|
Honlapunk: nemzeti-, keresztény szellemiséget képviselő baráti közösség irodalmi- és közéleti portálja. Szerkesztősége nincs
Uram, irgalmas szemmel nézz le Nemzetünkre, az eltávozottakra és az itt maradottakra, a hűséges kitartókra, emlékezőkre és nemzeti érzést hírből sem ismerőkre, a manipulálhatókra . Végtelen irgalmadra kérünk, könyörülj Édesanyád országán, hiszen a Te irgalmadnak nincsen határa!
Barát Erika:
Ima az úr Jézushoz....
Ha bánatod van, keresd Jézusodat,
borulj le előtte, sírd el bánatodat.
Ő majd bekötözi vérző sebeidet,
meggyógyítja bánatos szívedet.
Ha nagyon egyedül vagy, már senkid nincsen,
ne félj, mindig veled van az Úr Isten.
Ha nehéz a kereszted nem bírod viselni,
veled van az Úr Jézus, vállaira veszi.
Szegény a házad, mindenki elhagyott,
nézz rá a keresztre, megsegít Jézusod!
Rosszak az emberek, nagyon megbántottak,
gondolj Jézusra, Rá halált kiáltottak!
De mégse keseregj, töröld le könnyedet,
hajtsd Jézus vállára bánatos fejedet!
Ott nyugalmat találsz, békét szeretetet,
amit tőled soha, senki el nem vehet!
Bármit hozzon a sors, azt kell imádkoznod,
legyen meg Szent Atyám a Te akaratod!
Így végezd el imád, egész életedben,
elvezet Jézusod, Atyádhoz a mennybe.
Ámen!
*
A feltöltött tartalommal nem minden esetben értünk egyet, de a szólásszabadság jogát mindenkor tiszteletben tartjuk!
>Jogi nyilatkozat * > szerzői jogok*
* Elérhetőségünk: ktbk.adm.1(kukac)gmail.com
Minden jog fenntartva.
* Honlapunk egyes diszítőelemei: Boris Vanessza Galériájából és Caesar-tól
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Kedves Andrea!
Üdvözöllek a Kistárogatón!
Nem elsőként, (ezt meg kell szoknod) mégis nagy-nagy szeretettel.
Nekem itt az a dolgom, kötelességem, hogy minden (!) itt megjelenő irodalmi művet elolvassak, értékeljek, minősítsek.
A lap, de mindenek előtt az írók (alkotók...) érdekében.
Ehhez bizony idő kell, és a nap bizony huszonnégy órából áll csupán...
Az idő mellett az értékelés, minősítés komoly felelősség is.
Az elkapkodott dícséret sokszor nagyobb baj, mint az elmarasztalás. A dícsérgetés igénytelenséget szül, a nyilvános elmarasztalás pedig még a zseniális Berzsenyit is elnémította!
Első véleményezéseimet (főleg az elmarasztalókat, bírálókat...) ezért először magánlevélben közlöm író-társaimmal.
Így azután az én véleményem sokszor a sokadik a hozzászólók mögött.
Most téged hatodikként üdvözöllek, de nem kisebb örömmel, mint az előttem szólók.
BML