Egy három betűs szó! Mennyi gondolat, érzés belefér!

Elsősorban Vicuskának tisztelgek véle egész éves álhatatos munkájáért.

Minden nőnek, ki erre a névre hallgat

Boldog névnapot kívánok! 

Éva

Szó, amit kimondasz, lelkedet kitárva.

Sóhajként szüli meg kebleidnek ágya.

Görcsösen szorítja asszonyi szívedet.

Melegséggé oldja ábrándos képzelet.

Keresve kutatod, létezel-e benne?

Szereped lészen-e, ezen történetbe?

Eljátszva egy percért, őszintén bevallva.

Nem sokallva árát, kicsit belehalva.

Mi, soha nem hagy el, feledéssé válva.

Könnycsepp gyémántjaként, két szemed sarkában.

Ragyogni fog mindig, mert a tiéd marad.

Akkor is, markolod, tépve reped, szakad!

Ujjaid közt érzed, aprócska darabját.

Ez, mi tiéd csupán, oda sosem adnád.

Őrzöd féltve, óvva, büszkén mosolyogva.

Elrejtve hordozod, női mivoltodba.

Mert a NŐ magad vagy, ki más is lehetne?

Ki lenne, ki tudná, életet teremtve?

Tündöklő fennköltség, koszorúját fogva.

Boldogság, szeretet, egy csokorba fonva.

Szelíd bölcsességgel, két szemed lehunyva.

Más álmait őrzöd, aprókat aludva.

Még ők elmerülnek, álmok világába.

Szárnyalva csapongnak, fények udvarába.

Te, csak épp bóbiskolsz, gyakran felébredve.

Sötétben motoszkálsz, mécsesed keresve.

Gyufád halkan sercen, feléled lángnyelve.

Üstökös csóvaként, lépteid követve.

Fáklyaként hordozod, a világosságot.

Mint mindenható, az üdvözítő vágyat.

Melynek zöld ágáról hajtások fakadnak.

Kies kikeletnek szirmai pattannak.

Kopár ágakra hogy, lombkoronát adjon.

Benned fogant rüggyé, életadó asszony.

Világ bűnét vetted, gyenge vállaidra!

Tested nedve, véred mosta, átitatta!

Gyermekként születve tiszta ártatlanság

A megújulás, lét, szilárd állandóság.

Ezért maradsz mindig, örök halhatatlan.

Első Édesanya, a felfoghatatlan.