Egy élet emléke,-egy emlék élete...

A szülők boldogan élték hétköznapjaikat, mikor az édesanya megtudta áldott állapotban van. Negyven évesen az 1920-as években inkább megszólták, mint tudomásul vették a gyermekáldást, de a keresztény család boldogan várta a kis jövevényt, aki a keresztségben a László nevet kapta. A kis Lacika bearanyozta a család életét, a nagy testvérek, főleg a nővérek sokat babáztak vele. Így, mikor a szülők meghaltak, természetes volt, hogy a nővérei nevelik tovább. Különleges családba született, különleges nevelést kapott. Az általános iskolai tanulmányait Londonban végezte, mert a család hivatalos beszélgetési nyelve a családi összejöveteleken az angol volt. Aztán Budapesten érettségizett. És élete legnagyobb csalódását is itt élte át, hiába a csodálatos tenor hangja, nem lehet opera énekes. Ezért orvosi egyetemre ment. Még az egyetem elvégzése előtt kitört a második világháború, és Lacikát a család Berlinbe menekítette. ott diplomázott le, majd őslénytant hallgatott a berlini egyetemen. A háború vége után hazatért, honosította a diplomáját, majd először sebészként, később tüdőgyógyászként szerzett magának méltó hírnevet.
Közben a magánélete is lassan egyenesbe ért, első házassága a gyönyörű színésznővel felbomlott, majd családja segítségével megtalálta élete párját aki méltó párja lehetett. Izzott közöttük a parázs, érzéseik egyre jobban elmélyültek. Aztán megszületett a gyermek, a közös gyermekük. Boldogságukat csupán az árnyékolta be, hogy egy örökletes családi betegség tényét nem tudták kizárni, és a gyermek élete végéig problémákkal fog küzdeni. De a pillanat szépségét semmi sem tudta feledtetni.
Aztán jöttek a dolgos hétköznapok, új emberek és új kapcsolatok. A munkája során megismert egy gyönyörű nőt, aki később életének kísérője is lett.
A titkos kapcsolat, a titkolt vágy sodorta őket egymáshoz, és lopták maguknak a perceket, órákat.
Laci orvos volt, csodálatosan énekelt és festett, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt csillagászatból, és mindenkinek, ki nem ismerte, gépészmérnöknek vallotta magát.
Az ötvenes években nagy divatja volt a vízi telepeknek, ahol a bérelt kabinokban átöltözve hódolhattak a napozásnak, és ott tarthatták csónakjukat, csónak motorjukat. Így jutottak el hozzánk, és ismerkedtek meg apámmal, akivel egy életre szóló barátságot kötöttek. Barátság volt, nagyon különleges barátság, a nagy műveltségű orvos és az egyszerű munkás között. A kötődés olyan mély volt, hogy a vidéki, egyszerű munkás kisebbik lányát ő tartotta keresztvíz alá, és a kereszt komaság révén haláláig életük része maradt.
De addig még nagyon sok minden történt.
Lacit a vidéki nyaralásaira barátnője kísérte el, így őt is megismerhettük. Mivel a barátnő elvált asszony volt egy gyerekkel, így ez a kapcsolat ideálisnak tűnt, és probléma mentesnek. A barátnő, nevezzük Katinak, azonban szerette volna Lacit egyedül birtokolni. Így egy idő után titkon teherbe esett, és mikor már nem volt más választása, bevallotta. A hetvenes években még más törvények uralkodtak, így egy jogi kiskapuval kikerülték, hogy az apa személyi igazolványában megjelenjem a gyermek neve. Mert volt ilyen időszakunk is, mikor az igazolványainkban szerepelt a házastárs, a gyermek (gyermekek), az iskolai végzettség és a munkahely is.
Kati azt hitte, ha kislánynak ad életet, kedvese mindent otthagy érte. Aztán a hosszú vajúdás után fia lett. Lacit nem tudta elvenni a családjától, de örök időre magához láncolta, mivel a családi betegség az ő fiát is megtámadta.
A kettős élet egyre jobban megviselte, míg egy napon egy barátja unszolására elmentek a kardiológiai intézetbe egy rutin vizsgálatra. Laci az előtérben összeesett, beállt a klinikai halál, onnan mentették meg az életét. A súlyos műtét után ébredve azt látta, hogy az ágyánál ott áll mindkét asszony, akik szívéhez oly közel álltak. Akkor kapott még egy infarktust.
De a két okos asszony méltósággal tudta rendezni egymás között a kialakult helyzetet. És az életük ebben az új mederben folyt tovább. Laci együtt a hites feleséggel, és látogatva, segítve a másik fiát.
De az élet véges, és a feleség, Laci felesége nagyon súlyos betegséget kapott, kórházba került, és már nem volt remény. Laci minden nap látogatta feleségét, szíve minden szeretetével, gyengédségével próbálta enyhíteni kínjait.Kisebbik fiának édesanyjával megegyezett, ha a felesége meghal, akkor elveszi őt, így adva neki is tisztességet. De a jó isten kiszámíthatatlan, és leállt vesével Laci felesége tovább élt gépekhez kötve. A bűnben fogant kapcsolat pedig nem nyerhetett jutalmat. Már hónapok óta sürgette Kati, de a helyzet nem változott. Pedig szinte minden nap arra ébredt, hogy lehet, a mai napon kedvese a nevére veszi. Aztán üzenetet kapott, az ő kedvese, aki a reményt, a tisztességet jelentette neki, Laci meghalt. A felesége két nappal élte túl úgy, hogy hónapok óta öntudatlanul feküdt, kiszolgáltatva a gépeknek, amelyek életben tartották. Így Kati soha nem vehette fel azt a nevet, ami társadalmi rangot, megbecsülést adott volna neki. Közel kilencven évesen még mindig él, mert kisebbik fiának betegsége miatt élete végéig segítségre szorul. Az egykor gyönyörű asszony, aki biztos révbe akarta kormányozni életét, ma egy anya, akinek élnie kell a gyermekéért.