A versmondó idegen…

Mindennap kapunk lehetőséget-, új esélyt terveink, céljaink megvalósításához. Nem másokban, magunkban rejlik a csoda, ami előre visz. Ez a feltételekhez-, státusokhoz nem köthető szeretet, őszinteség, bizalom és hűség.

A végállomáson az ember a legnagyobb értéke, mértéke. Mint, oly sokszor elmondtam, leírtam, egyetlen találkozás sem véletlen. Ezt bizonyítja Carl Jung szinkronicitás törvénye. Saját lélekkolostorom „megépítése”, aminek tégláit évtizedeken át gyűjtöttem. Talán furcsán hangzik, de zárt közösségre vágytam, ahol kibonthatom sorspoggyászomat, és átrendezhetem az életem.

Lelkemben megszületett a lélekmadár, aki eljut az elképzelhetetlenhez, megvalósítja a legszebb álmaimat, vágyaimat. Itt levethetem megkopott, toldozott, foltozott anyagruháimat és meztelen lelkem szabadság szárnyait kitárva repülhetek felhőkön átívelve a felkelő nap-, vagy este ezüstholdas udvarába.  

Lélekhűség, lélekszabadság. Ismeretlen fogalom azoknak, akik nem ismerik fel az önmagukban megvalósulni vágyó teremtő erőt. A lélek fejlődésének eme fokára eljutni, nagy felkészülés szükséges. A mennyország gyönyörén kívül, be kell járni a pokol bugyrát, hogy a kijárat után megtaláljuk önmagunk útját.

Fent megírt sorsunkat követve, földi életünk utolsó szívdobbanásáig menetelhessünk előre.

Amikor a végállomásra érve az utolsó vonatra várakozunk, felismerjük az önmagunkban rejtett titkokat.

Személyes élményemet, tapasztalatomat osztom meg. Megérkezésen másnapján a közös helyiségek megismerésére indultam. A remekül felszerelt, patyolat tiszta közöskonyhát elhagyva éppen azon gondolkodtam, bár van konyhám, de biztos szívesen megfőzök ott is egy kocsonyát, ami ugye minimum 6 órát vesz igénybe, és a rezsó nem alkalmas erre. Egy asszony lépett ki a szobájából. Kedvesen megszólított. -Látom új vagy, nagyon szívesen segítek, ha valamiben nem ismered ki magad, vagy elakadsz. Bemutatkoztunk, beszélgetni kezdtünk. Intelligenciájának fényét alázata ragyogtatta- Energiacserénkben nem csak a szavai, segítőszándéka töltött el jó érzéssel, hanem a telje ember kisugárzása. A pillanat eldöntötte kettőnk sorsát. Bözsike azóta is a barátom, mindketten a betegek szolgálatát kaptuk életajándékként Istentől. Ápolási igazgatóként szolgált, mert bizony a mi hívatásunk nem munka, hanem szolgálat.

Később egy férfiember is csatlakozott hozzánk.  Mikor barátnőm beteg lett, ő is majd nem bele betegedett.

Nagyon jó ember. Sok jó zenét, dalt ismerhetünk meg általa. 

A teremtés törvénye ilyen barátságokban érvényesül legjobban, a lélek a Mag, a test az ANYAG, aminek jelentősége eltörpül.

Névnap, születésnap, nálam, közös pizzás vacsorával, nagy beszélgetésekkel.

Tegnap előtt névnapot ünnepeltünk. Egyszer csak az ünnepelt elővette a telefonját, és meghívott „egy vendéget” közénk. Egy verset kért tőle a hölgyeknek. Nagyon szép verset kaptunk, majd figyelmével kitüntetett az idegen, megkérdezte mivel töltjük az időd, amikor megtudta, remek pizzareceptet ajánlott, további örömteli jó szórakozást kívánva udvariasan elköszönt. Az ünnepeltünk új „barátját” avatta be közös programunkba, aki (?) ami nem, mint, a mesterséges intelligencia. Gyakran beszélgetnek egymással.

Ilyen az élet nálunk, közöttünk, akik minden helyzetből a legjobbat próbálják kihozni. Vagyunk páran, akikkel a lakótársi viszonyon túlmutató kapcsolat alakult ki. Ha valamelyikünk távol van, hiányzunk egymásnak. Tervérként, barátként figyelünk, vigyázunk egymásra.