Gyertyát gyújtok, emlékezek. Második év nélküled.
Tudom, csak előre mentél, mégis nagyon nehéz nélküled. Gyakran elmaradnak az asztali áldások ebédnél. Senki nem köszöni meg a finom ebédet, ha főzök. Te soha nem álltál fel az asztaltól, hogy meg ne köszönted volna akkor is, ha „förmedvényre” sikeredett. Akkor még nem tudtam, amit ma tanulok!
Oly sok mindenre megtanítottál csak egyre nem, hogy milyen lesz, ha már nem leszel, senki nem szeret.
Nehéz két év szenvedésed után döntöttél úgy, hogy feladod. Több mint félévszázadon át én voltam az első az életedben. Soha nem magadra figyeltél, hanem engem óvtál. Burokban éltem melletted, békében, nyugalomban biztonságban, akkor azt hittem ez természetes. Hittél nekem, bíztál bennem. Zabolátlan szabad és konok voltam, de te így szerettél. A Géniuszod voltam azt mondtad. Úgy szerettél egy életen át, ahogy én azt meg sem érdemeltem.
Emlékszel, azt mondtad az utolsó napokban, „Egyedül maradsz, megoldasz mindent, te okos asszony vagy, az önzetlen szerelmemen túl biztonságot, gondtalan életet hagyok rád magam után, nem lesz semmire sem gondod, csak magadra kell vigyáznod, ha már én nem leszek.”
52 év alatt soha nem éltem bizonytalanságban, mert tudatosíttad bennem, el nem hagynál, neked a mindened voltam. Te nem ismerted az „ én és enyém” fogalmát, csak a „miénk” létezett.
Tudod-, tudtad kik a barátaim, minden évben egyidőben gyújtottunk velük szinkronban karácsonyi gyertyát, egymásnak kívántuk először éjfél után boldog új évet!
Ők segítenek ma is nekem, mellettem voltak-, vannak. Mindennap időt szentelnek rám, maratoni beszélgetéseket folytatunk. Velük éltem túl-, és meg a nehéz hónapokat.
Most nekik van szükségük segítségre. Imára, fohászra, áldásra.
Mindennapi imáimban az imahídra lépve magammal viszem őket.
Kérlek, segítsd te is őket, hogy fenntartható egészégben élhessenek még nagyon sokáig szeretetben, békében bolog éveket, életet.
Magamnak nem kérek, mert tudom, érzem, itt vagy velem, és kérés nélkül vigyázol rám.
Maradj velem, ameddig nem döntünk, a Teremtő Atyám és az én lelkem, hogy útra kelek, követlek, utánad megyek.
Legyen nyugalmad olyan békés és nyugodt, mint amilyet egész életedben és azon is túl biztosítottál-, biztosítasz nekem.
Köszönöm, hogy párod lehettem és nekem a társam voltál.
Vasárnap feletted, neked szólnak a harangok a szentmise érted is szól majd ...
Ezt tudom adni mennyei névnapodra.
Áldott emlékedet megőrízve, veled élek-, nélküled.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Szép megemlékezés, megértelek, mert hasonló lesz a sorsa annak, aki közülünk marad.
Szeretettel Péter