Magyari Tibor gondolatai2013.09.12. 17:23
-Erdélyből: Magyari Tibor jegyzete

JÁTÉK!
Gyermekkorunk első értelmes tevékenységeink ebben merültek ki. Ahogy annyira cseperedtünk, játszani kezdtek velünk a felnőttek, elsősorban szüleink, akiknek volt nagyobb testvérük, azokkal ők, meg nagyszüleink, keresztszüleink. Minden, ami mozgatható volt és színes, ami felkeltette a figyelmünket játékká vált a kezünkben. Mi már nem emlékszünk rájuk, csak a későbbi évek játékaira, amikor már volt falovunk, játék fapuskánk, építő kockánk, kirakós játékaink, az első labdánk, korcsolyánk, s.t.b.
Ugyan így gyermekeink, akikre viszont emlékezünk, mert a szemeink előtt zajlottak az események és mi voltunk, akik megajándékoztuk őket ezekkel. Azonban ott maradtak a szemeink előtt a nagymama ajándék labdája, a nagytata ajándék ostora. Nem egy művilágban nőttünk fel és nem egy művilágot képzeltünk a gyerekeinknek sem.
Ahogy nőttünk és érettebbeké váltunk a játékok arca megváltozott, más komolyabb játékokhoz fogtunk, mint a sakk, a jégkorong, labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, hangszerek, s.t.b.
Aztán megtanultuk, hogy az élet nem játék, de minden, ami körülöttünk zajlik egy nagy, nagy játék, melynek akarva, akaratlanul részesei, játékosai vagyunk. Ezek komolyabbá váltak az érzelmi életünkön belül, amikor a szív játszott, sokszor csintalanul, vagy fájóbb esetekben a mi szívünkkel játszottak. Akkor értettük meg igazán a nóta üzenetét: ,, ...mert a szív az nem játékszer.." Pedig hányszor és hányszor felfogadtuk, megfogadtuk, megfogadták. Ma már nagyon sok esetben emlékek, amelyekre gyöngéden visszagondolunk, mert igazán azok boldogok, akiknek van amire, akire. Néha megelevenednek előttünk egy arc, egy emlékkönyv, egy kép. Nézzük, sokan már a múlté, mint a szeretett nagyszüleink, vannak sajnos, akiknek az édes szülei távozása hagyott mély kitörölhetetlen nyomot, nyomokat az életében. Azonban megyünk tovább, mert mások várnak ránk, vannak és élnek velünk, akiknek adunk, és akiktől kapunk. Ők a szeretett házastársaink, gyerekein, vannak, akiknek már unokáik teszik szebbé napjait. Most értük élünk, nekik akarunk szebb és jobb világot, melyben otthonosan játszanak, élvezzék a játékot, az élet nagy játékát.
Ezen túl, azonban van egy más játszótér, egy más világ ahol egészen más emberekkel játszanak, más emberek játszanak.
Nap, mint nap felmérgesítenek, károztatnak. Ők a politikai játékosok. Két nagy csoport, akiknek hiszünk, és akik tisztességesen mennek ki a pályára, a mi érdekünkben és a csalók, a szélhámosok csapata. Ezek utóbbiak nem csak csalnak, de még a bírókat is csalásra késztetik, unszolják, megvásárolják, megvesztegetik. Netán őket ösztönzik a küzdőtereken kívülről teljesen játék idegenek, fogadó és nem fogadó pénz és üzérkedő csapatvezetők.
Csak a magyar pályán, ahogy végig szalad a szemeim tekintete, a ludasok aljas csapata, melyet amerikai edzők vezetnek, a (nem tudom milyen) házi, akiket a brüsszeli bírók segítenének, vagy a maguktól is kétszínű, már minden csapatban leszerepelt és kiégett csenevészek, akiket csodabogarak és a csótány neveznek be egy rablóbandába. Ezeknek a közös játékrendjük együttesen a nemzeti válogatott ellenes küzdelem. Ez egy bennük.
Szemben velük mi nemzetiek elgondolkozva elmélkedünk, hogy miért is! Hát egyszerű a dobogóért, csak ők egy mások által jutalmazott, majd kijátszott dobogóért küzdenek, ellenségesen velünk szemben.
Biza annak idején.
A mi korunkban, biza de nagyon megbüntették volna őket szüleink, az edzőink, a bírók. Azonban most a bírók mi vagyunk és a játék kimenetelit nekünk kell, elbíráljuk, majd a szabálytalanságokat befújuk. Könyörtelenül és azonnal! Persze annak el kell, jöjjön az ideje, mint a szalmakalapnak. Igaz akkor aztán adjál neki! Az olyan játékosokat, mint Gordon, Fodor, Attila, Feri, Andor, Gábor, szépen örökre ki kell állítani, eltiltani a játékterekről, pályákról, a mi érdekünkben és a játszóterek é pályák szellemiségének a megtisztulása végett.
Legyen példa a gyerekeinknek, az utánunk jövőknek, hogy hogyan és mit nem szabad. Tanulják meg mi a rossz és mi a jó közötti különbség, mert annak ismerete nélkül nem lehet bírói döntéseket tisztességesen meghozni.
...aztán csak játszunk tovább, a mi szép és megálmodott játszótereinken a mi szeretett tisztességes, játékainkat".
Szerelem helyett szerelmet, melegség helyett melegséget, szeretet helyet, szeretetet, komolysághoz cserében komolyságot, mert biza játék az egész világ, csak tudnunk kell melyik a mi szerepünk, mikor kell csatárnak, hátvédnek lenni, netán a középen irányítani. Lehet, vissza megyünk a gyerekkorunk játszótereire, ahol a hinta mást jelentett, a faló nem dobott soha le, a homokozóban meg nem sérültünk meg. Igazán derűs arccal, nyugodt, de pajkos tekintettel, melyben ott ég a szeretet, a szerelem és a hit tiszta lángja!
|
Tibor köszönetét örömmel tolmácsolom. Köszöni szépen, hogy olvassátok, figyeltek rá. Szép hétvégét kívánva szeretettel küldi üdvözletét.