/unaloműző mese/

Egyszer,  nem tudom már mikor formán;

 de mondom egyszer mégis volt egy kicsi lélek hajócskám.

Persze, nem volt az egyébként, se nagy se kicsi -,

csak  éppen akkora, amibe kényelmesen bele tudtam férni.

S mentem véle, fel a hetedik égig.

Odafent minden aranysárga, mint az arany,

csillogott fent az ég gazdagsága.

- Édes jó Istenem - mondtam elcsodálkozva:

- De szép a te hetedik eged, Uram.

engedd meg nekem, hogy itt lakhassam.

ki se mondtam, máris ott termett egy angyal,

- Mit akarsz, te vénember? - szólt haraggal.

- Jaj, ne haragudj meg, ne korholj mégse,

noha jól tudom, nem vagyok méltó semmire se.

- Elhallgass, te, - szólt rám és kezével intett,

- Hallgass, mert a lélekhajód széjjelreped.

Hú, későre kezdtem érteni, hogy amott fent

 a lélekhajóban beszélni nem szabad senkinek.

Tehát befogtam számat és figyeltem szerényen.

De jól is tettem, mert így épségben lejöttem.

Ámde mikor kiszállok a hajóból, látom rajta,

hogy megrepedezett, főleg az alja....

de jó, hogy  megvédett őrzőangyalom, bizony

ha lezuhantam volna, most szörnyet kéne halnom.

Gondolkodni kezdtem, miként ragasszam, 

miként tüntessem el a repedéseket, s kitaláltam,

hogy békenem az egészet békanyállal.

Hát uram láss csudát, helyrehoztam szépen

s mikor ismét beléültem, békává változtam az égben.

D e a hajó meg csak vitt felfelé, s annyira féltem,

hogy kiabálni kezdtem. Jaj, lélekhajóm tönkrement 

s lepottyantam, a tengerbe egyenest.

Nagy hullámok hátán, sirattam el magam,

mert azt hittem, menten meghalok a habokban.

De nem így történt, nem ám, mert egyszer csak

rádöbbentem, hogyha én béka volnék rendesen is,

Most már nem bánnék semmit, jobb az is

a halálnál, s akkor elkezdtem növekedni;

Akkora lettem, mint egy hajó

és vitt a víz előre, s a hasam sokszor

delfinek csiklandozták...

Történt aztán, hogy kiúszkáltam egy szigetre

 és jöttek a bennszülöttek, felkapaszkodtak       

vagy százan a hátamra és mentem velük tovább.

Nem sokkal később, közeledtek velünk szembe a bálnák,

na mondom magamban,"Ha valamelyik nekem jön,

 ezeknek annyi" - Jóformán ki sem gondoltam,

máris felborított az egyik, de abban a pillanatban.

Aztán nem tudom, mi lett velük, mert én kijöttem

és haza mentem, egész rendes ember lett belőlem

Aki nem hiszi, járjon utána.

bélyegkép: szlth.int-ről