AMÚGY BÜSZKESÉG     

Lehetséges elvi alapja a mindenkori együttmüködésnek, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják a rendi büszkeséget kialakító azonos szintű tényezőket azzal is, hogy az egyszerűbb emocionális szerepet a közvetlen környezetből adódó puszta ész logikájára építik, - azonos versenyelőnyök érvszerű feltárásával, biztosításával.          

Leghatékonyabb motiváló erő – talán minden esetben – a kiugró vitézi jeles                                                

teljesítmény, azaz sarkallás a büszkeség teremtésre, és nem fordítva, hogy a kiváló eredmények következménye a büszkeség. Tehát a vitézi magatartást megjelenítő büszkeség-pszihológia nem válik egyértelművé az „amúgy” kifejezés magyarázata nélkül. Mert a vitézség esetében, a büszke embert átható jóleső, jogos önérzet nem azonosítható az önmagát túlmenően sokra tartó, öntelt magatrtással. Mert a büszke személyre valló, fenséget sugalló erő a Nemzet hőse és a katonák megszólításában, megnevezésében a Horthy – korszakban és azt követően is a Vitézi Rend tagjainak

kitüntető címe.

Ugyan a tudományos kutató munka eredményeként a vonatkozó rendelet áttanulmányozása után a Rend alapítására nézve azt állapíthatjuk meg, hogy egyikben sem történik említés arról, hogy a Kormányzat „Vitézi Rendet” alapított volna. A történelmi hűség kedvéért ki kell mondani, sem rendelet, sem törvény nem született, mely a Vitézi Rend létrehozásáról intézkedett volna. Mindazok az írások, megnyilatkozások, melyek arról szólnak, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó, vagy a magyar törvényhozás Vitézi Rendet alapított volna, egyszerűen nem igazak, valótlanok.                                                                    

Csak az igazság az, hogy Magyarország kormányzója és az akkori kormány, gróf Teleki Pál vezetése mellett a vitézi telkek adományozásáról szóló jogszabály végrehajtásával, az ugyanebben a rendeletben szabályozott formában életre hívott Vitézi Széket bízta meg, - és ezt az új szervezetet hatósági jogkörrel ruházta fel. Teleki az új hatalmi rend társadalmi bázisát is igyekezett kiszélesíteni: létrehozta a Vitézi Rendet. A Vitézi Szék, 1920. novemberében tartott harmadik ülésén döntött arról, hogy a  felavatott vitézek és a Vitézi Szék tagjainak közösségét ezentúl  „Vitézi Rend”nevet kapja, így nevezik. A háborúban kitüntető hadviselteknek vitézi címet és telket adott, amit az elsőszülött fiú örökölt. A Vitézi Szék első ülésén az ország kormányzóját, Horthy Miklóst választotta meg elnökének, aki azután, a harmadik ülésen elfogadott szervezeti szabályzat értelmében a „Vitézi Rend Főkapitánya” címet kapta. Így a „vitézivel” azonosulni tudó pedig büszkén vallja magáénak mind a vitézt, mind pedig a vitézi viselkedést, akár rendre, testületre, személyre nézve. A Vitézi Rend mai feladata nemcsak a hagyományőrzés, - hogy pihentessük az időt a történelem emlékein, hanem mint a folyamatos elismerés részese a Kárpát-medencében a tiszta jövőkép formálásában is találja meg helyét. A kényszerű lélek-elemzés analógiáját sugallja a hiteltelen történelemben a „kakukkfiókák” (hatká!) megvetése és egyben a bizonytalansági kockázat veszélyét tárja föl a „királyi sarjakkal” való egybevetés, melyet  az  „amúgy büszkeség” kifejezés pikántériájával nyomósít a közvélemény. ”A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél.” (Blaga)

            Igenis! Annak okáért a sikerintézmény a büszkeség nevet viseli. A tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága – modja Honegger. Az, ami számít, - mint sok más esetben, - nem az, hogy mit mondanak, vagy hogyan mondják az emberek, hanem hogy hogyan hallják. A vitézséggel kapcsolatban sok avatatlan, illetéktelen vélemény, „bölcsesség” hangzik el, akikre nem neheztelhet a „vitéz”, -  mindössze közmondással válaszol: „Csak az festheti le a hegyet, aki maga is heggyé vált.” Ha a molnár összeverekedik a kéményseprővel, a molnár fekete lesz, a kéményseprő fehér.

         Az érdekek szedték szét, és az idő egyesíti a Vitézi Rendet.

          Pásztori Tibor Endre