Harmincöt évi házasság után, főleg, ha már kirepültek a gyerekek, nem tudunk az asszonnyal sok újat mondani egymásnak, a régi szólamokat meg rettenetesen unjuk mind a ketten. Sokszor csak hallgatunk, mint sült hal a tányérunkon.
Nejem őnagysága vacsora után elvonul fürödni, majd hálóingben és köntösben leül a nappaliban televíziót nézni.  Nincs az a film, melyet végig is nézne, mert alig tíz perc múlva összegömbölyödik a kanapén és elalszik.
Gonosz vagyok, mert hagyom aludni, még egy vastag plédet is ráterítek, nehogy megfázzon, és visszamegyek a dolgozószobámba, netezni.
Még jó, hogy a legkisebb fiam rám hagyja a laptopját, amikor elköltözik a barátnőjéhez. Nincs semmi lekódolva a gépen, nyugodtan szörfölgetek a különféle társasági oldalakon.
Elkap a hév, és magam is feliratkozom az egyik legnépszerűbb oldalra, no, nem az igazi nevemmel, hanem a gyerekkori csúffal, a Tréfás Tóbiással. A gimnáziumban az osztály bohócaként képes voltam a matektanárunkat, Bandi bácsit is megnevettetni, pedig igen szigorúan bánt velünk. Agglegény létére értette a viccet, és valamennyi tanárnőnek csapta a szelet, családi állapotuktól függetlenül. Időnként összeakasztotta a bajszát némely vehemens férjjel, kétszer jól el is verték, amely azonban csak még jobban megerősítette a hírnevét.
Tényleg, mi lehet az öreggel meg az osztálytársakkal?
Remélem, valakinek csak eszébe jut megszervezni a negyvenéves érettségi találkozót.
Hirtelen ötlettől vezérelve beírom egymás után a neveket, és minden második szerepel a társasági oldalon.
Lám, Takács Katinak négy gyereke van, elvált. Hű, nagyon szerelmes voltam belé, de nem vett komolyan. Nocsak, már két unokája is van. Lekörözött, nekünk csak egy van. A fényképe alapján nehezen ismerném meg. Gesztenyebarna haja mézszínűre változott, az arca is teltebb, mint volt. A szeme, az bizony ugyanolyan élénk és érdeklődő. Ha személyesen találkoznánk, még mindig elvesznék benne.
Tóth Tibi meg sebész főorvos lett? Vannak még csodák. Bezzeg, amikor biológia órán békát boncoltunk, kirohant a mosdóba hányni. Érdekes, élete fő művének mégis az egy szem lányát tartja, aki diplomata lett, s most éppen Koppenhágában nagykövet.
Jé, Dorozsmai Dália meg hiteles könyvvizsgáló! Ha ezt tudná Bandi bácsi! Négy év alatt nem volt matekból hármasnál jobb jegye! Miből lesz a cserebogár?
Kivételesen tíz órakor ágyba viszem a feleségem, hogy nyugodtan alhasson, lekapcsolom a televíziót és visszatérek a laptophoz.
Holnap szombat lesz, de délelőtt be kell mennem a munkahelyemre, mert nem volt időm átnézni a kollégáim anyagát, melyet legkésőbb hétfőn le kell adnunk az igazgatóságra. Nagy állami szervezet a NAV, muszáj betartani a határidőket. Főosztályunk ez évi adóbevételi terve nyolcvanöt százalékon áll, pedig november közepe van. Talán, ha még ebben az évben megindítanánk vagy tíz vagyonosodási vizsgálatot, teljesíthetnénk a tervet.
Nem, ma nem akarok dolgozni, sokkal jobb móka megnézni az osztálytársakat.
Kimegyek a konyhába, vizet forralok és készítek egy jó erős teát. Miközben ázik a teafű, rágyújtok. Itt sem lehetne, csak az erkélyen, ezért kinyitom az ablakot. Szökik a füst, viszi magával a meleget is.
A fazekak mögött megbújik egy üveg konyak. Ott nem találja meg az asszony, s nem rikácsol, hogy megint iszol, Géza! Nem iszom, nem vagyok alkoholista, időnként egy kupica konyak, igazán nem sok egy kilencvenkilós pasinak. Mai eszemmel már nem követném azt a hibát, hogy szó nélkül hagyjam nejem édesség imádatát. Valahányszor meglát egy szelet csokoládét, vagy egy süteményt, azonnal felfalja, pedig lassan gurul, úgy meghízott.
Előre félek, mi lesz, ha nyugdíjba megyünk. Egész nap kettesben, rémes! Persze, addig még néhányszor felemelik a nyugdíj korhatárt.
Most inkább az osztálytársakra koncentrálok.
Nagyon kíváncsi vagyok az Üveges Ferire. Sokat ugratott annak idején. Rivalizáltunk, ki tudja jobban megnevettetni a többieket.
Becsukom az ablakot, még megfázom.
Visszavonulok a laptopomhoz, kezemben kis tálcán a teával, meg néhány fahéjas keksszel.
Megtalálom Üvegest, nem kell sokáig keresnem. Milyen érdekes, hogy dicsekszik mindenével. Csinos, fiatal feleségével, a két nagy fiával. Fotói alapján sármos középkorú férfi, őszülő halánték, karakteres, mégis vidám tekintet. Hűha, mekkora villája van! Biztos, az övé, nem az a típus, aki a máséval dicsekedne. Na és a kocsija! A legújabb Jaguár. Lapozgatom a feltett fotóalbumokat. Jacht az Adrián, családi ház méretű nyaraló a Balatonon meg a Tisza-tónál, amerikai és indiai úti beszámoló az idővonalon. Hol is dolgozik? Költségvetési szervnél állami alkalmazott. Miből telik Ferinek erre a luxusra?
Hogy nem a köztisztviselői fizetéséből, az biztos.
Nincs kedvem a neten tovább nézelődni.
Harminc éve dolgozom az adóhatóságnál, húsz éve vezető beosztásban, és nem panaszkodhatom a jövedelmemre. Még sincs számottevő vagyonom.  Felneveltük a gyerekeinket, mind a hárman diplomások, nyelveket beszélnek, ketten már családosok. Segítettük őket anyagilag a lakásvásárlásban, hogy ne kelljen hitelt felvenniük.
Azt még megnézem, mi a végzettsége az Üvegesnek. Gépészmérnök.
Biztosan vállalkozó volt, csak megijedt, hogy nem kap majd elég nyugdíjat és elment az államigazgatásba.
No, majd holnap megnézem az adóbevallásait.


Üveges Ferenc a nyolcéves Opellel rendszerint a szomszéd utcában parkol, ne lássák a közvetlen szomszédai, milyen kocsival közlekedik. A munkahelyén pedig nem kelt feltűnést a kocsi.
Felesége Hondája nincs a garázsban, akkor pedig nincs itthon az asszony, pedig elmúlt hét óra. Kisebbik fia még velük lakik, remélhetőleg nem sokáig. Egy hónapja vett neki egy lakást, de nem izgatja a srácot, esze ágában sincs elköltözni.
A dohányzóasztalon hever a posta, az újságok és egy levél a NAV-tól. Mit akarnak tőle? Köztisztviselő már négy éve.
Idegesen feltépi a borítékot.
Micsoda? Vagyonosodási vizsgálat?
Atyaisten! Öt éven belül bármikor jöhetnek. Jönnek is, nyolc nap múlva délelőtt kilencre.
Szúr a szíve. Neki ez már sok.
-    Szia, apa! – fut le az emeletről Tibor.
Mögötte egy pillanatra feltűnik egy hiányos öltözetű kislány.
-    Szervusz, fiam.
-    Csak egy pohár italért ugrottam le. Mindjárt szólok Erikának, hogy jöjjön le. Szeretne megismerni. Azt mondta, hogy jóképű pasi vagy még mindig. Látott a neten, az ismerkedési oldalon.
-    Miről beszélsz?
-    Hát a facebook oldaladról. Már nem emlékszel rá, hogy feltetted azt a rengeteg családi fotót?
A férfi arca elsötétül. Egy pillanat alatt átvillan az agyán, hogy csak a felesége lehetett az, aki képes eldicsekedni a világhálón.
-    Tibi, most azonnal mutasd meg nekem azt az oldalt!
Apja hangjából érzi, nem ez a pillanat az, amikor ellenszegülhet. Megadóan bekapcsolja a nappaliban az LCD televíziót, csatlakoztatja hozzá a számítógépet és egy perc múlva kedvére kattintgathatja apja a fotóalbumjaiba rendszerezett képeket.
-    Tessék, apa. Mehetek?
Üveges öt évvel ezelőtt még magánvállalkozásában dolgozott, minimálbérrel bejelentve. Egyik barátja tanácsára felszámolta a vállalkozását, hogy állami szektorban vállaljon állást, a nyugdíj miatt.
Kikerekedett szemmel csodálja a képeket, melyeken minden ott van, amit inkább titkolni kellene, mintsem dicsekedni vele. Kingával kettesben a jachton, indiai öltözetben az elefánt hátán, séta a Centrál parkban.
Megérkezik Kinga asszony, akinek harmincöt éve ellenére járása és megjelenése olyan, mint egy modellé a divatfotózáson.
-    Szervusz, Ferikém, régen vársz rám? Késtem a fodrásznál, és…
Üveges felpattan, feleségéhez siet és lendületből lekever neki egy nagy pofont.
-    Te hülye, dicsekvő liba! Sötétebb vagy, mint negro cukorka a néger szájában! Hiába mondtam neked, hogy tartsd a szád? Tudtam, hogy buta vagy, csak azt nem, hogy az is maradsz!
Emeleti szobájában Tibi gyerek hangosabbra veszi a zenét. Nem kell hallania alkalmi barátnőjének a családi perpatvart.
Igaza van az anyjának, hogy költözzön el innen mielőbb, mert Kinga bajba sodorja az egész családot.

kép: Google képtár