Bűnbánat

Udvariatlanság lett volna vacsora után rögtön felállni. Hédi beszámolóját végig hallgatta. Arra a régi bálra emlékezett, ahol bálkirálynőnek választották. Nyílt az ajtó, belépett rajta a főnökasszony, oldalán csinos, sportos fiatalemberrel. Az első pillanatban felismerte benne a papot. Asztalok közt araszolva haladtak beljebb, itt-ott megálltak, néhány szóra. Nem értette milyen oka lehet, hogy rajta kívül senki nem botránkozik meg rajtuk. Amint a közelükbe értek, az öregúr felállt, és eléjük sietett. Beléjük karolt és az asztalhoz vezette őket.

- Ilonka, bemutatom Balázst, az unokámat, Őt még nem ismeri. Jó együtt látni őket, nagyon jó testvérek, –mosolygott a boldog nagyapa büszkeségével a bajusza alatt.

  Alig hallhatóan, zavartan bemutatkozott. Az igazság fejbe kólintotta, lelke vad háborgásba kezdett, amiért elhamarkodottan ítélkezett valaki felett. Mélyről feltörő sóhaj hagyta el mellkasát, magával sodorva a megcsonkolt tekintélyét. Fellélegzett. A fiatalok az asztalnál helyet foglaltak, sokáig beszélgettek. Újra felcsillant a remény, még is csak jó helyre érkezett. Nem volt büszke magára, bocsánatot kért az Úrtól! Alig várta, hogy lemossa lelkéről az igazságtalanság szennyét. Sokáig ült a zuhany alatt, abban bízva, hogy őszinte bűnbánata feloldozást nyer.  Lefekvés után a szokottnál is hosszabban imádkozott, befejezésként megköszönte az Úrnak az elmúlt napot, és reménykedve várta a másnapot.

Az éjszaka asszonya fekete fátylát fellibbentette, a színes álomvilágban.

  Fiatal lányként sétált a budai Vár keskeny utcájában. A nyári szellő lágyan beletúrt kese hajába, muszlin ruháját vézna testéhez tapadt. Az egyik kisvendéglőből rekedt hangú zongorista éneke szűrődött ki. Megállt a bejáratnál. Orrát megcsapta a pince dohos szaga, és a sült csülökkel kevert illata. Gyomra korogni kezdett az éhségtől. Az ajtóra kihelyezett árlapot olvasva a pénzét számolta. Örömmel állapította meg, egy vacsorára futja. Belépett az ajtón. A gomolygó cigaretta füst ködfelhőként takarta el szeme előtt a termet. Az árnyakból úgy vélte, minden asztalnál ülnek, sehol egy üres szék. Lassan lépkedett lefelé a lépcsőn. A vendégek rá sem hederítettek, észre sem vették, mintha láthatatlan lény lenne. Elmentek mellette, levegőnek nézték. Elindult a toalett irányába annak reményében, hogy talál majd egy tükröt. A tükör ott lógott a falon az előtérben. Amint belenézett, meglepődött. Hófehér hajú, csillogó szemű öregasszony tekintet vissza, kinek arcára mély nevető ráncbarázdát szántottak az évek. Egy darabig nézte a nénét, majd elfordult…

  Ébredés után ennyire emlékezett. Elgondolkodott, mit jelenthet számára a röpke álom. Nem szívelte az álmos könyveket, soha nem fejtették meg előtte a rejtélyt. Fiatal korában évekig álomnaplót vezetett. Az igen! Abból lehetett építkezni, nagyszerű pillér volt. Elemezni kezdte a képeket az összegyűjtött tapasztalatokból merítve. A vár valószínűleg sziklából épült a régmúltban, ez a biztonság jelképe lehet, a zene, gyógyír a léleknek. A ködszerű homály, némi bizonytalanságot és félelmet takar. A tükör, szembe kell nézni önmagunkkal. Itt egy pillanatra megállt. Ez vonatkozhat akár az elmúlt kínos napra, amikor azonnal ítéletet mondott, egy félreérthető helyzetből. Milyen gyakran megtesszük ezt életünk során? Hány embert bántunk meg, taszítunk el magunktól, közösítünk ki, meg sem kérdezzük, miért történik valami úgy, ahogy mi láttuk. Az előrehaladott kor, hosszú élet jele. Mélyülő nevető ráncok, vidám, kiegyensúlyozott öregkor. Na, de mit kezdjen a csülökkel, és az éhséggel? Ezen hiába törte a kobakját, semmi nem jutott eszébe. Ezen kívül már csak a láthatatlanság, és a szellemkép maradt. Ebben volt gyakorlata, mivel gyakran álmodott hasonlót. Ez az üzenet számára világos. Maradjon háttérben, éljen csendben, alázattal, úgy mindenhova eljuthat észrevétlenül. No, akkor evvel nagyjából megvolnánk, zárta le álomfejtését a szobasarok számolás utáni reggelen.

  A kiadós reggeli alatt, tanító álmát megosztotta barátaival, akik cserében megajándékozták saját álmaikkal. Álomfejtésre nem vállalkozott, mert szent meggyőződése, hogy mindenki saját álmának a megfejtője.

  Délelőtt ellátogatott az edzőterembe. Néhányan bicikliztek, ketten hegyet másztak, a nehezített fokra állított lépegetőn. Csak a két futópad árválkodott üresen. A teremben fiatal férfi köszöntötte, miután bemutatkozott, egy rövid állapotfelmérést végeztek. Kórelőzményről, mozgási szokásairól, aktivitásáról egy nyomtatványt töltöttek ki, amit egy teszt zárt le. A kiértékelés után, futópadra, és a kerékpárra is alkalmasnak találta fizikai állapotát az edző. Gyógytornászként plusz heti két gerinctornát javasolt. Beállította a padot, és már is száguldhatott.  Futás közben az izmai megfeszültek, szíve gyorsabban dobogott. Mire a masina lassulni kezdett kellemesen elfáradt. Hazaérve a kiadós zuhany után elterült az ágyon és pánsíp zenét hallgatott. Pillái elnehezedtek, elbóbiskolt. Az ebédre hívó gong ébresztette. Lábszárába belehasított a fájdalom. Nem foglalkozott vele, pár nap és elmúlik. Bekapott két szem szőlőcukrot, az jót tesz az izmoknak. Gulyáslevest választott, túrós batyuval. Ha így halad, gyakori vendége lesz az edzőteremnek, amennyiben súlyát és ruhatárát meg szeretné tartani. Sokáig ejtőztek ebéd után. A csendes pihenő óráit lakosztályában töltötte, egy rajzlap fölé hajolt. Számolt, és rajzolgatott, melyik bútor hova fér el…

Elcsodálkozott magán. Olyan sűrű lett a programja, a laptopját is elfelejtette bekapcsolni.

Előző részek >>>