.

SZÓLÁS, Szabadság, 1956…

Itt vagyunk 1956-os Forradalom és Szabadságharc hatvanadik évfordulójának megünneplésében – s éppen a kellős közepén, amikor egy pillanatra elhallgattak a fegyverek. Október 28-án jelentette be Nagy Imre, hogy megvilágosodott, és „elindult a damaszkuszi úton”. Felfogta, hogy a kommunisták és uruk, a Nagy Szovjetunió propaganda gépezete által csőcseléknek, amerikai bérenceknek és fasiszta brigantiknak titulált, fegyverrel harcoló magyarok – talán mégsem azok a kiirtani való gazemberek, akiknek titulálják őket. És fegyverszünetet rendelt el.
Ezt ugyan aznap még senki, főleg a szovjet, támadó alakulatok nem tartották be. Talán mert nem értettek magyarul, talán mert nem tartották ezt önmagukra kötelezőnek vagy, mert NEKIK ne parancsoljon egy kitartott komornyik. – Ennek ellenére 29-e reggelére azért csak csendesebb lett Budapest s az ország – már ami a fegyverropogást és a robbanások zaját illeti!
A romok és a vérig sértett magyarok közé belopózott a szólásszabadság! Mindenki beszélt, mondta a magáét – végre a „szocializmus építéséhez kötelező” szájkosár nélkül.
Nem volt ÁVH! Vagyis volt, csak elbújt, s néhány hőse (aki később munkásőr és a „Szocialista Hazáért” kitüntetés boldog viselője lett) itt-ott orvlövészként vadászott a szabad emberekre. Főleg a fegyvertelenekre, hiszen azok nem tudtak visszalőni. Mi, felkelők fáradtak, de nagyon boldogok voltunk: ITT A SZABADSÁG! Szólásszabadság van, mindenki elmondhatja véleményét, szíve fájdalmát, meghurcoltatását, elnyomásának terhét, szenvedését.
Hatalmas jog az ember számára a szólásszabadság! Hatvan évvel később ez fel sem tűnik… Illetve feltűnik, mert egyre irritálóbb formákat ölt, egyre alpáribb módon viselkedő „emberszabású lények” képzelik, hogy ez a jog minden megkötés nélkül jár nekik is! És ezzel a viselkedéssel igyekeznek lejáratni a szabadságot, a szólásszabadságot, a sajtó-, és véleménynyilvánítás szabadságát, vagyis ellehetetleníteni éppen ezt a hatalmas jogot.
Miért? Mert NEM ŐK VANNAK HATALMON! A magyarság legnagyobb része itthon és szerte a nagyvilágban hálás főhajtással igyekezett megemlékezni azokról a napokról, amikor a magyarnál nagyobb, emberibb nemzet nem volt ezen a sárgolyón. Puszta kézzel estünk neki a világ egyik atomhatalmának, akinek többszázezres, ha nem milliós hadserege tartott bennünket gúzsban. Nagy véráldozat volt ez az ellenállás! – S most, a hatvanadik évfordulón vannak olyan – állítólag magyarok, szerintem csupán állampolgársággal itt lézengő lelki-szegények, akik dühödt frusztráltságukat nem képesek magukban tartani – és meggyalázzák ünnepeinket, vendégeinket, himnuszunkat, emlékező, fejet hajtó összejöveteleinket. A baloldalinak csúfolt lumpenek: Juhász Péter, Havas Szófia, Molnár Gyula, Ungvári Rudolf, kisfia Krisztián, Mécs Imre, Újvári István és a többiek fütyölnek, fújolnak, átkozódnak. Molnár Gyula, ez az MSZP-és proli azt meri mondani, hogy a ma ünneplők, emlékezők, ’56 örökösei tulajdonképpen Rákosi Mátyás örökösei! Havas Szófia az orosz tv-ében szórja átkait, gyalázza a felkelőket. Szerinte hajtóvadászatot tartottunk a kommunisták és a zsidók ellen! Mit szólna ehhez Angyal István, a zsidó nemzeti hős, aki visszajött Auschwitz-ból, kommunista volt, s mégis a budapesti, Tűzoltó utcai felkelők parancsnokaként küzdött a szovjetek és az elnyomó rendszer ellen? És ŐK kivégezték!
Miféle antiszemita, zsidó üldöző volt a Nagy Imre mellett kivégzett Szilágyi József, Gimes Miklós? Mit szólna Havas Szófia ocsmány támadásához a halálra ítélt Obersovszky Gyula vagy Gáli József, akiket a nagy baloldali, Bertrand Russell angol lord, a Lenin-díjas „békeharcos” mentett meg azzal, hogy megfenyegette Hruscsovot: ha kivégzik ezt a két magyart, visszaadja Lenin-díját és lemond a Békevilágtanács elnöki posztjáról!
Nos, akkorát romlott a világ az ötvenes évek vége óta, hogy ez lett a divat! Egy-egy rosszindulatú véglény, akikre még a baloldal is viszolyogva tekint, feljogosítva érzi magát arra, hogy ott tegye tönkre a nemzeti megemlékezést ahol, és amikor úri kedve tartja! NEM EZÉRT HARCOLTUNK 1956-ban!
Itt az ideje TÖRVÉNNYEL VÉDENI a magyar polgárok szabadságjogait minden zavarás és/vagy rendbontással szemben! – Legyen végre REND! Vagy tetsszünk ismét forradalmat csinálni?

2016. Október 28. v. Hajdú Szabolcs