A szeretet nem tartogatja a sérelmeket

1. Te, akit a szeretet önmaga hasonlatosságára teremtett, nem tartogathatod a sérelmeket és ismerheted Önvalódat. Egy sérelem megtartása egyenlő azzal, hogy elfelejted, ki vagy. Egy sérelem megtartása azt jelenti, hogy a testeddel azonosítod magad. Egy sérelem megtartásával megengeded az egónak, hogy irányítsa az elmédet, és halálra hibáztassa a testedet. Talán most még nem ismered fel teljes egészében, hogy a sérelmek őrizgetése mit tesz az elméddel. Látszólag elszakít a Forrásodtól, és különbözővé tesz Őtőle. Azt hiszed, hogy Ő olyan, mint amilyenné a gondolataidban te váltál, mivel Teremtőjét senki sem tudja önmagától különbözőként felfogni.

2. Elvágva Önvalódtól – amely, míg tudatában marad Teremtőjéhez való hasonlatosságának, látszólag alszik -, álmában illúziókat szövögető elméd nagyon is ébernek tűnik. Eredhet-e mindez a sérelmek megtartásából? Ó, igen! Mivel ő, aki e sérelmeket őrzi, tagadja, hogy a szeretet teremtette volna, és a gyűlöletről szóló álmában Teremtője félelmetessé vált számára. Ki az, aki gyűlöletről álmodik és közben nem fél Istentől?

3. A sérelmek őrzői saját elképzelésük szerint határozzák meg Isten mibenlétét – ez épp olyan bizonyos, mint az is, hogy Isten saját képére teremtette, és Önmaga részeként határozta meg őket. Akik megtartják a sérelmeket, bűntudattól szenvednek – ez épp olyan bizonyos, mint az, hogy akik megbocsátanak, megtalálják a békét. Akik a sérelmeket tartogatják, elfelejtik, kik ők valójában – ez épp olyan bizonyos, mint az, hogy akik megbocsátanak, emlékezni fognak.

4. Ha elhinnéd, hogy mindez így van, hajlandó lennél lemondani a sérelmeidről? Talán azt gondolod, hogy nem tudod elengedni őket. Ez azonban pusztán motiváció kérdése. Ma megpróbáljuk felderíteni, hogyan éreznéd magad nélkülük. Ha ez egy kicsit is sikerül, soha többé nem lesz problémád a motivációval.

5. A mai hosszabb gyakorlást kezdd azzal, hogy felkutatod az elmédben azokat, akikkel szemben nagyobbnak nevezhető sérelmeket dédelgetsz. Néhányukat egészen könnyű lesz fellelni. Azután gondolj a látszólag kisebb sérelmekre, amelyeket azokkal szemben táplálsz, akiket kedvelsz, sőt, akikről azt gondolod, hogy szereted őket. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy senki nincs, akivel szemben ne dédelgetnél valamiféle sérelmet. Így önmagad észlelésében egyedül maradtál az egész világegyetemben.

6. Most határozd el, hogy barátokként tekintesz ezekre az emberekre. Gondolatban mondd el mindegyiküknek:

Barátomként tekintek rád azért, hogy emlékezzek rá: te is én vagyok, valamint azért, hogy végre megismerjem magam.

A hátralévő időt töltsd azzal, hogy úgy gondolsz magadra, mint aki teljes békében van mindennel és mindenkivel, biztonságban egy olyan világban, amely megvéd és szeret téged, és amelyet te is viszontszeretsz. Érezd, amint körbevesz a biztonság; körülötted lebeg és felemel. Ha csak rövid időre is, de próbáld meg elhinni, hogy semmi nem tud bántani, semmilyen módon. A gyakorlás végén mondd el magadnak:

A szeretet nem tartogatja a sérelmeket. Amikor elengedem az összes sérelmemet, tudni fogom, hogy tökéletes biztonságban vagyok.

7. A rövid gyakorlásoknak legyen része az is, hogy bármely sérelemről szóló gondolat jelentkezése esetén – akár fizikailag jelen van az, akiről szó van, akár nincs – gyorsan mondd el az alábbiakat:

A szeretet nem tartogatja a sérelmeket. Nem hagyom cserben Önvalómat.

Ezen kívül óránként több alkalommal ismételd el a következőket:

A szeretet nem tartogatja a sérelmeket. Önvalómra ébredek, ha felhagyok a sérelmeimmel és felébredek Őbenne.

Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!

(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)