Nyílt levél a magyar ellenzéknek

A magyar ellenzéket kérdezem

Magyarázzátok már el nekem, hogy mégis hogy gondoljátok ezt a betelepítést, a más földtekéről érkező megélhetési bevándorlókkal.

Nap, mint nap, azt harsogjátok, hogy nálunk több százezer gyermek éhezik, (amit megjegyeznék, hogy nem igaz), hisz a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az összes rászoruló gyermek asztalára, minden nap meleg étel kerüljön.

Azt is megjegyezném, hogy ez elsősorban a szülők feladata lenne, de ne vitatkozzunk ezeken a kérdésen.

Az általatok oly nagy becsben tartott bevándorlók jóval többet kapnak, mert ugye, ezt az EU előírja, ha jut rá, ha nem.

Nem érzitek, hogy itt nagy ellenmondásba keveredtek?

Azt kell hinnem, hogy benneteket nem is nagyon érdekel az „éhező” gyermekek sorsa, a hajléktalanokról már ne is beszéljünk.

Talán először őket kellene ellátni mindazzal, amit ezeknek az arra érdemtelen embernek nem nevezhető személyekre költenétek, (tisztelet az egy-két kivételnek).

Mert, hogy is van ez, amíg a bevándorló, napi, több mint négyezer Ft-ot kap, / fő, addig a dolgozó emberek nagy többségének nem jut ennyi, pedig megdolgoznak érte.

Azt akarjátok elosztogatni az idegeneknek, amit a magyar ember kemény munkával az asztalra tesz.

A bevándorlónak több ezer Ft.jut, + ingyen lakás, áram, fűtés, orvosi ellátás, meg még a jó ég tudja, hogy mi minden nem.

MIKOR AZ IDEGENEKNEK ADTOK, AKKOR TI: A MAGYAR GYERMEKEK ELŐL VESZITEK EL, ELVESZITEK A JÖVŐJÜKET, AZ ÉLETÜKET, MERT A TI SZEMETEKBEN ÚGY LÁTSZIK NEM ÉRNEK ANNYIT, MINT A HŐN IMÁDOTT, EMBERI MÓDON KÉPTELEN ÉLNI CSÜRHE.

Valamelyik, általatok oly fennhangon tett állításotok nagyon hamis, de szerintem, mind a kettő.

Nagy valószínűséggel, benneteket nem érdekel egyiknek a sorsa sem, csak ezzel a mocskos hazudozásokkal szeretnétek a bársonyszékbe kerülni.

Amitől Isten őrizze Magyarországot, mert újra eladnátok, nyomorba döntenétek.

És még mindig nem nyughattok, újfent elárultátok Magyarországot, a magyar embereket, azt a sok „éhező gyermeket”, elárultátok azokat a hajléktalanokat, akik talán valamikor normális életet éltek, dolgoztak.

Azt nem írom, hogy a hazátokat, mert nektek olyan nincs, nem volt és nem is lesz soha!

Egyetlen országnak, államnak nincs olyan rühes, csőcselék ellenzéke, mint nekünk, magyaroknak.

Igen, rühes, mert a mocsokban fetrengetek nap, mint nap, akár a disznók, és mást is szeretnétek bele rántani.

Kérdezem én, és még nagyon sokan, hogyha választani kellene, mint ahogy választani is kell, akkor kit hoznátok előnybe?

A magyar „éhező” gyermekeket, a hajléktalanokat, a keményen dolgozó embereket, vagy azt a csőcseléket, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, kik gyilkolnak, erőszakolnak, kiknek az emberi élet annyit sem ér, mint az állaté.

Vajon az olyan embernek nem nevezhető, de még állatnak sem titulálható képződményeket, akik a saját gyermeküket is feláldozzák az életükért, kiknél a nő, még annyit sem ér, mint egy sóhaj, azokat emelnétek magatok mellé?

És ti vagytok az értelmiség, ti akartok egy országot vezetni, ti, akik az európai, benne a magyar faj kiirtására készültök?

Ti vagytok azok, kik a kormányon mindent számon kértek, azok vagytok, kik lopással vádoljátok őket.

Ugyan mit tudtak volna ellopni, hisz üresre loptátok az állam konyháját, ti már mindent kiloptatok belőle!

Esetleg mi kérhetnénk számon tőlük, hogy nincs meg az elszámoltatás felétek, de már azt sem tesszük.

Hisz azt látjuk minden bírósági tárgyaláson, hogy benneteket nem ítélnek el semmilyen bűneitekért.

Kész cirkusz egy, egy ilyen tárgyalás és ti széles vigyorral, tenyérbe mászó pofával vonultok ki onnan.

Cirkuszi porond lett minden számot kérő tárgyalás, ami benneteket érint!

A hazánkat nem hagyjuk, az nem eladó!

Hagyjatok fel hazánk árulásával, a magyar emberek elárulásával!

Nagy a baj egy olyan országban, ahol nem tisztelik az országházát, ahol megszűnik a bíróság iránti tisztelet, mert ezeket már mind eljátszottátok, eljátszották.

Azt nem írom, hogy szálljatok magatokba, mert nektek ez az önvizsgálat idegen, nem is értitek a szó jelentését.

Nem ismeritek azt aszót a maga valójában, hogy haza, számotokra nincs jelentése.

Viszont, talán még valahol megmaradtatok embernek, ezért csak azt kérem, hogy maradjatok emberek, embertársaitok iránt!