.

Reggel 6 óra:

Nyitogattam a szemeimet, de megvallom nagyon nehezen ment, találkozás boldog izgalma ébren tartott hajnalig. Még egy kicsit pihentem, majd felkeltem.

Siettettem volna az időt, a buszt, hogy mielőbb a célállomáshoz érjen. Barátnőmet, Ilikét megkértem jöjjön velem és legyen Ő is részese a pillanat örömének.

12:29

Megállt a busz a megállóban és megláttalak benneteket! A szívem hevesen dobogott, nagyon régen nem éreztem hasonlót, a barátság, szeretet, tisztelet mindent átható ereje megtöltötte a lelkemet. Az eső lépések felétek, az első baráti ölelések elindítottak a csoda megélése felé vezető úton.

K. Angyalka betegen jött el, hogy érkezésemkor pár percre együtt lehessünk. Rögtönzött könyvátadás következett.

A templom, ahol álltunk csak Istentisztelet alatt van nyitva. Azon gondolkodtam a buszon, majd az Úr háza előtt a lépcsőn állva mondjuk el közös imánkat hazánkért, nemzetünkért, minden betegért és szükséget szenvedőért.

De! Ott állt Katánk, az én lélektestvérem, kosárkával a kezében és szelíden megjegyezte, elrendezte, becsengetett Isten házába és beszélt Takaró Károly püspök úrral. A templomot megnyitják előttünk és a püspök úr fogad. Mindannyian éreztük magunkon az Úr mosolyát, mert ki más ajándékozott volna meg bennünket, ilyen kitüntetett figyelemmel, ha nem Ő maga.

Amint beléptünk a templomban megállt az idő. A püspök úr kérdésére elmondtuk kik vagyunk, merről- és milyen szándékkal jöttünk. Megkérdezte imádkozhat e velünk, - Ő kérdezte meg! Itt kezdődik a szelídség és az alázat, mely az Úr elé vezet! ...és imádkozott velünk, imádkoztunk együtt, mind e közben az Úr áldását bőségesen szórta ránk.

Köszönjük a püspök úr kedvességét, az áldáskérő imát, és a közös imában való részvételt, a lehetőséget, hogy megélhessük a csodát!

Fotóink bizonyítják, a közös gondolkodás, a keresztény szellemiség és értékrend, milyen hatalmas erő, hogyan tud összekovácsolni embereket barátokká, csoporttá.

A templomot elhagyva, feltöltekezve az Úr ajándékával és  lélekben gazdagodva átsétáltunk a kávéházba. Zsuzsink előző nap lebeszélte, fogadják a kis csoportot. Késve érkeztünk és az ígért pamlagon és fotelokon már vendégek ültek. Készülődtünk egymáshoz közel helyet foglalni, amikor megüresedtek a megígért helyek - feltehetőleg átirányították a vendégeket. Így aránylag egymáshoz közel tudtunk helyetfoglalni. Úgy gombolyítottuk a beszélgetés fonalát, mintha azt régen magunk fontuk volna erős baráti kötelékké. Olyan volt, mintha régen, nagyon régen ismernénk egymást.

Tele volt a szívem, lelkem Tőletek kapott szeretettel, közben szaporodtak a felejthetetlen ajándékok.

Én akartalak megajándékozni Benneteket közben és Ti ajándékoztatok meg engem szívetek őszinte szeretetével, lelketek tisztaságával, őszinte barátságotokkal, a tárgyi ajándékok mellett…

Köszönöm az Úrnak és Nektek Barátaim ezt a csodát.  

Amint hazaértem folytatódott a nap bearanyozása, a férjem örömmel közölte...

 - Nézd csak vár rád két meglepetés...

Íme:

http://www.kanizsaujsag.hu/kereses/index.php?m=200&ckid=21927

http://www.kanizsatv.hu/hirek/12522/a-lelek-hurja/

Kapcsolódó írás: //ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=1187910

Köszönöm szépen városunknak, hogy munkásságomat érdemesnek tartja a figyelemre.

Külön köszönetet mondok a Kanizsa újság- és a Kanizsa tévé minden munkatársának, hogy könyveim megjelenéséről beszámolt és osztozik az örömömben, Isten áldása legyen a szolgálatukon!

 Szeret engem az Isten! Köszönöm Uram! ígérem továbbra is Neked tetszőn cselekszem és kívánom élni az életem!

Fotó: Bodor Miklós László (főadmin), L. Ágnes és L.Sné(admin)