Erőtlenül

Az alacsony, köpcös, középkorú férfin elegáns öltöny feszül. Megcsókolja a feleségét és útnak indul.

Unja már a neje replikáit, hogy ne maga menjen ellenőrizni a telepeket. Egyszerűen nem tudja megértetni az asszonnyal, mit jelent gazdagnak lenni, rettegni attól, hogy naponta meglopják, márpedig évről évre előbbre kell jutni a száz leggazdagabb magyar listáján. Néha már arra gondol, jobb lett volna a gyerekei anyjával maradni, nem elválni Olgától, nem elvenni a szép, ám meglehetősen üres fejű szeretőjét, Dézit, de százmilliárdos létére mégsem reprezentálhat egy öt gyermeket szült, telt alakú, középkorú feleséggel.

Az apja haláláig oktatta, és adta a tanácsait kéretlenül, melyeket csak elengedett a füle mellett. Hiába szerette az öreget, már nem tudta megértetni vele, hogy más a világ, mint amelyben felnőtt, itt farkastörvények uralkodnak, az adott szónak annyi súlya sincs, mint egy tollpihének, és már egymilliárdos vagyonnal sem illik megnézni az értelmező szótárban, hogy mit jelent a tisztesség.

Az apja halála után magához akarta venni anyját, aki azonban nem volt hajlandó elköltözni a tanyáról, ahol az egész életét leélte, ezért kénytelen volt az otthoni gazdaságot egy iparkodó falusi családra bízni, azzal, hogy lássák el az anyját. Sokba kerül ez neki, mert nagyon jól tudja, mennyi jószágot tart el a tanya, meg a körülötte felvásárolt negyvenhektáros földterület, de nem garasoskodhat a bérlőkkel, mert nehezen talál másikat. Pedig, ha jól belegondol, kérhetné a bevétel húsz százalékát, az kifutná a legkisebb gyereke után fizetett gyerektartást, a havi százezret, mert a többi már felnőtt. Időben észbe kapott, és a négy idősebbet külföldi bentlakásos iskolába küldte, szerte a világba, hogy még csak szövetkezni se tudjanak ellene. Arról gondoskodik, hogy nála se fussanak össze, még az ünnepek alatt sem.

A villa körül gondozott park, egy új fűszál sem bújhat ki a földből, anélkül, hogy észre ne venné. Kétméteres, vastag kőfallal vette körül a birtokát, nem kellenek a kutató szemek. Külön épületben, a bejárati kapu mellett építtetett kétszobás házban állandó jelleggel három őrző védő ember tartózkodik, közülük egy állandóan járőrözik egy buldoggal a kertben, a másik meg nézi a videokamerákat, amelyek behálózzák a teljes ingatlant, a harmadik meg készenlétben áll, ha valamire szüksége lenne a bejárónőnek. Ám a villába egyik őr sem léphet be, a bejárónő telefonon közli a kéréseit és maga megy érte, ha beszerezték, amit kért.

Dézikének saját sofőrje van, aki nem lehet hatvannál fiatalabb, nehogy kísértésbe essen kedves felesége, a maga huszonöt évével, száznyolcvanas magasságával. Az utóbbi időben egyre többet hízeleg neki, hogy csináljon neki gyereket, s nincs szíve megmondani, hogy számára már a meglévő öt is sok. Buzgólkodik a gyerekgyártáson, közben jót derül, hiszen régen lefizette Dézike nőgyógyászát, hogy tegye meddővé az asszonyt.

Megszokta már, hogy a pénz hatalom, s neki nagyon nagy hatalma van. Egész seregnyi ügyvédet foglalkoztat, sikerül is adót kerülni a cégei kereszttulajdonlásai révén.

Az Audi hangtalanul suhan az autópályán. Automatára állítja és zenét hallgat. Csak azért megy százötvennel, mert ráér.  Tulajdonképpen, ha két cégét felszámolja, és nem fizeti ki az alvállalkozóit, annyit nyerhet az üzleten, hogy akár tíz helyet ugorhat a leggazdagabbak listáján. Tetszik neki az ötlet, már hívja is az ügyvédei egyikét, aki minden hájjal megkent, és pénzért mindenre képes. Még annak az ellenkezőjére is.

Tesz egy kis kitérőt, megnézi az anyját, csak ötven kilométerrel több az út.  A jövő héten lesz a születésnapja és akkor nem kell már lejönnie.

Megáll a következő benzinkútnál, iszik egy kávét és legalább vesz az anyjának egy kis édességet is. Nem zárja be a kocsi ajtaját, tőle még senki, sem mert elvinni egy tollat sem. Ott villog a műszerfalon a műholdkövető.  Hóna alá kapja a táskáját és berohan a könnyűszerkezetes épületbe. Hosszan válogat az édességek között, hogy finomat válasszon, és ne kerüljön sokba sem. Kér egy kávét is, tejjel, fizet, hóna alá csapja a táskáját, és a doboz bonbonnal meg a kávéval a kezében elmegy a könyöklős asztalig. Lepakol, kortyolgatja a kávéját.

A kutasok beszélgetnek. Akkor hagyják abba, amikor bejön egy fiatalember, pórázon vezetve farkaskutyáját.

Rátör a vizelési inger, alig ér be a mosdóba. Hiába az inger, alig tud magából kipréselni valamennyit, pedig feszül a hólyagja. Urológushoz kellene mennie, de attól fél, híre megy a betegségének.

Nehezen viseli a kudarcot, dühös bikaként kiront a mosdóból, felkapja a bonbont és kirohan az autójához, hogy tíz másodperc múlva már híre-hamva se legyen a környéken.

A tanyához aszfaltos út vezet, tele gödrökkel, nem győz szlalomozni közöttük, mígnem egyiken hatalmasat pattan a kocsi és azonnal leáll. Innen még legalább hat kilométer a tanya. Káromkodik mérgében, nyúl hátra, a hátsó ülésre, de keze nem találja a táskáját. Nyúlna a mobiljáért, az sincs itt.

Elegáns öltönyében gyalogolhat, itt aztán senki sem jön a segítségére, pedig neki igazán minden pénzt megérne, ha valaki megtalálná a táskáját, megjavítaná a kocsiját, hogy még délelőtt odaérjen a telepre.

Szemerkélni kezd az eső és kínjában nevetni kezd.

Milyen minden pénzt, hiszen a belső zsebében hitelkártya van, az itt semmit sem ér!

Ötven évvel ezelőtt, ilyentájt, vékony talpú cipőjében gyalogol haza az iskolából. Szedi a lábát, teheti, alig negyven kiló, s noszogatja a tudat, hogy otthon szilvás dödöllével várja az anyja. Annak olyan finom az íze, hogy betelni sem lehet vele, az eszik ebédre és vacsorára is. Apja csak mosolyog rajta, hová fér ebbe a cingár gyerekbe ennyi dödölle.

Ugatják a kutyák, ritkán jár erre, nem igen ismerik.

Alacsony, kövér, idős asszony döcög ki a kapuhoz. Messziről megismeri a fiát és arcán az örömtől ezernyi ráncba futnak a barázdák.

-          Gyere gyorsan, kisfiam, megéreztem, hogy jössz. Kacsát vágtam, már ott sül a sütőben.  Egyedül jöttél? Nem baj, majd küldök Dézikének egy szép nagy kakast, hogy ne maradjon ki a jóból. Tökös mákost is süttem, még tegnap. Jaj, kisfiam, bőrig áztál.

Átöleli a fiút és máris tereli befelé a házba. És csak mondja, mondja, vedd le a kabátod, majd megszárad, eredj, moss kezet, ott az asztalon a rétes, egyél, még meg kell locsolnom a kacsát, délre megsül. Addigra hazaérnek a gyerekek is az iskolából, mert Józsiék felmentek a városba, valamilyen műtrágyát vesznek, csak estefelé érnek haza.  Ilyenkor nálam esznek az apróságok.

A férfi erőtlen gyereknek érzi magát, hagyja, hogy anyja ajnározza. Most miért mondja el, hogy elromlott a kocsija, elvesztette a táskáját, az egész napját. A bonbont, amit az anyjának vett, a kocsiban hagyta.

Tömi magába a tökös mákost, issza hozzá a kútvizet és hallgatja anyja pergő nyelvvel előadott beszámolóját, a gazdaságról, a szomszédokról, a politikáról, ahogyan innen látja, az unokáiról, akik minden héten írnak neki levelet, mert tudják, hogy nem szereti a mobilt, még csak fel sem tölti, egyébként sincs hozzá kártyája már egy jó éve.

Ezen kissé meghökken, neki havonta egyszer telefonálnak a gyerekei. Vajon miről írhatnak hetente a nagyanyjuknak, ide az Isten háta mögötti tanyára. Ahogyan anyját ismeri, bizonyos, hogy megválaszolja valamennyit és a gyerekekkel feladatja a faluban.

Időközben kisüt a nap és az anyja kiküldi a kapuhoz, hogy figyelje, mikor jönnek a kislányok. Nehogy a kondás kutyája megkergesse őket.

Pár perc múlva feltűnik a két gyerek, egy felnőtt kíséretében, aki pórázon vezet egy farkaskutyát. Indulna eléjük, de a lányok barátságosan integetnek, nincs semmi baj.

A nagyobbik lányka előre fut és megáll a férfi előtt.

-          Szia, te vagy az Annus mama fia, ugye? Láttuk az autódat. Meg azután megtalálta Misi kutyája a táskádat is.

Valóban, hozza Misi a táskáját, amelyből nem hiányzik semmi. Adna neki pénzt, de az nincs neki, csak kártyája, most már legalább öt darab.

-          Hagyja csak, Kovács úr, nem azért tettem, hogy adjon érte valamit. Legalább kipróbáltam, hogy milyen jó a szaglása Burkusnak. Mert tudja, tenyészteni akarom. Két éve kirúgták a feleségemet a TMS-ből, nekem sem volt jó munkám, hát, hazajöttünk. Annus néni megtanította a feleségemet hímezni, meg pulóvert kötni, most abból élünk, meg a kutyatenyésztésből.  Itt mindenki mindenkit ismer, és segít a másikon, ahogyan tud. Majd szólok a faluban Pistának, a szerelőnek, hogy nézze meg a kocsiját. Tudja, olyan ezermester, mindent megjavít a környéken. No, Isten áldja. Gyere, Burkus.

A férfi annyira meglepődik, hogy köszönni sem tud.

A TMS az a cége, amelyet éppen ellenőrizni akar.  Valamiért könny szökik a szemébe. Megdörzsöli a szemhéját.

-          Jaj, kisfiam, mi ment a szemedbe? Menjünk be a házba, kész az ebéd, nem való neked kinn lenni ezen a poros udvaron! Ebben a szép öltözékben!

Caesarom-kép