre.

-          Elköltözöm.

-          Mit csinálsz?

-          Elköltözöm innen.

Konrád arcán szétterül a bosszúság. Végre elmehetnének együtt egy jó hangulatú vacsorára, erre Bejkének agymenése van.

-          Oké, tegyük félre, tusolok és mehetünk vacsorázni.

bélyegkép: szlth.int.-ről

-          Nem megyek. Menjetek csak. -  Bejke hangjából árad a dúrcaság.

-          Kisfiam, Bejke komolyan gondolja a költözködést.

Anyósa kiváló érzékkel akkor szólal meg, amikor hallgatnia kellene.  Bezzeg az apósa hallgat, szemrebbenés nélkül bámulja a televízióban menő reklámot, mintha érdekelné a legújabb porcelán bevonatú serpenyő nyolcféle használati lehetősége.

Most, most kezd el könyörögni, hogy maradjak, gondolja Bejke. Pillanatokig a televíziós reklámblokk zenéje töri meg a csendet.

-          Rendben! Segítek levinni a garázsba a bőröndöket. Addig, kérlek, szedd le a kulcstartódról a hát kulcsait.

-          De Kisfiam!

-          Anya, kérlek, most nem akarok erről beszélni. Lekísérem Bejkét, kiengedem, és sietnünk kell, mert hatra kértem asztalt az étteremben.

Bejke annyira meglepődik, hogy elfelejt elköszönni. A kocsija csomagtartója tele van a bőröndökkel, alig tudja lezárni.

-          Nem is kérded, miért?

-          Nem. Jó utat! Nyitom a kaput. Majd valamelyik nap felhívlak.

-          Konrád, én nem így akartam…

-          Tudom. Menj, már nyitva a kapu. Szervusz!

Kigördül az utcára Bejke kocsija, és azonnal megnyomja a távirányítót. Rend a lelke mindennek. Mellkasában valósággal dübörög a szíve. Muszáj lenyugodnia valahogyan, nem kaphat infarktust. Mialatt megeteti a lányok tengeri malacait, addig remélhetően lecsillapodnak az idegei. A lehető legrosszabb időpontra időzítette Bejke a szokásos negyedévenkénti kiborulását.

A malackák sikkantgatnak az örömtől, forognak, a finom falatok nem mennek el, ráérnek enni. Örömködnek, Konrádnak, ahogyan a lányoknak is szoktak, egyedül Bejke elől bújnak a házaikba.

-          Legalább bennetek nem csalódom, soha! – mondja fennhangon és még egy kígyóuborkát felkarikáz az állatkáknak.

Amíg a gyerekek ki nem repülnek a családi fészekből, addig bizonyosan nem hoz új asszonyt a házhoz.

De egy házvezetőnőre szüksége lesz. Olyan hatvan körülire. Nagymama típusúra, aki törődik a lányokkal. Napi nyolcórás foglalkoztatása sem kerül többe, mint amennyit Bejke havonta magára költött.

A nappaliba vezető lépcsősor közepén megáll egy pillanatra.

Nem kellett volna engedni, hogy anyja elüldözze a feleségét, azzal, hogy naponta megjelent, keresett és talált is valamely kifogásolnivalót a háztartásban, és az eszébe sem jutott, hogy a legkisebb gyereket még szoptatta a menye, a középső is ott botladozott egész nap az anyja mellett, a legidősebbet pedig óvodába hordta és ebédre már hozta is haza.

Akkor kellett volna a felesége mellé állnia! De nem mert az anyjával szembeszállni.

-          Jaj, kisfiam, mi lesz most veled? Tudod, mi már idősek vagyunk, nem tudunk…

-          Anya, kérlek, nem akarok erről beszélni! Megoldom egyedül, ne félj, nem testálom rátok a gyerekek felügyeletét.

A tus alatt állva eldönti, hogy taxival mennek. Mondjon az anyja, amit akar, ma megünneplik a papával, hogy végre felnőtt.