Gőgös Gúnár Gedeon, Halmocska és a mese autó

MESE, HABBAL

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, Európa szívében egy kis ország.

Ott született egy lény, kit szülei már nem is vártak. Eleinte, nem adtak neki nevet, mert nem tudták eldönteni, hogy mi illene hozzá.

Az édesanyja, mint a legtöbb anya, egy szép névre gondolt, ez volt neki a ne tovább.

Úgy gondolta, hogy illene rá a Gedeon, de ezt, nem merte elmondani, mert a rokonok, szomszédok, nem értettek volna vele egyet.

Ahogy nézegették ezt a jövevényt, szinte mindenki észrevette, hogy milyen gőgösen néz a világba, mihelyst ki nyílt a csipája. Csak úgy emlegették, a gőgös gyerek.

Telt múlt az idő, megint egy furcsaságot véltek felfedezni rajta, mégpedig azt, hogy állandóan nyújtogatja a nyakát, mint a gúnár.

Így aztán, ezután, már csak úgy hívták, hogy a gőgös gúnár.

Szegény anyja, sírt rítt, hogy nem ő adhatta neki a nevet, de aztán erőt vett magán és oda állt a família és a szomszédok elé, hogy bizony, neki is joga van egy nevet adni a saját kölykének.

Rögvest, ki is nyilatkozta, hogy márpedig a Gedeon névnek is szerepelnie kell, hát így lett belőle, Gőgös Gúnár Gedeon.

Telt, múlt az idő, cseperedett is rendesen, csak úgy, mint a gonoszság benne. Hízott, egyre iperedett, lassan, széltehossza, egyforma volt és ez által, a nyakát sem tudta már úgy nyújtogatni, mert elhízta.

Ahogy felnőtté vált, egyre több földterületet bejárt gágogva, közben potyogtatott, hogy meg jelölje a határait.

Nem átallott, más földekre is bepofántlankodni, leskelődni, néha rá is fizetett.

Amerre csak járt, gágogott, nyomot hagyva, potyogtatott, nem hazudtolta meg a Gúnár nevet.

Mind-e közben valahol született egy nőnemű lény is, kinek, születése pillanatában szintén nem tudtak nevet adni. Csak tengett, lengett név nélkül és valljuk be kissé butácskán is.

Ahogy telt az idő, egyre csak azt lesték, vajon, minek nevezhetnék el. Aztán, azt vették észre, hogy bármi is kerül a kezébe, mindent halmokba rak és nem a helyére, ezért el is nevezték Halmocskának.

Egyszer aztán, az történt, hogy Gőgös Gúnár Gedeon és Halmocska összetalálkoztak.

Mivel, egyik sem rendelkezett elegendő ésszel, hamar egymásra találtak a gonoszság terén.

Összedugták a fejüket és a kissé korlátolt agyukkal kitalálták, hogy most már együtt folytatják az útjukat, egyik gágogva, a másik hablatyolva.

Halmocska, felhasználva, szép kis pofikáját, a másik a gágogási tudományát, kapaszkodtak egyre feljebb, engedték is nekik, butaságukat, egy apró mosollyal nyugtázva.

Olyan területre tévedtek, ahol diploma is kellet volna, de ez mit sem számított, Halmocska hazudott magának mindjárt kettőt.

Tehát, éltek, mint Marci Hevesen és romboltak maguk körül.

Történt egyszer, hogy Gőgős Gúnár Gedeon, meg hívta egy kis autókázásra Halmocskát a meseautójába, mert ott nem hallhatta őket senki.

Igen ám, csak elfelejtették, vagy nem is tudták, hogy a mese autónak is van lelke, aki mindig, mindent hallott, amit ez a két összeesküvő mondott.

Szóval, a mese autó megunta ezt a sok gyűlölködést és gondolt egyet, ő bizony, kissé meg bünteti ezt a két esztelen ördögöt.

Ahogy mentek az úton, a mese autóban egyre csak gyűlt a harag irántuk, mert annyi rosszat, mocskot hallott megint.

És meg történt, aminek meg kellett történnie!  A mese autó nagy haragjában, egyszer csak felizzott és meg gyulladt.

Élvezettel nézte, hogy menekül ez a két szerencsétlen, semmire kellő! Nem akarta őket bántani, csak kissé rájuk ijeszteni.

Igaz, ő sem számított arra, hogy valami baja eshet, csak nézte a menekülőket és hangosan hahotázott a látványon, ezért nem vehette észre, hogy bizony, túllőtt a célon és bele pusztult.

Szegénynek lelke, felszállt a menybe. Senki ne nevessen, mert az autóknak is van lelkük. Talán már sokunkkal megtörtént, hogy nem akart indulni az autója, aztán volt, hogy a fene essen beléd, meg hasonlók, de mihelyt szépen szólt hozzá, azonnal elindult.

De hogy szavamat ne feledjem, a két égetni való úgy meg ijedt, hogy azon tanakodtak, soha többé nem ülnek autóba.

De akkor mi jöhet szóba? Gyalog? Az olyan snassz, körmös taxi, elvásik a kezük is.

Nekem van egy ajánlatom!

Mivel, a gyilkos hangyákkal szövetkeznek, a lojalitásukért kérjenek tevéket, talán meg fogadják a tanácsom.

Ezért, a jövőbe senki se csodálkozzon azon, ha Budapest utcáin, két tevegelő emberbőrbe bújt ördöggel találkozik.

Itt, most meg súgom mindenkinek, csak nehogy eláruljátok, hogy a két tevét, arra idomítják a gyilkos hangyák, hogy aki rajtuk ül, azokat egyenest szállítsák a pokolba!

Eddig tartott a mesém, szép álmokat, lehet, hogy lesz folytatása, de csak akkor, ha a pokol kapujába kerül a két tevegelő!

Itt a vége, fuss el véle!

Sándor Kinga