Kezdjük a lélekemberek gyermekkorával. Általában itt ülteti el a sorskertész azt a magot, amiből fejlődik a lélek. Legtöbbjük nehézsorsú gyerekként kezdi az életét. Ez nem feltétlenül anyagi vonatkozásra értendő, inkább a szülői mintára. Gyermekként megszületik bennük egy gondolat, egy szándék, hogy „soha ne így, ahogyan ők…” Minél jobban igyekszik távol tartani magát a rettegett mintától, annál gyakrabban fut bele olyan helyzetekbe, ami végül beszippantja azok közé, akiktől menekülni kellett volna. Ugye láttuk, a szándék megfogant a védekezéshez, de akarat híján elvetélt a gyakorlatban, Ezt követően a gyermekember, vagy ifjonc a pokol kapujában találja magát, ahonnan visszafordulni már nem lehet. Kijelenthetjük, hogy a pokol az iskola, ami kineveli a lélekembereket. A Teremtő minden ilyen helyre jelen van, látja kihez küldje földi angyalát, szolgálóját, embernek "álcázva”, hogy válassza ki azokat, akiket alkalmasnak talál az emberiség jobbá tételének szolgálatára. Akiket az élet térdre kényszerített, megtaposott, ott találkozik megmentőjével. Amennyiben elfogadja a feléje nyújtott kezet, szabad-akaratának döntéseként fel áll, és megerősödve segítőjével együtt haladnak tovább. A lélekembert pokolbéli küzdelmei keményen megedzik, olyan erővel vértezik fel, amely alkalmassá teszi arra, hogy segítőként másokat szolgáljon, segítsen egész életében.

Extrém érzelmi intelligenciájuk, kifejezett empata személyiségük, erős kötődésű szociális érzékenyégük palástját terítik magukra.

Jelen

Esetükben a múlt hibáiból tanulnak, ami jelenük alappillérei lesznek. A lélek olyan tisztuláson megy keresztül, ami a tudatot teljes mértékben átformálja. Ennek legfőbb bizonyítéka az értékrendjük-, és a sorrendek felcserélése, emberközpontúvá válása, ahol mindenkor a lélek-MAG- az elsődleges és meghatározó. Az anyag-matéria (test) mint fizikai szükségletek kiszolgálója másodlagos a lélekember földi síkján.

Egy lélekembert sokáig lehet bántani a jelenben, múltjával megalázva ostorozni, benne kotorászni, de megtörni soha, mert, ha valaki ő biztosan tudja, minden embernek-, családnak vannak bűnben született titkai, de csak a gyávák, gyengék kapargátják mások falát, akiknek bőven lenne mit a sajátjukon vakolni.

Egy lélekember soha vág vissza, bosszú, gyülölet az ő fejlődési síkján ismeretlen. Egy kicsit kivár, azután eltávolodik azoktól mindörökre,, akik tüskét szúrnak a körme alá.

Érzékeléseik

A lélekember antennaként működik, a hozzá közelállók érzései morzé jelként átmennek. Ennek konkrét bizonyítéka, hogy gyakran kap ilyen és hasonló visszajelzést.... "Honnan tudtad, hogy baj van, biztosan azért hívtál" Igen a lélekember mindig jókor ér oda, ahol szükség van rá.

Az érzékszervek működésében is a MAG játszik irányító szerepet.

Szem

A szemében kamera van, parányi csillagként elrejtve. Lehunyt pillák mögött is érzékelni képes. Nézz bele egy lélekember szemébe, azonnal érzed a fókuszát. Szeméből az Akasha krónikája „kiolvasható”, benne a múltja, jelene, jövője. A lélekember szeme ezüstkorában is „ragyog”.

Fül

Hallása is egyéni, sokan közepesen, vagy súlyosan halláscsökkentek Ennek feltételezett oka, hogy elzárják azokat a kívülről érkező ki-, és áthallásokat, ami nehezítené a folyamatos alázattal végzett szolgálatukat. A fentről kapott belső hangra figyelés így pontosabb, fontosabb értelmet kaphat.

Orr

Szaglásuk is kifejezettebbé válik. Sokszor felismerik a betegséget szinte pontos diagnózist állítanak fel amatőrként, a bőr pórusain kiáramló szagokból. A halál „szagát” egy betegember közelében napokkal hamarabb megérzik.

Nyelv

Következő érzékszervünk a nyelv, megsokszorozódnak az ízek, egy lélekembernél elképzelhetetlen semleges íz, viszont sokkal intenzívebb a keserű, sós, savanyú, édes, és a titokzatos 5. íz az umami.

Bőr

Bőrök érzékenysége is különleges. A jellegzetes rezgések, nyomás, érintés: a bőr tapintóreceptorai, tapintószőrök segítségével az hőmérsékletet, infravörös sugárzást: 750 nm-0,01 mm. –meleg-hideg receptorok érzékelik.

A lélekember az érintést nem csak igényli, de lélekszinten képes valós érintés nélkül megélni. Akit nem ér a kezével, lélekkel gyakran megöleli. Tudja, egy ölelésben mennyi szeretetenergia van, ezért személyválogatás nélkül képes megölelni bárkit, akinek szüksége van rá, vagy meg kell vigasztalni. A lélekember aurája mindenkor „készen áll” személyválogatás nélküli, másokkal való energiacserére.

A jövő

Kényes téma számukra, empataként örök aggodalomban élnek. Soha nem a saját biztonságukat féltik, hanem azt a képességüket, amivel másokat szolgálnak. Még másokat óvnak az illúzióktól, megvalósíthatatlan álmoktól, saját maguk szinte rabjai mindezeknek. Képesek folyópartra homokból várat építeni, vagy vizionálni maguknak, amiben álmaikat valóra válthatják, annak ellenére, hogy tudják, az első hullám a parttal egyenlővé rombolja csúrgatott építményeiket. Hiába vannak tudatában az önámításnak, így védik meg reményüket a biztonságos terveik megvalósulásához a megvalósíthatatlanságban. Ez a függőségük „kezelhetetlen, gyógyíthatatlan”.

Minden üzenetet álmukban “kapnak” meg, intuiciójuk kifejezetten erős, ámbár konokságuk miatt ritkán “hallgatnak” rájuk, ezt meg is szenvedik olykor.

A lélekember életének mindhárom szakaszában felismerhető a lélekemberré válás különlegessége, a lélek fejlődéséhez szükséges nehézségek jelenléte.

Legnehezebb: a múlt teljes feldolgozása, feloldozása.

A jelen racionális analizálással való tervezése, megélése.

A jövő valós biztonságának felépítése.

A lélekember erőssége, hite, emberközpontú szolgálata, Feladatának felelősségteljesség megoldása, szellemi-, fizikai képessége megtartására való törekvés.