A MÚLTAT VÁDOLNI ÉS A JELENT FELEDNI
-Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének izraeli látogatása elé-

„Az antiszemita megnyilvánulások közül egyet sem Magyarországról jelentenek. Ellenben napi szinten érkeznek hírek antiszemita incidensekről nagyon nyílt gondolkodású, liberális európai országokból. Szabad és demokratikus országokból, ahol a zsidók mégsem érzik magukat biztonságban. (…) De Magyarországon nem ez a helyzet. Nézzük meg a tényeket, több mint negyedmillió izraeli turista jár ide, akik biztonságban érzik magukat…” (Jószéf Amrani, Izrael budapesti nagykövete, 2018. július 14-én)

Ugyanakkor a „kifejezetten magyar nevű” Yair Lapid nevezetű politikus a magyar miniszterelnök izraeli látogatása ellen ágál az alábbi oknál fogva:

„Orbán az az ember, aki szerint Horthy Miklós nagy vezető volt. Horthy gyilkolta meg Magyarországon a nagyszüleimet.”
…és nincs egyedül:

A zsidó baloldali Merec elnöke, Tamar Zandberg is tiltakozik a vizit ellen:

„A magyar kormányzó Hitler szövetségese volt. Ennek ellenére pontosan egy évvel ezelőtt Orbán elismeréssel nyilatkozott Horthyról”.

Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen „szörnyőséget” is mondott Orbán Viktor 2017. június 16-án:

„A 20. század második és harmadik évtizede a magyarság történetének súlyos próbaköve volt. Hogy az elvesztett világháború, a vörösterror 133 napja és a trianoni diktátum roppant súlya alatt mégsem temetett maga alá minket a történelem, nos, ezt néhány kivételes államférfiúnak köszönhetjük: Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek, és Klebelsberg Kuno miniszternek. Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök. Miniszterelnök nélkül nincs miniszter. És ezt a tényt nem vonhatja kétségbe Magyarország második világháborús gyászos szerepvállalása se.”

Ugye milyen döbbenetes szavak a több mint hetven esztendővel ezelőtti történelmi helyzet megítéléséről?

Horthy Miklósról, akit meg sem vádoltak Nürnbergben (háborús bűnösök nemzetközi pere) csupán tanúként hallgatták meg, sőt büntetésre való kiadatását sem kérte a kormányzását követő egyik kormányzat sem. A német megszállást követően az eseményeket nem lehetett befolyásolni, mert ahhoz sem politikai, sem katona erejű segítséget nem kapott a magyarság. Megjegyzem; senkitől sem (Anglia, USA, stb), pedig a kor magyarjai bizonyíthatóan menekültek volna a német béklyó alól. Az nem vitatható, hogy a zsidók számára sorsdöntő klessheimi Hitler - Horthy találkozó során Horthy kényszerhelyzetbe került, mert mire feltartóztatott vonata visszaért volna Budapestre az országot a Fall Margaretehe I. alapján megszállták a németek.

Meg kellett volna kérdezni az egykori kormányzóról annak idején Chorin, Goldberger, Kornfeld, Perényi, Vida, Weiss, Aschner, Fellner és a többiek véleményét!

…nem is folytatom…

Mennyivel szimpatikusabb volt a magyarországi és Erdély-honi zsidóság 1848. március 17-i kiáltványa:

„Magyarok vagyunk és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallás-felekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és ránk is árasztott kegyelemért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.”

Nem vagyok antiszemita. Elmondta a közöttünk, magyarok között élő izraeli nagykövet is, hogy hazánkban nincs antiszemitizmus. Ellenben akaratlanul is Szabó Dezső régen megírt sorai dobolnak a halántékomon:

„A zsidók csinálják az antiszemitizmust, hogy eltereljék különböző felelősségek vállalásáról a figyelmet. Nem vagyok antiszemita.” (Szabó Dezső magyar író)

Nem vagyok antiszemita.
Magyar vagyok, Magyarországon.

Nem segítek senkinek, senkire haragudni. Összefogásra buzdítok és megbékélésre. Nem tudom már szebben és többször elmondani, csak magyarul…

Nem vagyok antiszemita, csak a kettős mércét és az igazságtalanságot nem tudom elfogadni!

Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság