Kép: internetről

Először a MALÉV, most pedig az 1-es terminál...

Az 1950. május 7-én megnyitott Ferihegyi repülőtéren tavaly több mint kétmillión fordultak meg. Az 1990 óta növekvő utasforgalom indokolttá tette a sok millió beruházással felépített 2-es terminált. Ennek ellenére múlt héten, megvárva a 62. születésnapot, bejelentették, hogy bezárják a műemléknek nyilvánitott 1-es terminált.

Megint kordonok, mint a '60-as években, amikor a falusias, ma elitté vált peremkerületből indultunk, hogy csodálhassuk a le- és felszálló gépeket. A családi tűzet őrző szomszédasszonyoknak és velem egykorú gyermekeknek mindez nagy élmény volt. Anyám is kitett magáért, szép ruhába, hófehér cipőbe, zokniba bújtatott s végül kötelező kiegészítőként csipkés nylonkesztyűt húzott kezemre. 

A kertkapu felől már kórusban hívták a fiús mamák, de ő még előkereste a silány minőségű púdert és pamacsával végighúzta  a térdemen, eltüntetve a régi és friss sebhelyeket, amiket az akác- és más fák megmászásakor szereztem.

A reptéren elszálló vágyálommal tekintettek a repülőgépek után, s válasz nélkül hagyták feltett kérdéseinket. Pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy a fegyelmezett álldigálás helyett, mi miért nem jöhetünk-mehetünk. Ám a felnőttek halkan beszélgettek én pedig egyre jobban untam a korlátokkal kiszabott mozgásteret. Átbújtam egy résen és megcsúsztam. Bőrcipőm orra felrepedt, zoknim kilyukadt. Anyám szeme egyszerre villant a japán turista fényképezőgépével, akinek megtetszett a jelenet. Tudtam, hogy otthon okozója leszek pár fakanál  kettétört életének, így még alaposabban kirosszalkodtam magam, mert egyre jobban dühített a sok "nem szabad ezt, nem szabad azt" kijelentés.

Később e korszak folyamodványaként, első utazásom során megmotoztak. Köszönhettem ezt annak, az akkor hozzám közelálló személy besúgásának, aki néhány dollárral kisegített, hogy az ócska zsebpénzemmel ne legyek kiszolgáltatott idegenben. Anyám egykori verése semmi nem volt ehhez képest az áruláshoz.

A '90-es években már csak az okozott gondot, hogy a fapados légitársaságok megjelenésével a szokásos kényelmet, vagy az olcsó árakat vegyük figyelembe.

Az 2-es terminál hatalmas bevételt sejtetett. A tulajdoni hányadok változásaival, a kiszipkázott pénzekről, gyanús személycserékről, taxis-zűrökről szóló hírek eltörpültek a MALÉV jó hírneve mellett. Mi több, a közelmúltban történt névváltozás, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér sem adott okot aggodalomra. Mégis szétfoszlott minden. Padlóra küldték az aranytojást tojó tyúkocskát, s hogy ne tudjon föltápászkodni újabb rúgást irányoztak felé. 2012. május 29-én, amikoris bezárták az 1-est. Már aznap este kiürítették, a bútorokat elszállították, az üres boltokon lehúzták a redőnyöket.

A Budapest Airport Moszkvában végzett szóvivője - bocsánat kommunikációs igazgatója - hamis derülátással nyilatkozott az ügyről. Szerinte két hét alatt vissza lehet állítani eredeti rendeltetésének az épületet.

Ezt kötve sem hiszem. Gyatra vígaszt keresek s találok. Repültem már eleget - így is meg úgy is. Örömmel indultam és boldogan érkeztem haza. Mindig kellemes borzongást éreztem, amikor hazám földjére léphettem - kordonok nélkül.

Ma viszont? Vissza az időben, más felségjel alatt...