Rehabilitáció otthon – Van az a nap...

A mezsgyén a nap is máshogy kel fel. Imahídról hazafelé tartva sokszor úton ér a hajnal.

Mielőtt kiskertünkre nyíló ablakot szélesre tárom, kezem végig simítom az előtte elhelyezkedő tölgyfafotel faragáson, amelynek ölében köszöntöm a reggelt és fogyasztom el első pohár vizemet és a kávémat. Tavasztól, őszig itt tervezem a holnapot, és gombolyítom a fonalat, amivel szövögetem kiscsaládom palástjait. Ma is így indult nap, aztán becsúszott pár gixer, akármibe kezdtem akadályba ütköztem. Bank automatából műszaki hiba miatt nem tudtam pénzt felvenni, a kártyám beragadt, nem volt nálam telefon, ismeretlen segítségét hívtam, -egy üzleti alkalmazott megoldotta-, törlő gombbal. Bankolási hiányosságomról ennyi. Amiért a TESCÓ-ba mentem -„nővérhívó”- vezetéknélküli kapucsengőt sikerült beszereznem. ALDI, akcióban meghirdetett gyümölcs vagy nem volt, vagy elfogyott, egyetlen avokádóval vártam ki a soromat a pénztárnál. LIDL bevásárlás után minden parkolórészt végig jártam, -mint említettem, telefon nem volt nálam-. de a rám váró autót nem találtam meg. Nagykosaram tetején két csomagban 6-6 tölcséres- és pálcás jégkrém olvadozott. Ismeretlennek vélt ismerőshöz léptem, és kértem hívjon egy taxit nekem, kifizetem. Tárcsázott, és kért egy kocsit, rám nézett mosolyogva és kérdezte, ugye Ady u. 48. Kék szeméről ismertem fel az ismerőst, akivel nemrégen pecabot ügyben a lakásomon találkoztunk.

Emlékeztek párszor leírtam, az embereket nem az anyag -test- tulajdonságairól jegyzem meg, ismerem fel, hanem a szemükön keresztül keresek kapcsolatot a lélekkel.

Ameddig a taxira vártam dudáltak, felismertem a hangot, de nem tudtam elkülöníteni honnan. Aztán ahogy szemmel pásztáztam a terepet, megpillantottam, nem messze tőlem, az integető kezet, ott, ahova indokoltan eszembe sem jutott keresni… A kosarat betettem a hátsó ülésre, visszamentem a bejárathoz, kivártam a taxit, a vezetője kezébe nyomtam egy ezrest, sűrű elnézés közepette közöltem már meg van, akivel elveszítettük egymást, köszönöm a kiállást. Szóval így ért véget a mai futamom. Nem izgattam fel magam, bár, nyugodt sem voltam. Ettem néhány falatot, majd egy hosszú megnyugtató beszélgetés után, elkészítettem a mai második „szívdiagnosztikai” vizsgálatot. Három zöld eredményt kaptam. A szívemmel minden rendben, a mezsgyén, még ezt a próbát is remekül kiálltam. Igy van ez, ha az ember a lelkében nagytakarítás után, harmóniát teremt, a szíve is megnyugszik és zöld jelzéseket kap a további útra...

Mert szeret engem az Isten, azokat adja mellém, akik az előttem tornyosuló akadályokat is elgörgetik.

Folytatom