Terhes Gábor

 

Belőled csak egy van

 

 

Bolyongok e helyen, mint jóságos szellem,

Kezdve utam a Nyírfa utcából,

Elindulván sérelmeim elfeledem,

S emlékezem régi barátságról.

 

Kissé megrészegít a Tisza illata,

És válnak emlékeim édessé,

Mélázom, mint a Búskomor Juhász Gyula,

De szívem öröme lám, Algyőé.

 

Átengedem magamon e vidék lelkét,

Beszélek éghez, beszélek földhöz,

Tüzet gyújtok, semminek nem látom végét,

Fentről valami lágy harmat öntöz.

 

Várva vár reám a Vásárhelyi utca,

Ott hallgat bölcsen Algyő Keresztje,

Alant zokogva sír Mária fájdalma,

A Hóvirág utcára hull könnye.

 

Éberen alvó rögök felett járok,

Termő meggyfaág simítja fejem,

Rám köszönnek hangosan régi barátok,

Értem szavukat, hallják beszédem.

 

Továbbállok lassan, óvatosan lépve,

Előttem az út igencsak hosszú,

Fellobban a Kastélykert utca emléke,

S az hol édes, hol pedig szomorú.

 

Isten Szent Házában kicsit megpihenek,

Tudatosan felemelem szívem,

Bíró előtt állok, bírája vétkemnek,

Hitem által tisztul meg a lelkem.

 

És az örök Ige magvát széjjelszórja,

Jó földbe hull majd, s ez a föld Algyő,

Ünnepi ruhájában szökken kalászba,

Öntözi azt szelíd esőfelhő.

 

Eltávozom, vállamon súlytalan kereszt,

A Géza utcán kopog bakancsom,

Rég elmúlt szerelem szívdobbanást éleszt,

Lelkem nem fáj, ha Róla álmodom.

 

Előttem Palota, oszlopokon nyugvó,

Léte a fényes Hellászt idézi,

Tudós szellemének ajándékát adó,

Megtanultuk, azt szívből szeretni.

 

Ó, hűs Tisza, Te szőke Nemzetes Asszony,

Hullámos hajad maga a gyönyör,

Csókoljon a hajnal, déli Nap, és alkony,

Öled ne legyen többé sírgödör!

 

Belőled csak egy van, drága kicsi Haza,

Örömöd legyen szívből feltörő,

Őrködjék feletted pásztorok Csillaga,

Áldjon Isten, s ne koptasson idő!

 

 

2013. április 17.

1

1