2022.04.26. 00:22, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
A lélek csendje –fejezetbe- beválogatva, készülő új könyvünkbe
2022-04-25
A lélek tükör igazsága
Évtizedekkel ezelőtti történetet mesélek el, ami végig kíséri az életemet. Oly sokszor eszembe jut, azaz éjszaka, amikor megtanultam a lélektükör titkát. Hetvenen túl nyolcvan felé közeledett a néni. Soha nem felejtem szép arcát, tisztán csillogó szemét, aminek tengerkékjében azonnal felfedeztem „tapasztalt kapitánya lehetett az életeken átívelő hajójának irányításában,” - öreg lélek. Abban az időben már én is ismertem a létező másik világ titkait, 3 perc 17 másodpercet kaptam, hogy bepillantsak. Ez a rövid kirándulás megváltoztatta az életemet, felcserélődtek a fontossági sorrendeket, ezért értettem meg a néni történetének a lényegét.
Visszatérésem után, mindenki szemében a lélek korát kutattam, kutatom. Biztos tudja, a kedves olvasó miről beszélek. Gondolom, látott már idős embert gyermeki tisztasággal a szemében, ők a fiatal lelkek, és gyermeket, is sok élettapasztalattal a szemükben, ők az idős lelkek. A szem nem csak a lélek tükre, hanem az életeken átívelő tapasztalatok, sőt az AKASHA krónikája is megtalálható benne.
Krízises betegként pár napja feküdt a megfigyelővel szemközti ágyon keringés összeomlás utáni állapotban a beteg. Szemben velem a monitor görbéi rakoncátlankodtak dacolva az élettel szemben. Minden délután óraműpontossággal osztályos beöltözéssel megjelent egy snájdig öregúr az ágyánál. megfogta cigarettapapír vékonyságúra aszott ráncos bőrű kezét, és leheletfinoman simogatta, szájához emelte csókot lehet rája. Csendben suttogott füléhez hajolva. A néni sápadt arcára rózsapírt varázsolt, szeme még szebben csillogott, szája sarkába a mosoly is belopta magát. A monitor görbéi elásták a csatabárdot abban a pár percben. Egyik alkalommal egy fehér szálhúzott szélű hófehér zsebkendőt találtam a szék lábánál. szépen vasalt, nem használt. Gyorsan a bácsi után siettem átadtam.
Akkor láttam arcának redőiben könnypatak folydogált. Megköszönte a zsebkendőt, megtörölte a szemeit, és így szólt:
- Nővérke, ugye meggyógyul, haza vihetem?
Nem adhat csak orvos felvilágosítást, tessék holnap beszélni a doktorral, de biztos szereti önöket az Isten, mert látja, hogy mennyire szeretik egymást. Tiszta szívből így gondoltam, félig hárító válaszomat. A helyzet súlyos volt, valójában senki nem tudhatta, hogyan dönt a lélek és a teremtője. mit hoz a holnap, mert tudjuk a születéskor és visszatéréskor is közösen döntenek. Teltek a napok, az életnek állt a zászló.
Éjszakás voltam, nem volt kritikus betegünk. Ritka az ilyen azon az osztályon. Napok óta motoszkált a fejemben ennek a két embernek az élete a sorsa. Aura mezejük közelében. ahol érezni az energiacserét, leírhatatlan nyugalom áradt felém.
Mikor elcsendesült minden csak a csipogók elkülönülő hangja hallatszott diszkréten, odaültem az ágyához, kezembe vettem a kezét és beszélgetni kezdtünk. Rákérdeztem, hogyan csinálják, hogy ennyi évtized után is megtartják ezt a kívülről is érezhető harmóniát.
- Honnan tetszik gondolni az évtizedeket? –kérdezte.
Zavarba jöttem, láttam, felnőtt unokáit látogatóként, válaszoltam.
- Édes lelkem, ez a szerelem félévtizedes. Temetői ismeretség, özvegyi szomszédság. Először halottak napján találkoztunk. Nagy padot épített a család, hogy kényelmesen elférjünk, ha együtt jövünk látogatóba. Azon a padon mutatkoztunk be egymásnak, ott szoktunk beszélgetni a két síremlék között. Érdekesen alakultak a dolgaink. Gyakran vittem friss virágot a férjem sírjára, és egyre többször találkoztunk. Lassan megismertük egymás életét. gondoztuk a szomszéd sírokat, vizet kaptak a virágot, mindkét síron, amikor az egyikünk ott járt. Olyan barátságféle kezdett kialakulni, amikor először kórházba kerültem.
Kedves barátom, amint megtudta, naponta látogatott, fiammal ott találkoztak, együtt mentek el a látogatás után. Gyerekem mondta, anyuka olyan rendes ember ez a Géza segít nekem az autóvásárlásban felajánlotta, régi motoros, azaz autós a szakmában, gépkocsi vizsgáztató volt. Segítőszándékkal épített bizalmat a családomban. Egyre többször segített, betegségem alatt intézte az ügyeimet, bevásárolt, araszolgatott az életembe. tehermentesítve az enyéimet. Eszem ágában sem volt háztartási közösséget vállalni idegennel. Nem csúfolhattam meg szép emlékű férjemet akkor sem, ha mindig nagyobb kötényt kellett szabatnom, hogy elrejtsem alatta mások előtt a kujonságát. Amúgy jó ember volt csak hát, szeretett kikacsingatni. Családunkban nem volt divat a válás, így róttuk együtt az előttünk lévő kiló métereket. Csendben, békességben éltük egymás mellett. Nem volt bennem harag, düh, gyűlölet. Egyszer a fiam kérdezte, miért tűröm? Azt válaszoltam, mert sajnálom, annyira meg tudta bánni, minden kiderült, - még a sokadik botlását is, hogy szinte belebetegedett. Fogadkozott, ígérgetett. Minden alkalommal hinni akartam egyszer más lesz, aztán elmentek az évek, most meg, ki lesz vele, ha megbetegszik. - válaszoltam. Így is lett évekig gondoztam, ápoltam. nekem ez adatott, Istentől ezt a feladatot kaptam.
Hanem aztán az én Gézám, egyre többet időzött nálam, megismertem a szokásait, egyik nap azt vettem észre a kedvencét főzöm ebédre. Vén hülye, - korholtam magam, nézz a tükörbe, mit akarsz ilyen ráncos karokkal, megereszkedett mellekkel, és hát finoman szólva nem feszes hasaddal. Elszégyelltem magam, attól fogva kerültem a tükröt. Minden centimétert igyekeztem eltakarni magamból udvarlóm elől. Eddig soha nem érdekelt a korom, súlyom, de a tükör után, más lett. Gézám egyre gyakrabban emlegette, olyan jó lenne összekötni az életünket, megértjük egymást, és bizony nem tudhatjuk lesz –e holnap, és ha igen, mit hoz.
Ketten könnyebb lenne, egymáson segíteni, és ő bizony bevallja megszeretett, sőt szerelmes belém. Ámultam, bámultam, ki nem nevethettem, mert az én lelkemben és éledezni kezdett a hamu alatt a pislákoló szikra. Hódolóm. virággal, vagy egy kis jelképes ajándékkal érkezett. Egyik ilyen alkalommal, amint átadta megölelt. Atyaég néztem a csillárt a mennyezeten, mi történt földrengés van, beleremegett a lelkem. Azt hiszem ekkor érkeztek hozzánk azok az angyalok, akik összekovácsolták az életünket. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már nálam is aludt, de a másik szobában. Nem követelőzött, de többször érintett meg. Egy vasárnapi ebéd után, megkérte a kezemet. rendesen, hivatalosan, letérdelve, ahogy ez a szerelmeseknél dukál, közölte udvariasan, egy vallomás után várja a döntésemet. Felnézett rám, mélyen a szemembe és fogta a kezemet. Nem toldozta, foltozta az igazságot belevágott. Szerelmes szívvel, őszinte lélekkel tiszták a szándékai. Mindenét odaadja, amivel rendelkezik. Tisztelettel, cselekvő szeretettel, figyelemmel, fogadalommal, jóban-rosszban, egészségben-betegségben való kitartással. és sírig tartó hűséggel. Egyet nem tud már adni potenciális életközösséget, de ajánl helyette olyan lélekközösséget, ami feledteti a fizikai képessége hiányosságát. Forgott velem a szoba, mit gondol, ez, nekem hiányzik az etye-petye, hiszen le sem mernék vetkőzni előtte, nem hogy a lábam széttárni. Magam is meglepődtem gondolataim közönségességén.
Belegondoltam, őszinte, jó ember, a fiam is szereti. Megértjük egymást, megkezdett gondolataink szinkronjában, be tudjuk fejezni egymás félbemaradt mondatát. …És tényleg, ha egyikünk megbetegszik, a másikunk ott lesz mellette. Így indult közös életünk. hálóinges öregasszony voltam, de hogy takarjam elhasználódott testemet, a menyegzőre bevásároltam pizsamákból az jobban takar. Mindketten pizsamás nászéjszakát éltünk meg sok- apró érintésekkel, puszival.
Teltek a hetek, megszoktuk egymást, hiányzott az érintés, nem igen mentünk el egymás mellett, hogy ne érintettük volna egymást. Egyre többet nevettünk, huncutkodtunk. Egyik hétvégi kiránduláson, meg csúsztam, a térdem csúnyán bedagadt, borogatni kellett, lekerült a pizsama, fel a hálóing. Ahogy Gézám cserélte a vizes ruhát, felcsúszott a keze a combomra, azt mondta, „olyan szép vagy, mindened szép”. Atyaég! Hát persze, mert nincs rajtad a szemüveg, - válaszoltam, így is gondoltam. Nekem a legszebb, - válaszolta szerényen. A pizsamákat felváltották a hálóingek. Bútorcserében gondolkodtunk. Egy franciaágy került a hálóba, nehogy félreértsük egymást, kitárgyaltuk, a mi korunkban jobb, ha egymás közelében alszunk, ha valami baj történne, tudunk egymásnak jelezni. Nekem akkor már vacakolt a szívem. Attól fogva így aludtunk jó reggelt puszival ébredtünk és jó éjt puszival zártuk a napot. Egyik éjjel rémálmom volt, kiabáltam, Gézám odafordult hozzám, ébresztgetett, szorosan átölelt. Nyár volt tikkasztó hőség, és bizony ez az álom jól megtréfált, mert beleremegtem, hidegverejték lepte el a homlokomat, soha nem voltam izzadós, most is csak a homlokom gyöngyözött. Gézám letörölte, „a fenébe, a pendellyel” gyere, lezuhanyozlak, és utána kialszod magad.
Így került le rólam a "pendely".
Mint egy kisgyereket olyan gonddal fürdetett meg, közben mondogatta, jöhetett volna korábban ez a rémálom, hamarabb láthattam volna, milyen szép asszonyom van. Azon az éjszaka keveset aludtunk a kezünket arra használtuk, amire való a munkán kívül. egymás kényeztetésére, simogatására, megismertünk egy új, eddig elképzelhetetlen gyönyört, a lélekszeretkezést, ami sokkal szebb, tisztább és tartalmasabb gyönyört tartogat, amihez tényleg nem kell potencia, csak szeretet, lágyan simogató kezek, halk suttogások. Földi síkon mennyei csodát élünk meg az óta is. Mikor rákérdeztem, miért látja szépnek, ami rút, azt válaszolta, a foncsor torzít, a lélektükör szépít.
Tudja nővérke ezt sokan nem értik, nem értenék, de én belelátok a maga lelkébe, hasonlítunk egymásra, talán egy lélekcsoportba tartozunk, maga megérti, ha most nem is pontosan, majd évtizedek múlva, a gyönyört nem az izom –az anyag- biztosítja, a lélekben születik, mert az örök és tartós.
Képzelje mi majdnem minden reggel, mint két összenőt kifli úgy ébredünk, Gézám ölébe kuckózva karjai ölelésében olyan biztonságban alszom, hogy az óta sem volt rémálmom.
Egy hét múlva felszóltak, most megy haza a „kedvenc betegem” a feladó osztályról, ha el szeretnék tőle köszönni, siessek. Én kísértem ki a kórhát kapuig őket. Ott akkor megbizonyosodva, megtanulva, megjegyeztem, mennyivel értékesebb az anyagnál a lélek, a lélekszeretkezéshez nincs szükség potenciára, izomra, a mennyei örömöt a lélek tükör biztosítja. .
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
