.

"AMERIKAI KÉMBANDA SEGÍTSÉGE A SZOVJETEKNEK

 Mint az „égből hullott manna”, úgy jött a szovjet hadászati felderítésnek, az USA Európában állomásozó, V. hadtest alárendeltségében lévő,- 8. gépesített hadosztály állományában szolgáló,-  Clyde Lee Conrad vezette csoport jelentkezése, akiktől kb. 1975-től 1985-ig folyamatosan érkeztek a hadászati, hadműveleti és harcászati értékű anyagok (közöttük: Cosmic Top Secret = Kozmikus Szigorúan Titkos minősítésűek), a Vezérkar 2. Csoportfőnökség Hadászati Katonai Hírszerző Szolgálat (VK. 2. Csfség. HKHSZ) részére, onnan pedig, Nyikolaj Mihajlovics Krasznyikov ezredes (a szovjet nagykövetség légügyi attaséhelyettes) útján, az illetékes szovjet felderítő szerv(ek)hez.

A HKHSZ „tranzakciója” nem egyedi eset, hiszen közvetlenül és közvetve mindig a szovjeteknek dolgozott, mind a személyi (ezen belül az ügynöki), mind pedig a rádiófelderítés vonalán.  A Szovjet Katonai Felderítő Főcsoportfőnökség minden év januárjában megküldött a HM-be egy „Felderítési Doktrínát”, amelyben meghatározta igényeit és elvárásait a VK. 2. Csfség útján, a HKHSZ tevékenységére vonatkozóan.  Az MN ebből a hadászati felderítésből semmit sem profitált, helyét és szerepét pontosan meghatározták, a szovjetek „sakktábláján”.

 Szücs Ferenc altábornagy a VK. 2. csoportfőnöke (Kádár fővadásza, főszakácsa és talpnyalója), Kádár és a szovjetek bizalmát élvezve, bámulatos ügyeskedéssel és blöfföléssel, szinte annyi pénzt szerzett  önmaga és szervezete számára, amennyit nem szégyellt kimarkolni a költségvetés tételéből.

Szemérmetlenül és gátlástalanul átkonvertálták a nyugati „utcai forgalomban” lévő információkat különféle titkosítási fokozatú anyagok tömegévé, azokat pedig külföldi utazásokká, forintokká, valutává, beosztásokká, kitüntetésekké vagy rendfokozatokká!

Az un. „Napi Felderítő Tájékoztatót” hangyaszorgalommal küldözgették a legfelsőbb politikai és katonai vezetőknek, ezekkel (is) bizonygatva funkcionálásuk mérhetetlen szükségességét. A „Tájékoztatók” többsége olvasatlanul került a zúzdába, mert a „protokoll” listán szereplőket nem érdekelte, hogy pl.: a csendes-óceáni USA Flotta rövidhullámú rádióforgalmi rendszerében milyen változásokat észleltek a szorgos rádió-felderítők! Az viszont az önérzetüket sértette volna, ha nem szerepel a nevük a jegyzéken.

Ezeket az információkat kizárólag a szovjetek hasznosíthatták. Meg is kapták rendszeresen és ingyen! Mint a Conrad-féle anyagokat, amelyekért (egy 1997-ben, az USA-ban megjelent újsághír szerint), Clyde Lee Conrad 5 millió dollárt kapott! A VK. 2. főnöke nem garasoskodott az adófizetők pénzével! Meg kell jegyezni, hogy 1975-85 között, ennek az összegnek az értékét, ma mintegy tízszeres szorzóval lehetne érzékeltetni.

Arról is tájékoztatták a közvéleményt, hogy a dollármilliók után, (1991-ben) Conrad árulását életfogytiglani börtönbüntetéssel „honorálták”.   

 A dollárok ellenértéként, a HKHSZ Tájékoztató Szolgálat páncélszekrényébe „landolt” az amerikaiak által telepített atomaknazár teljes dokumentációja, beleértve, a kb. 128 db atomakna koordinátáit is! Az anyagokat „HÓVIRÁG”, majd „HAVASI GYOPÁR” fedőnévvel „címkézett”, mintegy 35-40 dossziékban tárolták. Szigorúan meghatározták a betekintési joggal felruházott személyek névsorát, ezekhez tartozott: Szücs Ferenc altábornagy, Demeter György ezredes, Kovács József alezredes, Magyar László őrnagy, Fehér László százados, Belovai István őrnagy, és természetesen Krasznyikov ezredes.

 A Conrad-féle anyagok a szovjeteknek olyan konkrét segítséghez nyújtottak, amely alapján tökéletesíthették hadászati-hadműveleti terveiket, kidolgozhatták a harctevékenység minden egyes mozzanatát, kiszámíthatták a szükséges harctechnikai eszközök mennyiségét, csoportosítását, megállapíthatták a főcsapás és másik (Sic!) csapások irányait, stb.

Igen nagy valószínűséggel „feltérképezhették” a NATO erők alkalmazási terveit, manőverezési lehetőségeit, stb., stb.

Vagyis: az atomaknákra vonatkozó adatok birtokában, a váratlansági és a meglepési tényezők kiaknázásával, olyan kezdeti, majd tartós siker max. valószínűségi értékével számolhattak, amelyet a NATO  csak nukleáris fegyverek bevetésével kompenzálhatott volna.

A szovjetek nyugat-európai hadszíntérre tervezett, hagyományos eszközökkel indított harctevékenysége (VSZ-NATO fegyveres konfliktus) tehát magában hordozta az eszkaláció reális veszélyét,- különös tekintettel a nukleáris fegyverek különféle típusainak alkalmazása vonalán. Ennek bekövetkezte pedig világkatasztrófával, és hazánk pusztulásával járt volna.

BELOVAI ISTVÁN, AKINEK A VILÁG, EURÓPA ÉS HAZÁNK KÖSZÖNETTEL TARTOZIK

 Miután Belovai István őrnagy, a Katonai Felderítő Központ Tájékoztató Szolgálatánál az „USA arcvonalon”(Sic!) dolgozott, angol és olasz felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett, ezért 1978 tavaszán megbízták, hogy a HÓVIRÁG és a HAVASI GYOPÁR fedőnevű anyagok (kijelölt részeinek)  fordítását végezze el. A munka sürgős lehetett, mert Magyar őrnagyot és Fehér századost is bekapcsolták a fordítási munkába. 1979 őszétől Belovai őrnagyot áthelyezték a Tájékoztató Szolgálat Katonapolitikai Osztály állományába, ahol megbízást kapott az összes HÓVIRÁG (majd rövid ideig, a HAVASI GYOPÁR) anyagok kezelésére. Munkakapcsolatba került Krasznyikov ezredessel, aki meghatározta számára, hogy melyik anyagokat kéri eredetiben, és melyekről kér másolatot, hogy továbbítsa moszkvai főnökeihez.

Belovai őrnagy számára világossá vált, hogy milyen hadászati előnyökhöz jutott a Szovjetunió a Conrad-féle anyagok révén, és azt is jól érzékelte, hogy mi lesz a magyar hadsereg, valamint Magyarország sorsa, ha a szovjetek háborút kezdenek a NATO ellen.

 Elhatározta, hogy az első adandó alkalommal figyelmeztetni fogja az USA kormányát a kémbanda tevékenységéről, és arról a veszélyről, amely a nyugati államokat fenyegeti, az atomaknák és más katonai anyagok magyar, illetve szovjet felderítő szervekhez történt „átadásával”.

Nyilvánvaló, hogy a feladat megoldása nem volt könnyen keresztülvihető, és várni kellett a (viszonylag) kedvezőnek ígérkező alkalomra.

„FÜSTBE MENT  (SZOVJET) TERV”

 Belovait 1980 őszén beiskolázták a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) hadműveleti tanfolyamára, majd annak sikeres elvégzése, és a külszolgálatra való felkészítése után, 1982 szeptemberében megkezdte munkáját Londonban, a Magyar Nagykövetség Attasé Hivatal, katonai és légügyi attaséhelyettesi beosztásában. Utazása előtt – soron – előléptették alezredessé.

 1984 februárjában Belovai alezredesnek sikerült kapcsolatba lépnie a londoni USA Nagykövetség egyik katonai attaséhelyettesével, majd annak segítségével az USA kormánya és a CIA képviselőjével (májusban), ezzel kezdetét vette a kémbanda felkutatása, felgöngyölítése és semlegesítése.

A CIA egyik ügynöke (1985 májusában) értesítette a KGB-t arról, hogy Magyarországon valaki kapcsolatban van a CIA-val. A közben hazatért Belovait 1985 júliusában, egy rejtekhelyen elhelyezett küldemény felvételekor letartóztatták.

A szovjetek szinte „SOKKOS” állapotba kerültek, mert tisztában voltak azzal, hogy a kezükbe került Conrad-féle anyagok használati értéke, egyik pillanatról a másikra, a nullával lett egyenlő! Az összes eddig kidolgozott terveiket dobhatják a papírkosárba! Valóságos „légihidat” létesítettek Budapest – Moszkva között, hogy alaposan megbeszéljék a váratlan eseményt és következményeit. Belovai miatt nem okolhatták a magyar katonai vezetőket, mert 1985 februárjában, a budapesti Szovjet Katonai Attasé Hivatal egyik tisztjéről, Vlagyimir Vasziljevről derült ki, hogy a CIA-nak dolgozott (hazaszállították, majd 1986 nyarán halálraítélték és kivégezték)!

Genfben, 1985. november 9-én, a Gorbacsov-Reagen találkozón is téma volt a Conrad kémbanda, valamint Belovai István személye.  Gorbacsov belátta, hogy elődei módszerét nem folytathatja, és mindketten felismerték, hogy egy atomháborúban egyik fél sem lehet nyertes!  Ezt követően a szovjet-amerikai kapcsolatok látványosan javultak, a hidegháború véget ért!

Belovai Istvánt 1985 decemberében hadbíróság elé állították. Balatoni Elemér ezredes, a vádat képviselő ügyész, halálos ítéletet kért a bíróságtól Belovai „fejére”! Az ülnökök egybecsengően azt kántálták, hogy mennyire szeretik a Szovjetuniót, és elítélik Belovai tettét. Mály József védőügyvéd leghasznosabb tevékenysége az volt, hogy a tárgyalás egyik szünetében kávét hozott a bilincsbe vert, majd vasketrecbe zárt Belovainak.

A hadbíróság 1986 januárjában (első-és másodfokon) meghozott ítéletében, életfogytig tartó fegyházzal sújtotta Belovai István alezredest!

Folyt.